Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| huszonegyedik fejezet |

Annak ellenére, hogy Tobionak edzése volt ma délután, nagy meglepetésemre kopogtak, és amikor kinyitottam az ajtót, a fiú állt előttem.

- Hát te? - néztem fel rá kíváncsian.

- Vége az edzésnek.

- És nem mentél haza?

- Nem - nézett rám furcsán.

- De fáradt vagy, nem? - néztem rá meglepve.

- Ja, de nem annyira, mint amennyire a barátnőmmel akarok lenni - szólt hirtelen.

A szívem hatalmasat dobbant Tobio szavai miatt. Csak miattam jött át. Hiába fáradt, eljött hozzám edzés után, hogy velem lehessen. És ez rettentően jól esik.

- Ez most nagyon jól esett - néztem rá hálásan, majd megfogtam a kezét, és befelé kezdtem el húzni őt.

Tobio szó nélkül jött be hozzám, majd ezt követően megállt, és levette agáról a kabátot és a cipőt.

- Éhes vagy?

- Nem, ettem edzés után gyorsan - magyarázta miközben a táskáját letette a kabátok mellé.

- És szeretnél kicsit pihenni?

- Azt lehet - ásított egyet, majd megállt mellettem, és lenézett rám.

- Mi az? - néztem fel gyönyörű kék szemeibe.

- Te nőttél? - kezdett el engem saját magához méregetni meglepetten.

- Nem hiszem.

- Vagy összementél? - méregetett tovább - Olyan pici vagy.

- Nem vagyok pici! - szóltam morcosan, miközben az arcát kémleltem - Te vagy túl magas.

- Szerintem is - mosolygott le rám, majd lehajolt és egy puszit adott a számra - De így vagy jó, ahogy vagy.

- Biztos? - kérdeztem hirtelen.

- Biztos - mosolygott aprót.

Ekkor én akartam megpuszilni őt, de ő visszaegyenesedett, így már nem értem fel őt. Gonoszan rám mosolygott én pedig felpipiskedtem, de így se értem fel rendesen őt.

- Direkt csinálod?

- Én? Mit? Csak rendesen állok - vont vállat.

- Hazudsz.

- Én? Soha - játszotta meg magát játékosan.

- Szeretnék adni egy puszit - szóltam zavartan.

- Hát adj akkor. Mi gátol meg benne?

- Hogy akkora vagy, mint egy totemoszlop - szóltam morcosan.

- Vagy te vagy padlócirkáló - vágott vissza gonoszul.

- Te nem is szeretsz engem - néztem rá búsan.

- Hogyne szeretnélek? - kérdezte kedves mosoly mellett, majd megsimogatta az arcomat, és lehajolt - Kérem azt a puszit.

Szó nélkül adtam az orrára egy puszit, majd nem erősen, de megöleltem őt. Ő adott egy puszit a fejemre, majd megsimogatta a hátamat.

- Szeretnéd, ha kárpótolnálak téged ezért a pár napért?

- Hogyan? - néztem fel rá.

- Ne gondolj nagy dologra - szót zavartan - Szeretnéd, ha megmasszíroznám a vállad? Vagy a hátad?

- De fáradt vagy, nem? - néztem rá meglepve.