Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| kilencedik fejezet |

Otthon apa szorosan megölelgetett, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Nehezen, de sikerült megnyugtatnom őt, és elmagyarázni neki, hogy most már minden a lehető legnagyobb rendben van és magamban is megpróbálom rendezni a dolgokat ezzel kapcsolatban. Viszont megértettem apa aggodalmát, hiszen mégis csak szülő volt és aggódott értem. Viszont a többit magamban kell elrendeznem és más ebben nem segíthet. Viszont Tobio képes lenne rá, hiszen a barátom és ő az a személy szerintem, aki a legtöbbször hozzám ér egy nap. Ő pedig tudom, hogy segíteni fog nekem.

Másnap Tobio elém jött, hogy együtt mehessünk ki a buszra, mellyel elmegyünk a városi korcsolyapályára. Reggel kilenc órakor jelent meg nálunk. Fekete farmerban, bakancsban, pólóban, azon pulcsival és kabátban. Amint megláttam őt, szorosan megölelgettem.

  - Hideg vagy - szóltam nevetve, de a világért se engedtem volna el őt.

  - Te pedig meleg - állapította meg, miközben megsimogatta a fejemet - Készen vagy?

  - Persze - néztem fel rá mosolyogva, majd elhúzódtam tőle.

Egy szürke farmert viseltem, egy trikóval azon pedig egy fekete pulcsival. A lábamra bakancsot húztam, valamint még a kabátomat és egy táskát a hátamra. A fekete sapimat a fejemre húztam, majd Tobiora néztem.

  - Készen vagyok teljesen - mosolyogtam rá - Apa itthon van, szóval nem kell bezárnom az ajtót. Felőlem mehetünk.

  - Rendben - szólt az ébenfekete hajú fiú, majd kinyitotta az ajtót és előreengedett.

Kiléptem a meleg házból ő pedig követett engem, majd becsukta mögöttünk az ajtót. Ezt követően elindultunk a buszmegállóhoz, ami tőlünk pár percre volt. Útközben álmosan mentem Tobio mellett, majd miután a buszmegállóhoz értünk, megálltunk.

  - Mikor feküdtél le? - érdeklődött.

  - Éjfél után - ásítottam.

  - Miért?

  - Volt a tévében egy érdekes film és azt néztem - magyaráztam meg.

  - Értem - biccentett Tobio.

A városi busz percek elteltével meg is jött és mivel én mentem fel elsőnek, ezért vettem kettő diákjegyet a korcsolyapályáig. Hallottam ahogy mögöttem Tobio motyog valamit az orra alatt és tudtam, hogy nem tetszik neki, hogy én fizettem, de egy kapcsolatban nem hiszem, hogy mindig mindent a fiúnak kéne állnia. Miután megkaptuk a jegyeket, leültünk hátra a buszon.

  - Odaadom a pénzt - nézett rám, amint leültünk.

  - Jesszus, eszedbe ne jusson - néztem rá elkerekedett szemekkel, majd hátradőltem az ülésen - Nem fogok belehalni ebbe a kevéske pénzbe.

  - Hát jó - sóhajtott.

A busz elindultunk, mi pedig csöndben ültünk alrajta. Csak mi voltunk rajta, így semmi pisszenés nem volt hallható. Jómagam ráhajtottam Tobio vállára fejemet, ő pedig az én fejemnek döntötte a sajátját. A keze pont úgy volt a combján, hogy a tenyere volt felfelé, így rátettem az egyik ujjamat a tenyerére, majd apró köröket írtam le rá és cirógatni kezdtem a bőrét.

  - Mit csinálsz? - nézett rám kíváncsian.

  - Semmi különöset - szóltam, miközben folytattam a keze cirógatását.

Ő hagyta ezt egy ideig, majd elhúzta a kezét, és összekulcsolta az ujjainkat, majd visszahelyezte a combjára. Kicsit pír jelent meg az arcomon és melegség költözött a mellkasomba, amiért meleg kezét foghatom. Egyfajta biztonságérzetet adott ez, ami miatt jobban éreztem magamat.