Mr Tomlinson /Befejezett/

19. fejezet

Sziasztok! ❤️
Sajnálom a késést (ez szerintem nem újdonság 😅😔), és ha nem haragszatok meg inkább nem is merek egy héten belül ígérni részeket, hanem ahogy majd tudom. Persze hónapokat nem kell várni, azt azért meg merem ígérni. ☺️
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, iszonyat cukik vagytok! 🥰😘
Jó olvasást kívánok! ❤️
xxxEsztyTomlinson 

Louis Tomlinson

Eltelt egy hét. Elég sűrű hét volt az iskolában, mivel hétfőtől kezdve mindenki a mai karácsonyi bálra készült. A diákok izgatottan várták, minden szünetben az előkészületek folytak. Mi tanárok is szeretjük ezt a rendezvényt, általában szép számban részt is veszünk rajta, de nem, mint csak felügyelő tanárok, hanem a legtöbbünk igyekszik a diákjaival kicsit közelebb kerülni egymáshoz. Amikor időm engedte én is beálltam segíteni a diákoknak a díszítésben. Mindig elcsodálkozok, hogy mennyire mesebelivé tudják varázsolni ilyenkor az iskolát. Persze nem egy szigorú börtönként kell erre az iskolára gondolni, hisz az tanév többi napján is van mindig valami, ami feldobja az épület falait, helységeit. De ilyenkor egyszerűen csodálatos, például a havas tájképek, ha már nem minden évben láthatunk igazit.

És persze a díszítés mellett másik fontos dolog ezen a héten, az, hogy ki kit hív el a bálba. Ebből általában kényes viták alakulnak ki, mivel külsőst nem lehet hozni, ezért, ha valaki mindenképp párral akar érkezni, akkor elmegy a szemezgetés és osztogatás. Emily szerdán újságolta el nekem, hogy ő Zayn-el fog érkezni, mivel Niall természetesen Eliza-val, így Zayn őt is megkérte, és feltűnő lett volna nemet mondania. Én ezt teljesen megértettem, viszont egy kis féltékenység ott bujkált bennem, mivel én ezt nem tudom megtenni. Nem hívhatom el én Emily-t a bálba, nem táncolhatok vele, nem villoghatok mellette büszkén, hogy márpedig ő igenis az én barátnőm. Így hát kénytelen voltam Eleanor-t elhívni, aki túlságosan is boldogan egyezett bele. Remélem tudja, hogy barátok vagyunk.

Szóval amennyire vártam is ezt a napot, annyira azért mégse. Én már itthon készülődők, aztán elmegyek El-ért, mivel gondoltam udvariasabb lenne, ha együtt érkeznénk és nem ott találkoznánk. Szívesen tölteném inkább ezt a délutánt is itt a kanapémon Emily-vel összebújva, de elég érdekes lett volna, ha mindketten kihúzzuk magunkat a dolog alól, főleg én, aki eddig egy évet se hagyott ki. A diákok már eléggé megszokták, hogy Mr T ott van, és velük együtt bulizik. Mondjuk először azért mentem el, mivel anya megkért, hogy tartsam a szemem Lottie-n, de aztán hála az égnek nem történt semmi, és azóta se. Igen, amikor húgom bekerült ebbe a gimibe valóban egy kis elzüllött kamasz volt, de elhagyta már ezt a korszakát. Én sose mondtam rá egy rossz szót se, mert az ő korában, sőt az egész gimiben egy csintalan gyerek voltam, nekem is volt lázadó időszakom, de anya könnyebben kezelte, tekintve, hogy fiú voltam.

Az egy héttel ezelőtt történtek fényében, másnap eléggé félve hívtam fel őt, mivel nem tudtam, hogy fogok-e kapni, azért, mert nem mondtam semmit arról, hogy van valakim. De anya akkor se kérdezett többet, mint annyit, hogy rendben vagyunk-e. Még most is furcsállom, hogy nem faggatott többet, ahogy eddig tette, hanem ennyivel megnyugodott. Az előző kapcsolataimról mindent megbeszéltem anyukámmal, mivel ő nekem a legjobb barátom, így akár boldog, akár szomorú, akár tanácstalan vagyok, mindig hozzá fordulok segítségért. Kivéve ebben az esetben, mivel tudom, hogy ebben a döntésemben nem támogatna 100%-ig. És szerintem ő is sejti, hogy vaj van a fülem mögött. Viszont mivel Lottie kedvesen felhívta rá a figyelmünket, hogy olykor elég feltűnőek vagyunk Emily-vel, azóta igyekszünk visszafogni magunkat, hisz egyikünknek se tenne jót.

Fél nyolckor lépek ki az ajtón menetre készen, hogy elinduljak Eleanor-ért. Ő a másik irányba lakik az iskolától, így hosszabb lesz az utam, mintha csak Emily-ért mennék. A ház előtt megállva megcsörgetem, hogy itt vagyok érte. Persze tudom udvariasabb lenne, ha mondjuk becsengetnék, meg mondjuk hoztam volna virágot, vagy valamit, de mint már említettem, mi barátok vagyunk, és nem akarom, hogy ő ebbe többet képzelne, mert néha úgy érzem, hogy ő ennél többet akar, de remélem, hogy ebben az esetben a megérzéseim csalnak. Mint mindig most is csinosan van felöltözve, bár ruhája nem sok mindent hagy a képzeletre, na nem baj, majd a diák fiúk legalább csorgathatják rá a nyálukat.