Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| második fejezet |

- Mit szeretnél kérdezni, Noya? - néztem rá picit félve, hiszen nem tudtam, hogy mi akar lenni a kérdése.

- Ha jól tudom, akkor Kageyamanak, most 22.-én van a születésnapja, igaz?

- Igen. December 22. Miért?

- Ma 15.-e van, szóval egy hét múlva pénteken elkéne intézni, hogy ráérjen.

- Nem értelek - néztem rá furcsán.

- Daichi-sanékkal megbeszéltük, hogy csinálunk neki egy meglepetés bulit, és szeretnénk, hogyha kitalálnál valamit, hogy ide csald majd akkor. Valamint segíthetnél te is a megszervezésében. Akkor már nem lesz iskola, vagyis az lesz az utolsó tanítási nap, utána téli szünet lesz. Szóval lesz időnk bulizni. Az igazgatóval már beszéltünk, és ha kitakarítunk, akkor megkaphatjuk. Már csak benned bízunk, hogy eltudod intézni, hogy itt legyetek. Kicsit gyanús lenne, ha mondanánk neki, hogy aznap jöjjön ide, suli után.

- Komolyan rendeznétek neki egy bulit? - szeppentem meg.

- Hát hogy a fenébe ne! Hisz a csapattársunk, és a barátunk! - mosolygott Noya.

Valamiért melegséggel töltött el, hogy ennyire gondolnak Tobiora.

- Miről esik a szó? - lépett közénk Tanaka, mellette pedig Suga-san volt megtalálható.

- Épp a születésnapi bulit mondtam el [Név]-nek - magyarázta Noya.

- Oh, nagyszerű! - mosolygott erőteljesen Tanaka - Olyan bulit csapunk, hogy a ház oldala is kidől! - nevetett fel hangosan.

- Nem fogunk olyan bulit tartani - rázta a fejét Suga-san - Ki is csapnának szerintem egy időre a tornateremből, vagy felfüggesztést kapnánk.

- Hány éves is lesz Kageyama? 16? - nézett ránk Tanaka.

- Ha jól tudom annyi - gondolkodott el Suga-san - [Név]?

- Igen, annyi lesz - válaszoltam a fiúknak.

- És ő a legfiatalabb hollócska - dörzsölte össze a kezét.

- Tanaka, miben mesterkedsz? - sóhajtott Suga-san.

- Én? Semmiben - szólt önmagát védve a kopasz fiú.

- Idióta gyerek! - hallottunk meg egy ismerős hangot az ajtóból.

Egyből odapillantottunk, ahol Tobio állt, és idegesen próbálta lerázni a lábáról, az abba csimpaszkodó Hinatát.

- Csak egy pici puszit adj neki előttem! - kérlelte őt a fiú.

- Még túl fiatal vagy az te ilyenhez - vetette be ezt az ütőkártyát a fekete hajú.

- Hisz te vagy a legfiatalabb, Bakeyama! - vágott sértődött arcot a kis napsugár.

Olyan vicces, amit művelnek. Ezért is szeretek idejárni. Itt sose unatkozik az ember.

- Suga-san - szólt Tobio a fiúnak, miközben megfogta Hinatát a pólójánál fogva, majd lazán arrébb dobta a lábáról - Nem baj ha [Név] itt marad, és megnézi az edzést?

- Nem, maradjon csak - mosolygott a szürke hajú fiú.

- Köszönöm - néztem rá kedvesen, majd ezt követően helyet foglaltam az egyik padon, mely közel volt a fiúkhoz.

Mivel egy ideje csak apával voltunk ketten, ezét mindig arra kért, hogyha maradok a suliban, vagy bárhol, írjak neki. Ez most se volt másképp. Egyből elővettem a telefonom, és írtam neki, hogy még bent maradok a suliban, hogy megnézzem a fiúk edzését. Mióta anyával elváltak 4 éve, közelebb kerültünk egymáshoz, és csak mi vagyunk egymásnak ketten. Jól megvagyunk, sőt jobban, mint előtte.
Mivel Tobiot már régóta ismerem, apa nagyon jól fogadta azt, hogy együtt vagyunk. Mindössze annyit mondott, hogy nem akarja megtudni, hogy megbánt, mert akkor csúnya világ jön.