Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| tizenkettedik fejezet |

Sajnálatos módon nem jött össze az, hogy otthon maradhassak. Ha otthon akartam volna maradni, akkor apának elkellet volna mondanom, hogy mi is történt igazából, azt pedig nem akartam. Így hát elmentem péntek reggel az iskolába.
  Tobioval tegnap óta nem beszéltem, vagyis pontosabban azóta, hogy összevesztünk. Hiányzott magam mellől, és nagyon rossz érzés volt az, hogy veszekedve váltunk el egymástól. Emiatt Hitokaval mentem iskolába, akivel megpróbáltuk megbeszélni ezt a helyzetet, de nem jutottunk sok mindenre. Az iskolába érve egyből a terembe mentünk, ahol Tobio már ott volt. Valamint Makoto-san is. Ott ült a helyemen, és a cuccát hanyagul szétszórta. Hitoka elment Kiyoko-sanhoz, nekem pedig semmi kedvem nem volt a bent lévő lánnyal veszekedni, így inkább megfordultam, és kimentem az osztályterem elé, majd az ablakpárkánynak dőltem, és a mellkasom előtt összefontam a kezemet. 10 perc múlva ugyanis becsöngetnek, majd akkor bemegyek.

  - Mit csinálsz itt kint? - jött egy ismerős hang oldalra, és megpillantottam Noyat.

  - Makoto-san elfoglalta a helyemet, és inkább kijöttem - magyaráztam nem túl nagy kedvvel.

  - Kiküldjem? - nézett rám.

  - Akkor balhézna, és kifelé menet belém kötne - ráztam meg a fejemet - Megvárom amíg kimegy.

  - Rendben - szólt, majd mellém állt - Kérdezhetek?

  - Persze.

  - Összevesztetek tegnap Kageyamaval?

  - Miért kérdezed?

  - Olyan béna volt tegnap edzésen, mint még soha. Kicsit agresszívnak is tűnt. Hinatat kivágta a hóba - emlékezett vissza Noya a tegnapi napra.

  - Összekaptunk igen - vallottam be.

  - Hana miatt?

  - Igen - halkultam el.

  - Figyelj, szóljunk valakinek, mert tényleg nagyon felbolygatta a dolgokat. Csúnya vége lesz így ennek - szólt Noya komorabban.

  - Már csúnya vége van. Nekem nincs erőm már ehhez. Nem akarom, hogy tovább bántson - vettem mély levegőt szaggatottan.

  - De [Név], nem tűrheted ezt, hogy elakarja venni a barátod. Mindennek van határa.

  - Tudom. De mégis mit tegyek? Ha kiállok magamért, akkor bántani fog. Ha Tobio közelében vagyok, akkor is. Mindegy, hogy mi történik, ő bántani fog engem.

  - Kitalálok valamit Ryuval még a mai nap, rendben?

  - Hagyd csak, nem kell. Majd csak jobb lesz - vontam vállat, miközben éreztem egy furcsa érzést a torkomban - Majd csak túlélem valahogy, hogy Tobio és közém férkőzött.

  - Nem muszáj hagynod.

  - Nem is akarom, de egyedül mit tehetek? Rám nem hallgat, sőt, ahogy tud, úgy aláz meg. Ha Tobio elég durván visszautasítaná, akkor lehet, hogy használna. Bár nem hiszem.

  - Kitalálok valamit mindenképpen. Addig is megvárom veled, amíg kijön a teremből.

  - Köszönöm - néztem rá hálásan.

Noya érdeklődött, hogy egyébként hogyan érzem magamat és mi újság velem. Kihagytam ezeket a rossz napokat és elmondtam, hogy ettől függetlenül minden rendben van. Az iskolában jók a jegyeim, szerencsére nagyszerű barátaim vannak és otthon is minden rendben van. Ő végighallgatott és láttam a szemében az őszinte örömöt, hogy ezen kívül megvagyok. Aztán én kérdeztem rá, és elmondta, hogy minden rendben van, azon kívül, hogy rossz nézni, hogy nekem fájdalmat okoz valaki és Kageyamanak is. Noya állítása szerint kicsit megviselte a tegnapi vita, és szeretné ha mind a ketten jobban lennénk, így segít, amiben csak tud. Noya tényleg egy igaz barát, akire bármikor számíthat az ember.