Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| tizenhatodik fejezet |

Rettenetesen jól esett a fürdő, és vagy egy negyed órát biztos voltam bent. Tobio készített nekem elő törölközőt, azonban voltam akkora idióta, hogy pizsamát nem hoztam be. Semmit. Így hát a törölközőt magamra tekertem, a hajam pedig csak vállamra omlott, mivel megmostam. Így léptem ki a fürdőszobából, és siettem barátom szobájába. Őszintén szólva nem szerettem volna magamat törölközőbe mutogatni, hiszen eléggé szégyenlős voltam. 
  Azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogy én azt akartam. A szobába lépve Tobioval futottam össze, aki egyből felém vezette a tekintetét, és egyből el is vörösödött. Elkapta a fejét, majd felfelé nézett.

  - K...kaphatok akkor ruhát? - kérdeztem rettentően zavartan.

  - Persze - szólt zavartan, majd az ágyról felemelte a két ruhadarabot, felém fordult, majd felém tartotta - Jó lesz egy melegítő és egy pulcsi?

  - Aha - vettem át tőle, miközben a padlót néztem.

  - Lehet, hogy kicsit nagy lesz rád.

  - Nem baj  és nagyon köszönöm - mosolyogtam rá zavartan - Kimennél addig, amíg felöltözöm?

  - Persze - bólintott, majd végül kiment.

Ahogy kiment, szinte villámsebességgel húztam fel a fehérneműimet, és igen, a melltartót is. Most fogunk először együtt aludni, én pedig sokkal jobban érzem magam, ha rajtam van. Ezek után felhúztam a melegítőt és a pulcsit is. A pulcsi kicsit nagy volt, de megvoltam vele. Amint kész voltam, kimentem Tobiohoz a konyhába. Ott Tobio, amint meglátott, elvörösödött, majd felém tartotta a teát.

  - Köszönöm - vettem át tőle, majd leültem az asztalhoz.

  - Megszárítsam a hajad? - kérdezte hirtelen.

  - Megcsinálod? - néztem rá meglepve.

  - Persze - bólintott, majd elsietett a hajszárítóért, és még fésűt is hozott.

Bedugta egy közeli konnektorba, majd letette az asztalra.

  - Először fésüld ki vizesen és úgy szárítsd - tanácsoltam neki.

Tobio ekkor elkezdte kifésülgetni a hajamat, ami őszintén szólva nagyon jó érzés volt. Én közben a teámat iszogattam, és ha esetleg kicsit megtépett, felszisszentem.

  - Bocs - szólt hirtelen Tobio.

  - Nincs baj.

Miután kifésülte a hajamat, elkezdte szárítani. Egy jó öt perces száríts után kész is volt, majd előrenyújtott nekem egy hajgumit.

  - Kösd fel, ahogy szeretnéd.

Én elvettem tőle, majd kényelmesen felkötöttem a hajamat, majd nagyot ásítottam.

  - Fáradt vagy? - pislogott rám meglepve.

  - Kicsit - dőltem le az asztalra.

  - Menjünk el aludni?

  - Nem szükséges. Nézzük kicsit az eget?

  - Persze - bólintott rá, majd lenyomta a konyhában a villanyt, mi pedig átmentünk a nappaliba.

Ott odahúztuk az egyik fotelt, majd Tobio teljes sötétet csinált. Leült a fotelbe, én pedig zavartan, de beleültem az ölébe. Barátom kicsit félve, de átölelte a derekamat, majd magához szorított. Kint villámlott,  dörgött az ég, fújt a szél, és erősen esett. Igazság szerint kellemes volt nézni a vihart. Sokkal jobb volt, mintha kint lettünk volna. Az ablak ki volt nyitva, így a szellő most már kellemesen fújt számunkra és nem durván.
  Éreztem, hogy átárad a melegség az egész testemben, főleg amiatt, hogy Tobio magához ölelt. Állát a vállamra helyezte, majd fejét az enyémnek döntötte.