Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| huszadik fejezet |

Iskola után tegnap már nem találkoztunk Tobioval, viszont bíztam abba, hogy szerdán nem kell ennyire korán bemennie, és együtt tudunk menni. Sajnos tévedtem. Tobio nem ért rá reggel, így szintén egyedül mentem az iskolába. Amikor a suliba értem, egyből elmentem a tornaterembe, ahol a fiúk éppen a leütést gyakorolták.

- Jó reggelt - köszöntem a lányoknak, majd leültem a padra.

- Szia [Név] - köszönt barátnőm, majd leült mellém.

- Jó reggelt - mosolygott Kiyoko-san.

- Mióta gyakorolnak? - kérdeztem.

- Lassan majd végeznek - nézett a harmadéves lány a karórájára.

- Értem - néztem a gyakorló fiúkra, akiknek Tobio adta fel a labdát - Délután is lesz edzés?

- Igen - válaszolt Hitoka - És hétvégére is akarnak Tanaka-senpaiék szervezni valamit.

- Mi? Egész hétvégére? - néztem hirtelen a szőke hajú lányra.

- Igen - bólintott.

- Szóval nem értek rá egész hétvégén?

- Sajnálom. De a héten már nem lesz több edzés, csak hétvégén.

- Értem - szóltam búsan.

- Ne haragudj - simogatta meg Hitoka a vállamat.

- Nem, nincs baj, Megértem, hogy elfoglaltak vagytok most.

Hitoka csak szomorúan nézett rám, és ezt követően éreztem, hogy valaki elém áll. Felvezettem a tekintetem a fiúra, aki egy aprót mosolygott.

- Jó reggelt.

- Neked is - cirógattam meg a combját, majd megfogtam a kezét, miközben még mindig ültem a padon.

- Ma délután lesz edzésem.

- Tudom.

- De holnap már nem.

- Azt is tudom.

- De hétvégén lehet, hogy nem érek rá.

- Igen, ezt is tudom - húztam el kicsit a számat.

- Sajnálom - törölte meg a homlokát, mire csak megráztam a fejemet - Elkísérsz az öltözőig?

- Persze - álltam fel a cuccommal együtt, majd ezt követően Tobio összekulcsolta a kezünket, és elindult az öltöző felé - Milyen volt a reggeli edzés?

- Fárasztó - sóhajtott - De jövő héten elkezdődik a Nemzeti, szóval kell az edzés.

- Csak ne hajszold túl magad, jó?

- Nem fogom - indult fel a lépcsőn, én pedig mentem mellette - Egyébként - állt meg, amint felért - Ha elszeretnél jönni velünk a bajnokságra, akkor Takeda-sensei beszél az igazgatóval, hogy segítőként eljöhess velünk. És akkor megtudod nézni a meccseinket.

- Komolyan? - csillant fel a szemem, a szívem pedig hevesen kezdett el dobogni.

- Igen - bólintott Tobio.

- Igen, igen, igen és igen! Elakarok menni! - lettem boldog, majd szorosan megöleltem Tobiot - Annyira látni szeretném a bajnokságot! Istenem, most annyira boldog vagyok! - mosolyogtam folyamatosan.

- Ennek örülök. Akkor beszélek majd Daichi-sannal és Takeda-senseiel.

- Jó és köszönöm! - öleltem őt szorosan, ő pedig megsimogatta a fejemet.