Mr Tomlinson /Befejezett/

35. fejezet

Hello, hello újra! ♥️
Hoztam egy kissé lájtos fejezetet, de hát ilyen is kell néha nem? Ne aggódjatok hamarosan megint jönnek izgalmasabb részek (vagyis remélem azok 😅). Csak először seggbe kell rúgnom magam párszor, hogy végre leüljek írni. Kivételesen van időm, de nap közben egyszerűen nem tudok (próbálkoztam), én este szeretek írni, amikor csend vesz körül, csak a zene üvölt a fülemben és a gondolataim az agyamban hullámvasútaznak. Na inkább nem untatok senkit a hülye agymenéseimmel. 😅
Köszönöm szépen, hogy még mindig támogatok, jönnek a csillagok és a kommentek. ♥️ Szeretés van.💓
Jó olvasást! 💋
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

Eltelt majdnem egy hét. Péntek van, az utolsó tanítási nap a héten. Egyre inkább közeledünk február végéhez. Alig várom már, hogy tavaszodni kezdjen, süssön a nap és több időt töltsünk kint a szabadban. A tavasz az újra születés évszaka. Az én életemben is egy új fejezet nyílt azzal, hogy Louis-hoz költöztem, még ha csak átmenetileg is. Össze kell csiszolódnunk, ami eddig remekül alakul. Nagyon furán érzem magamat olykor, és bár nem mertem Louis-nak mondani, de néha rám tör egy kis honvágy is. De akárhányszor csak meglátom a gyönyörű mosolyát, akárhányszor csókkal köszönt reggelente, és mindig látom a szeretetet a szemében ragyogni, máris úgy érzem, mintha vele mindig otthon lennék legyünk akárhol is.

A hétfő még kicsit nehézkesen indult, mindkettőnknek fura volt a helyzet. Mindig az iskolába szoktunk találkozni, maximum délután jöttünk ide. Louis természetesnek vette először, hogy mindketten kocsival megyünk, majd kitesz egy kicsivel előbb. De nekem eszembe jutott, hogy a reggeli csúcsforgalmat a diákok és tanárok teszik ki a környéken. Elég kockázatos, hogy valaki megláthat kiszállni egy autóból, amiben Mr Tomlinson ül. Így hát maradtunk az eredeti megoldásnál, hogy ő autóval megy, én pedig Eliza-val találkozva a sarkon gyalogolunk, ahogy eddig is minden reggel, kivéve amikor anyának volt ideje és elvitt minket. Délután már a megszokott módszerrel jöttünk haza.

Elég jól összeszoktunk már tegnap estére. Miután hazaérünk mindketten neki állunk a feladatainknak, Louis általában dolgozatokat javít, mostanában elég sokat írat, én pedig tanulok, esetleg a házi feladataimat oldom meg. Nem zavarjuk egymást, tulajdonképpen míg én a kanapén terpeszkedem, ő addig a konyhaasztalnál dolgozik. Aztán olyan hat körül Louis elmegy sétálni Cliff-el, én pedig igyekszek valami vacsorát összedobni addig, amíg ők távol vannak, amit aztán a kanapén összebújva eszünk meg valami sorozatot nézve. Vagyis hát Louis egyik kedvenc sorozatát a Westworld-öt. Ezután elmegyünk zuhanyozni, aztán este még az ágyban beszélgettünk egy kicsit. Annyira harmonikus ez az egész, hogy néha félek, hogy ez egész csak egy nagyon szép álom.

Szerda este próbáltam meg először hívni anyát azóta, hogy szombaton összeszedtem a cuccaim nagy részét és eljöttem. Először nem vette fel, de talán egy fél óra múlva visszahívott. Nem beszéltünk sokat, csak megkérdezte minden oké-e velem, nincs-e szükségem valamire és igazából ennyiből állt a beszélgetésünk. Tudom, hogy meg fog békélni a helyzettel csak idő kell neki hozzá. Még mindig szerencsésebb ez a helyzet, mintha kitagadtak volna a családból, és az se érdekelné őket, ha a híd alatt kell élnem, nem igaz?

-Van kedved eljönni suli után a kávézóba? - kérdezi Eliza úton a suli felé reggel. - Olyan rég voltunk így négyesben valahol. Vagyis most ötösben, mert Zayn hozni akarja Gigi-t is. - folytatja.

-Persze, menjünk. - egyezek bele, mert nem vitás, hogy valóban elég rég mozdultunk ki együtt, és hát sajnos eléggé elhanyagoltam őket az utóbbi időben.

Mivel most már minden időmet Louis-val töltöm, már nem érzem úgy, hogy az ő idejéből vennék el, ha a barátokkal is lógok néha. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy bár a barátaid megértőek, ha megtalálod a nagy Ő-t, de mégis igénylik azt a minőségi együtt töltött időt, amit megkaptak, amíg szingli voltál. Niall és Eliza is sok külön programot szervez, valamint Zayn is Gigi is sokat vannak sülve-főve együtt, de mindkettő párosra öröm ránézni. Talán egy nap majd mi is mutatkozhatunk úgy Louis-val a baráti társaságunkban, hogy nem rosszalló tekintetetek fogadnak minket.