Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| hetedik fejezet |

Végre valahára itt volt a pénteki nap! Végre nem kell tovább titkolózni és felköszöntetjük Tobiot. Jómagam az ajándékát elrejtettem a táskámban és majd a többiekkel együtt odaadom. Még csütörtök este megbeszéltem Hitokaval, hogy reggel majd Tobioval szeretnék iskolába menni. Ő megértette, én pedig megbeszéltem Tobioval. Péntek reggel, amikor megláttam az álmos fejű Tobiot, máris feldobódott a napom. Megvártam míg odaér hozzám, majd hirtelen, de egyben szorosan megöleltem. 

  - Boldog születésnapot, Tobio! - nyomtam a fejemet a mellkasába.

Ő eléggé meglepődött, de visszaölelt, miközben adott egy puszit a fejemre.

  - Köszönöm - mosolygott álmosan.

  - Az ajándékod majd délután odaadom - néztem fel rá mosolyogva, miközben még öleltem őt.

  - Ugye csak egy doboz epres tejet vettél?

  - Nem - néztem rá vigyorogva.

  - Fenébe - sóhajtott egy mosoly mellett.

  - Végre valahára te is 16 éves lettél. Úgy örülök! - néztem rá vidáman.

  - Nem nagy dolog - motyogta az orra alatt, majd elhúzódott és elindult, én pedig mentem mellette.

Csöndben mentünk az iskoláig, de ez nem a kínos, hanem a megnyugtató csend volt. Kellemes érzés volt Tobio mellett sétálni és érezni a jelenlétét. Az iskolába érve a legtöbben felköszöntötték Tobiot. Mármint csak azok, akik tudták, hogy mikor van a születésnapja. Találkoztunk még óra előtt Noyaval és Tanakaval, akik szúrósan néztek Tobiora.

  - Kageyama - kezdett bele Tanaka - Ugye bocsánatot kértél azóta?

  - Vagy tán büntetést akarsz? - nézett rá elég furán Noya.

  - Minden rendben van, srácok - szólaltam meg előbb én - Megbeszéltük a dolgokat.

  - Ez esetben boldog születésnapot! - karolta át őt Tanaka, és Noya is szerette volna, azonban ő nem érte fel Tobiot.

  - Boldog születésnapot! - mosolygott rá Noya.

  - Köszönöm szépen - motyogta Tobio az orra alatt.

  - Ha lehet több lelkesedéssel - ütögette Tanaka a fekete hajú fiú hasát gyengéden.

Én csak jót mosolyogtam rajtunk, egészen addig, míg nem jött Hitoka, akivel félreálltam beszélni.
  A mai nap nagyon lassan telt el, de valószínűleg azért, mert már tűkön-ülve vártam a délutánt, ami persze nagyon lassan jött csak el. Ahogy kicsengettek, a többiek rohantak mindent előkészíteni és a tornatermet berendezni. Én pedig a teremben maradtam Tobioval és Hinataval. A táskámat már kipakoltam, amikor Tobio felállt, ismeretlen okokból.

  - Te hova mész? - néztem fel rá.

  - Az automatához - tette zsebre a kezét, majd elindult.

Hogy mi? Ez nem szerepelt a tervben. És különben is! Előző szünetben ivott meg abból a hülye ivós joghurtból kettő dobozzal! Ha lemegy, akkor észreveszi a többieket, hogy készülnek. Riadtan néztem Hinatara, aki már állt is fel, és elindult Tobio után.

  - Kageyama-kun! - szólt hirtelen mosoly mellett Hinata - Hányat szeretnél? Milyen fajtát? Lemegyek neked én!

  - Huh? Még mit nem. Biztos, hogy rosszat fogsz hozni, vagy nem éred fel a számsort - nézett le rá Tobio.

  - Hogy mi?! - nézett rá mérgesen Tobio - Itt maradsz, én lemegyek és hozok kettő joghurtot, és kuss! - kiabált rá Hinata, majd becsapta az ajtót maga mögött és ott hagyott minket.