Mr Tomlinson /Befejezett/

17. fejezet

Sziasztok! ❤️
Itt is az új rész 😊 bocsánat, ha úgy érzitek erre is sokat kellett várni, de hamarosan vizsgázni fogok, így a felkészülés sok időmet elveszi, pedig én is szívesebben töltenem az időmet írással 😅🥰
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, fantasztikusak vagytok 😘🥰 Louis és Emily története még folytatódik természetesen (remélem elég hosszú ideig 😊😁)
Jó olvasást kívánok az új részhez! ❤️
xxxEsztyTomlinson

Louis Tomlinson

Kedd reggel olyan boldogsággal keltem, amit még életembe sose tapasztaltam. Volt egy érzésem, mintha a tegnap estét csak álmodtam volna...de biztos vagyok benne, hogy valóban megtörtént. Csókolóztunk, ami sokáig nem tartott, mert felkapcsolódott a ház kinti lámpája, így Emily kissé megijedve adott egy utolsó puszit, majd kiszállt és berohant a házba. Hihetetlen, hogy most már tudom, hogy ő is kedvel legalább annyira, mint én őt. Alig várom, hogy láthassam őt ma. Lesz matekom és tesim is az osztállyal.

Kicsit elaludtam, így ma reggel nem mentem futni, így csak beálltam a zuhanykabinba és letusoltam. Hamar elkészülődtem, mert Cliff már az ajtóban állva követelte a kajáját. Igazi éhenkórász, főleg, ha nem kapja meg időben, akkor aztán kiveri a hisztit. De attól még a kutyám és imádom őt. Én is megreggelizek, csomagolok el magamnak ebédre is, majd hamar útnak indulok.

Sikerült elég korán beérnem, hisz még alig pár diák lézeng a folyosón. Rutinosan odanézek Emily szekrényéhez, de nem látom őt ott, talán később érkezik ma. Én a tanári szobába megyek, ahol már több tanár is van. Helyet foglalok az asztalomnál, és előveszek egy kupac dolgozatot, hogy a jegyeket átmásoljam a tanári zsebkönyvembe, ha már korán érkezésemmel nyertem egy kis időt, és még El sincs itt, hogy beszélgessünk. Mire végzek az adminisztrációval meg is érkezik, így váltunk pár szót, majd ő már megy is az osztályához, hogy angolt tartson. Nekem a következő órában lesz velük testnevelésem, addig egy matekom lesz még.

***

A tesi szertárban ácsorogva várom, hogy megérkezzenek a diákok. Vagyis pontosabban a lányok, mivel az ő öltözőjük felé vezető út megy el a szertár előtt. A fiúk egy emelettel feljebb vannak. Rohadt büdös van itt, de mit is várnánk egy eldugott kis lyuktól, ahol a sportszereket tárolják. De nekem most pont jó. Hamarosan csicsergő hangokat hallok meg, így óvatosan elkezdek kikukucskálni az ajtórésben, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő embert ragadjam ki a sorból. De hiába nézelődök sehol se látom meg a barna hullámos haj és ragyogó zöld szemek tulajdonosát. Már kezdek kétségbeesni, mivel már az összes lány az öltözőben van, amikor mégis csak feltűnik. Szerintem még nem vett észre, így ahogy elhalad mellettem, óvatosan pisszentek egyet. Egy ijedt szempár néz rám, de aztán rájöhet, hogy én állok a sötét helységben, ellágyulnak vonásai, és körbe néz, majd belép.

-Szia Em! – köszöntöm őt, ahogy becsukom az ajtót. – Ne haragudj, de nem bírtam ki, hogy ne lássalak és beszélhessek veled négyszemközt.

Széles mosolyra húzza a száját, amitől apró gödrök jelennek meg, a szemei felragyognak, én pedig azt hiszem még jobban szerelmes leszek belé. Olyan gyönyörű, hogy arra szavak sincsenek. Kitárom a karjaimat, majd először kissé szégyenlősen, de aztán szorosan ölel meg. Fejét nyakhajlatomba hajtja, míg én a hátát simogatom lágyan, és egy apró puszit adok a feje búbjára.

-Isteni illatod van. – mondom neki, és szinte szárnyalok a boldogságtól, hogy ezt már hangosan is kimondhatom neki, és nem csak gondolok rá, akárhányszor megérzem ezt az illatot.

-A tiéd is az. – motyogja a nyakamba, ami kissé csikis, így egy apró kuncogás szalad ki a számon.

-Nem akarlak elengedni. – suttogom, és igaz is. Legszívesebben örökké őt ölelném. – De ha elkésel óráról kénytelen leszek beírni. – teszem hozzá csipkelődve, mire elneveti magát.