Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| huszonharmadik fejezet |

A péntek szinte egy szempillantás alatt itt volt. Szinte aludni se tudtam csütörtök este, annyira vártam már ezt a napot. 
  Iskola után egyből hazamentem, ahogy a többiek is. Egy egész hétvégére kellett pakolnom, így nem tudtam, hogy mit vigyek. Végül egy táskánál maradtam, amiben benne volt minden cuccom. Törölközőt és tusfürdőt nem kellett vinnem, mert Tanaka azt biztosított nekünk. Nagy izgalommal pakoltam össze minden cuccomat, majd siettem le az előtérbe. Apa vitt el Tanakahoz, és a többiek is egyedül érkeznek meg, ha jól tudom. 
Nemrég múlt el hat óra, szóval ideje volt indulni. Apa kiállt a kocsival, beszálltunk és egy negyed óra múlva már Tanakaék családi házánál is volt. Megígértem apának, hogy vigyázok magamra, ő pedig félve, de elment haza. Az igazság az volt, hogy lehet tényleg jogosan féltett, ugyanis amint belépek azon az ajtón, biztos, hogy a nagy káosz, mely három napon keresztül fog tartani, beleszippant a világába.
  Az ajtóhoz érve csöngettem, és pár másodperc elteltével már ki is nyitódott.

  - Szia, [Név]! - ölelt magához Noya, közben elvette a táskámat a vállamról.

  - Hello-hello - köszöntem mosolyogva.

  - A többiek már itt vannak, csak rád vártunk! - mosolygott kedvesen, majd beinvitált Tanaka házába. 

A csizmámat letettem a többi közé, a kabátomat pedig a fogasra helyeztem. Ezt követően a hangzavar felé mentem, miközben Noya elvitte a táskámat a többiek cuccához.

  - Sziasztok! - köszöntem a többieknek, akik mosolyogva köszöntek vissza, miközben albumokat nézegettek.

  - [Név], ezt látnod kell! - rohant hozzám Hinata, miközben az egyik alum a kezében volt - Tanaka-senpai kikorában! - nevetett.

Rápillantottam a képre, és megláttam a pici Tanakat, teljesen meztelenül. Pirulva vettem el róla a tekintetem, majd összecsuktam az albumot.

  - Miért is nézitek ezeket a képeket? - tettem fel zavartan a kérdést.

  - Én is szeretném tudni - szólt Tanaka morcosan, miközben elvette a többiektől a képeket. 

  - Na, add vissza! - nevetett Tsukishima, miközben Tanaka keze után nyúlt.

  - Ez a rész le van zárva, értve vagyok? - nézett ránk sóhajtva, miközben visszatette a szekrénybe az albumokat.

  - Mondd, biztos nem baj, hogy itt maradunk hétvégére? - szólalt meg Ukai-san, miközben a kanapén ült.

  - Persze, persze, minden oké lesz. Csak ne törjetek össze semmit - legyintett mosolyogva Tanaka.

  - És a piát mikor hozod elő? - szólalt meg hirtelen Noya, miközben visszatért közénk.

  - A mit?! - szólt hirtelen Ukai-san.

  - Noya a gyerekpezsgőt érti ezalatt, ugye? - szólt eléggé feltűnően Tanaka.

  - Persze, hogy persze - vigyorgott az alacsony fiú.

  - Ha meglátom, hogy alkoholt fogyasztotok, akkor elverlek titeket! - szólt szigorúan az egyetlen felnőtt a köreinkben.

  - Mint valami apuka - nevettem el magam.

  - Ebben a házban az én szabályaim érvényesek! - védte ki magát Tanaka - Amiről pedig maga nem tud, az nem fáj - vont vállat, majd Noyával elszaladtak. Valószínűleg a konyhába.

  - Érdekes hétvége lesz - pislogott Hitoka.

  - Eléggé - sóhajtott Kiyoko-san.

  - Hol fogunk aludni? - néztem a többiekre.