Mr Tomlinson /Befejezett/

2. fejezet

Sziasztok!😊
Üdv újra itt! Egy kissé rövid fejezet még, ígérem lesznek hosszabbak is, de egyenlőre a történet elején tartunk még csak. 😉
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem nekik! ❤️
Jó olvasást kívánok az új részhez!
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

Suli után Eliza-val hagyom el a termet. Nap közben sikerült elég jókat beszélgetnem vele, néha még Niall is becsatlakozott pár mondattal, de mögöttünk ülő két srác inkább csak a telefonját nyomkodta egész nap. Még pár ember odajött hozzám a szünetben bemutatkozni, de ezenkívül nem nagyon történt semmi. Örülök, hogy Eliza-val sikerült már első napon közelebb kerülnöm és nem egyedül kellett végig ücsörögnöm a napot.

-Holnap angollal kezdünk, aztán matek, tesi és biosz. – tanulmányozta az órarendünket Eliza, miközben a folyosón sétáltunk végig. – Ezek viszonylag laza órák lesznek, az angolt Ms Calder tartja, a matekot és tesit Mr Tomlinson és a bioszt Mrs Baker. Mind laza tanárok. – ecsetelte.

-Tudsz nekem segíteni, hogy merre találom az igazgatóit? – kérdeztem meg tőle hirtelen, ahogy előhúztam a zsebembe csúsztatott papírt.

-Jaj, tényleg, hisz még nem kaptad meg a könyveidet és a szekrénykódodat. – kapott észhez. – Szívesen elkísérlek. – ajánlotta fel lelkesen.

-Nagyon örülnék neki, köszönöm.

Napközben már rájöttem, hogy Eliza egy nagyon cserfes lány, szinte sose áll be a szája, de engem egyáltalán nem zavar, hisz legalább nem nekem kell kihúznom belőle dolgokat a suliról, és talán jobb is, amíg ő beszél, mert én nem tudom mit mondhatnék. Nem akarok még annyira megnyílni bárkinek.

-Itt is vagyunk. – ránt ki gondolataim közül a hangja, ahogy megtorpanunk egy sötétbarna faajtó előtt. – Itt kint megvárlak.

Kissé bátortalanra sikerül a kopogásom, amit az ajtón tettem meg. Egyszer már találkoztam az igazgatóval a nyáron, amikor eljöttem beiratkozni, és nem tűnt egy nagyon szigorú férfinak, de mégis meg volt benne az, amiért értem, hogy a diákok tisztelettel viselkednek vele. Kinézetéből elég fiatal férfinak tűnik, de talán jobb is, hogy nem egy begyepesedett úr próbál meg igazodni a mostani oktatáshoz.

-Tessék. – szólt ki a mély hang, mire lenyomtam a kilincset és beléptem az irodába.

Hirtelen megilletődtem, mert nemcsak az igazgató volt a helységben, hanem egy másik férfi is. Eléggé fiatalnak tűnik, laza testtartással áll az igazgatóval szembe, mintha nem érdekelné ez az egész, karba tett kezeit tetoválások hada díszíti. Barna haja kócosan áll, borostás arca komor ábrázatot ad neki. Mikor rám néz szinte elolvadok a gyönyörű kék szemek pillantásától. De még mielőtt jobban megnézhetném, az igazgató újra megszólal.

-Ezt még folytatjuk. – közli elég szigorúan, majd felém int, hogy foglaljak helyet. A kék szemű csak biccent egyet, majd ki is viharzik az irodából. – Mit szeretne Ms Green? – kérdezi egy kis mosollyal az igazgató tőlem.

- A tankönyveim és a szekrénykódom miatt jöttem.

-Igen, igen. A tankönyveket holnap reggel a könyvtárban tudja elkérni, a kódját pedig itt kint a titkárságon intézik magának. – magyarázta.

-Köszönöm Mr Payne. – köszöntem meg illedelmesen, majd elhagytam az irodát, csak úgy, mint nemrég a rejtélyes jóképű pasi.

Eliza megvárta, amíg elkérem a kódomat, majd megnéztük, hogy pont az ő szekrénye mellett lett az enyém. Ezt könnyű lesz megjegyeznem. A hazafelé vezető utunk egy ideig egy irányba vezetett, majd ő lefordult egy sarkon, így egyedül baktattam tovább. Örültem, hogy már első nap sikerült legalább egy barátot szereznem. De az a pasi az irodából nem hagyta nyugodni a gondolataimat, folyton eszembe jutottak óceán kék szemei. Bárcsak tudnám a nevét legalább. Magamat is meglepem ezekkel a gondolatokkal, hisz nekem sose volt még ilyen, hogy valaki ennyire megtetsszen elsőre, hogy utána ne tudjak másra gondolni, csakis őrá. Csak reménykedem, hogy láthatom még.