Mr Tomlinson /Befejezett/

40. fejezet

Sziasztok! 🥰
Meg is hoztam kereken a negyvenedik fejezetet, yey! És átléptük az 1000 vote-t, ismét yey! Köszönöm szépen! ❤️ És *bombarobbantás* sajnos ez az utolsó előtti rész is egyben, hisz a következő már az epilógus lesz. 🙁
Köszönöm a sok visszajelzést az előző részhez is, nagyon aranyosak vagytok. Tényleg nagyon örülök, hogy így tetszik nektek ez a történet. 🥰
Jó olvasást! ❤️
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

~3 hónappal később~

-Hát gyerekek el se hiszem. – röhögte el magát Harry. – Tudtam, hogy valamit nagyon titkoltok.

Egy hónapja még fejünket vakarva néztük minden nap a lakás bérlési lehetőségeket Londonban. Teljesen reménytelenek tűnt a helyzet, hogy találjunk legalább egy szobás lakást, ahol nem gond az állattartás és megfizethető áron van. Valamint kritérium volt, hogy viszonylag közel legyen az egyetemhez és Lou új munkahelyéhez is, amit Mr Payne segítségével kapott meg. Aztán egyik nap teljesen váratlanul jött szembe ez a hirdetés, még én is hihetetlenkedve néztem meg a címet, hogy biztos jól látom-e. Azonnal megmutattam Louis-nak, aki szintén elnevette magát a dolgon. Alig pár óra alatt telefonált a kiadónak, aki másnapra le is szervezte a megtekintést, de mi már tudtuk, hogy ezt szeretnénk. Így sikerült kivennünk a Harry melletti lakást, ergo szomszédok lettünk.

-Úgyis panaszkodtál, hogy keveset látsz minket. – jött vissza a konyha felől Louis kezében két üveg sörrel az egyiket Harry elé rakja.

-És akkor most Jóbarátokosat fogunk játszani? Átjárkáltok ti is, meg mi is? – viccelődött Harry, mire Louis-nak és nekem is felszaladt a szemöldökünk.

-Mi is? – kérdezte Louis továbbra is értetlenül. – Mi ez a többesszám Hazz? – húzta apró vigyorra a száját.

-Oh. – esett le a göndörnek is, hogy elszólta magát. – Van barátnőm! – jelentette be elég ünnepélyesre véve a figurát, hátha ezzel menti a helyzetet.

-Gratulálunk! – szólaltam meg most én először kettőnk nevében. – Mesélj róla. – kérem.

Vigyorogva nézem, ahogy Harry elpirul erre a kérésre. Azt gondoltam, hogy ő az a pasi, aki nőkről bármikor és bárhol tud fenntartások nélkül beszélni, de úgy látszik rosszul gondoltam. Vagy legalábbis van valaki, akivel ezt nem teszi meg. Iszik egy kortyot az italából, próbálja összeszedni a mondandóját, amit mi Louis-val kíváncsian várunk.

-Mint tudjátok Melanie-val, a volt focista feleséggel nem jött össze a dolog. – kezd bele. Louis közben a hátam mögé lépve karol át, így nézünk Harry-re várva a folytatást. – Eléggé magam alatt voltam ez miatt egy ideig, mert azt gondoltam, hogy majd ő lesz az igazi. Aztán teljesen váratlanul találkoztam Katy-vel a sarki kávézóban. A felszolgáló véletlenül felcserélte a rendeléseinket, de mi csak nevettünk rajta. Végül valahogy beszélgetésbe elegyedtünk. Nagyon jól éreztem magamat, ezért elhatároztam, hogy másnap is abban az időben odamegyek, hogy találkozhassunk. De ő nem volt ott, sőt a pincér állítása szerint akkor látta először. Csalódott voltam, hisz nagyon szimpatikus és gyönyörű volt. De elmentem harmadnap is, egy kis reménnyel, hogy ma talán újra eljön. Ott volt. Nem tétováztam sokat, mivel már azzal a céllal voltam ott, hogy randira hívjam. Eléggé meglepődött először, de végül belement, mert én is szimpatikus voltam számára. A harmadik randin mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, ami már másfél hónapja. Elég sokszor van nálam, szóval hamarosan úgyis találkoztok vele. – fejezte be végül a történetet az ismerkedésükről.

