Nem is emlékszem, hogy hogyan és mikor aludtunk be, péntek este. Mindössze annyi maradt meg bennem, hogy párna csatáztunk vagy fél órán keresztül, utána pedig sokat nevettünk, és persze közben is, majd tovább néztük a filmet.
Reggel úgy keltem fel, hogy a lábamat szinte nem is éreztem. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és felnézve, Tobioval találtam magam szemben. Hamar realizálódott bennem, hogy a fiún fekszem, ő pedig még mindig alszik. Nehezen, de felemelkedtem a testéről, és hátrapillantottam a lábamra. Noya feküdt a lábaimon, és egyenletesen szuszogott. Körülnéztem a szobában. Kiyoko-san és Hitoka a kanapén feküdtek, egymás mellett. Daichi, Asahi-san és Suga-san mellettünk aludtak, egymás hegyén-hátán. Tsukishima egyedül aludt az egyik kanapén. A másik kanapén Hinata feküdt összegubózva, míg Tanaka lábai fent voltak Hinata mellett, és a földön feküdt háton. Yamaguchi Tobio feje mellett feküdt. Ennoshitaék a tévé előtt helyezkedtek el közvetlenül. Mindenki aludt, mindössze én voltam ébren. Valamint egy ember.
- Soha többet nem jövök el veletek egy ilyen hétvégére - szólt halkan Ukai-san, miközben besétált a nappaliba, a kezében egy bögrével.
- Hány óra van? - kérdeztem fáradtan.
- Negyed 11 - kortyolt az italba, mely a bögrében honolt.
Nehezen, de kimásztam Noya alól, és igyekeztem őt nem felkelteni. Ezt követően álmosan dörzsöltem meg a szememet, majd körül néztem a szobában. Káosz, ez volt az, ami volt. A párnák szanaszét, és pár holmink is.
- Felkelti őket lassan? Ha átalusszák a napot, akkor este nem tudnak majd aludni - szóltam álmosan.
- Jó ötlet ez? - nézett le rám, miközben felé igyekeztem - Nem biztos, hogy rendesen feltudom őket kelteni. A harmadéveseket még talán és a lányokat. De őket - biccentett Noyaék felé.
- Elmegyek mosdóba és segítek - ásítottam nagyot, majd az említett helység felé igyekeztem.
Miután elmentem a mosdóba, kezet mostam és visszamentem a többiekhez. Ukai-san akkor ébresztgette Suga-sant, Daichi pedig Asahi-sant.
Belépve a helységbe leguggoltam Tobiohoz, majd az arcát kezdtem el cirógatni.
- Tobio - szóltam hozzá kedvesen, ő pedig mozgolódni kezdett.
Lehajoltam hozzá, majd puszikat kezdtem el adni az arcára. Ő lassan nyitotta fel ekkor a pilláit, majd lehunyta és átfordult a másik oldalára.
- Hé, ne aludj vissza - nevettem el magam kedvesen, majd tovább cirógattam éberfekete tincseit.
- Mennyi az idő? - morogta álmos hangon, melytől rettentően édes volt.
- Nemrég múlt el negyed 11 - válaszoltam.
Ő ekkor lassan, de felült, majd megdörzsölte kék szemeit.
- Hogy aludtál? - simogattam meg arcát.
- Valami szétnyomta a hátamat - nézett maga mögé, és elvette a töltőt, ami a háta aludt volt - Ez mégis kié?
- Az enyém - nyúlt át álmosan Noya felettem, majd elvette a töltőjét Tobiotól.
- Ma mit csinálunk? - kérdezte álomittas hangon Suga-san.
- A házigazdát még nem keltettük fel - nézett Daichi az alvó Tanakara.
- [Név] - szólt álomittas hangon Tobio, mire felé vezettem a tekintetem - Jó reggelt - szólt, majd egy puszit adott az ajkaimra.
Viszonoztam a pusziját, majd arcát simogattam, hogy kicsit magához térjen.
- Ugye tudod, hogyha ezt csinálod, akkor elalszom?
YOU ARE READING
Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|
Romance[Név] és Kageyama friss kapcsolat keretén belül próbálnak megküzdeni a mindennapi problémákkal. Miként is viselkedj egy kapcsolatban, hogyan állj a másikhoz, s miképp szeress valakit, teljes szívedből. Ezeket az apró dolgokat kell egymásnak megtanít...