-Aww, ez nagyon aranyos. – szólaltam meg én először. – Várom már, hogy megismerhessük. – tettem még hozzá őszintén.

***

Késő este végeztünk a legfontosabb dolgok kipakolásával. Szinte minden cuccunkat elhoztuk Donny-ból. Többek közt azért is, mert Louis lakását Lottie kapta meg. Ő nem tanul tovább, hanem el szeretne helyezkedni, mint sminkes vagy fodrász. Louis eleinte rosszallóan ingatta a fejét a húga terveit hallgatva, de végül be kellett látnia, hogy Lottie sose szeretett tanulni, számára kényszer volt az iskola, viszont a sminkeléshez és a különleges hajak elkészítéséhez elég ügyes keze van.

-Holnap be kell mennem egy megbeszélésre. – mondta Lou, amikor már a kanapén feküdtünk összebújva.

-Nem gond, nekem úgyis lesz egy állásinterjúm abban a bizonyos sarki kávézóban. – jutott eszembe Harry története. Neki el is felejtettem mondani.

-Remélem te nem ott fogsz bepasizni. – motyogta kissé morcosan, mire elnevettem magam.

-Ha csak nem egy kék szemű, szuper szexi pasi az, akkor szóba se jöhet. – úgy tettem, mintha elgondolkodnék a dolgon ezzel is idegesítve őt. Be is jött. – Sose lennék képes elhagyni téged. – fordítottam komolyra a szót. – Csakis téged szeretlek, és néha még mindig hihetetlen számomra, hogy te is szeretsz engem. De mindennap bizonyítod valahogy, és én nem lehetek elég hálás azért, amit teszel értem, értünk. – végig a szemébe néztem, mivel imádom, ahogy a kék szemekben tükröződik az a sok érzelem, ami benne tombol. – Talán még meg se köszöntem eléggé.

-Semmit nem kell megköszönöd. – ad egy apró puszit a számra. – Viszont, ha valahogy mégis szeretnéd... - húzogatja a szemöldökét és a hálószobánk felé pillantgat.

-Ez az első éjszakánk itt.

-Ezért kell felavatni az ágyat. – húz fel a kanapéról, de ahelyett, hogy megvárná, hogy stabilan álljak és elinduljak, inkább a karjába kap menyasszony pózba és úgy megyünk.

***

-Megjöttem. – hallom meg Louis hangját az előszoba irányából.

Éppen a kisebbik szobába próbálom szétszortírozni a maradék ruhákat, tárgyakat, díszeket. Túl sok mindent hoztunk magunkkal, amiknek egyelőre nem találtam helyet, így gondoltam eleinte betesszük őket ide, hogy ne legyenek útba, aztán majd szépen lassan mindennek meg lesz a helye.

-Mi volt a megbeszélésen? – nézek fel Lou-ra, ahogy belép a szobába és kíváncsian nézi mit csinálok.

-A szokásos iskola kezdés előtti infók, valamint kiderült, hogy rajtam kívül egy másik új tanár is érkezett, így nem éreztem magam annyira furán. – mesélte, miközben leült mellém. – Neked hogy ment az állásinterjú? – érdeklődött.

-Szerintem egész jól. Azt mondták a hétvégéig visszaszólnak, ami már csak 3 nap. – válaszoltam, miközben egy liba szobor félét forgattam tanácstalanul a kezem között.

-Ezt még Svédországból hoztam el, amikor egyszer ott voltunk nyaralni. – vette ki a kezemből nevetve.

-Akarjam tudni mit jelent az, hogy „elhoztad"? – pillantottam rá kérdőn.

-Valahogy belekerült a táskámba. – ködösített. -Amúgy mit csinálsz?

-Próbálom valahogy rendszerezni ezeket a dolgokat, hogy egyelőre itt legyenek, amíg nem használjuk másra ezt a szobát. – vázoltam fel neki is a terveimet.

-Jó ötlet. – bólintott.

Együtt rakodtunk tovább, míg a végére egész szép kis rend lett. Még szabad terület is maradt, ahová megbeszéltük, hogy beszerzünk egy ágyat, hogy ha esetleg látogatónk érkezne. Már kifelé tartottunk, amikor Louis hirtelen magához húzott, megfordított a karjaiban, így mindketten a szobát néztük.

-Egy nap ez lesz a gyerekszoba. – suttogta a fülembe, amitől jól eső bizsergés futott végig rajtam.