21. fejezet

1.3K 37 11
                                    

Oioi! (ugye Louis hangján olvastad, te kis rosszcsont💙)
Csak nem új rész? Természetesen megint késő éjszaka 😅😂.
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, imádlak titeket! ❤️🥰😘
Ez most kicsit ilyen hopp-hopp fejezet lett, de majd lesz még izgalmasabb is. 🤞🏻
Jó olvasást kívánok nektek! ❤️😘
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

-Emily Green! – hallottam meg anyám kiáltását, ahogy becsapódott a bejárati ajtó mögöttem.

Gyorsan levettem a cipőmet, aztán folytattam az utamat a nappaliba, ahol elég szép kis kupacban ott ült a nagyi, Jack és anya, mind eléggé idegesnek tűntek. Fülemet farkamat behúzva kuporodtam a fotelbe, ami szemben állt a kanapéval, ahol ők foglaltak helyet. Hazafelé úton próbáltam felkészülni erre, de hát egy lecseszésre nem lehet.

Az egész úgy kezdődött, hogy reggel hatkor a telefonom csengésére keltem fel még félálomban. Mint kiderült szinte egész éjszaka szólt, csak mivel kint hagytam az előszobában a táskámban, ezért csak a hajnali csörgések jutottak el hozzánk. Ahogy megláttam Eliza nevét villogni a kijelzőn egyből eszembe jutott, hogy tegnap nem küldtem neki SOS üzenetet, hogy falazzon nekem. Mikor felvettem és végig hallgattam, ahogy leteremt, mert szinte egész éjszaka engem kerestek ők is és a családom is, elmondtam, hogy az éjszakát Louis-nál töltöttem. Rettentően dühös volt rám, de bevállalta, hogy felhívja anyát, hogy tudja hol vagyok, ne aggódjon hamarosan hazaérek. Én pedig mint a szélsebesség úgy kezdtem gyorsan magamra kapkodni mindent, és rohanni. Louis-t már a felkelésemkor nem találtam otthon, és Cliff-et se szóval már korábban elmentek futni, ahogy amúgy minden reggel szoktak. A bejárati ajtón lévő kulccsal bezártam, majd betettem a lábtörlő alá, és gyorsan írtam egy SMS-t Lou-nak, hogy tudja hol találja majd.

Szóval így értem haza. Hála az égnek, hogy nem lakik olyan messze, így hamar ideértem gyalog is.

-Eltűntél. Senki nem tudta, hogy hová tűntél miután elhagytad a táncparkettet. Se Niall, se Liza sőt még Zayn se, aki a párod volt. Minek neked telefon, ha fel se veszed?! Egész éjszaka téged kerestünk, már a legrosszabbakra gondoltam. Tudhatnád kislányom, hogy már nem vagyok fiatal, hogy az idegeimmel játsszál! – zúdított rám anyám egyből, a családom többi tagja pedig csalódott tekintettel rázták a fejüket.

Mentségemre legyen mondva, hogy amikor az ember lánya fülig szerelmes néha elfelejt olyanokat, hogy valakit értesítsen dolgokról, és segítséget kérjen. Ez mind nem történne meg, ha nem felejtek el szólni Liza-nak, hogy legyen szíves azt mondani, hogy náluk töltöm az éjszakát, majd írni anyának is, hogy ne aggódjon értem. Sajnos ebben a világban már nem alaptalan anya félelme, hogy mik történhetnek egy fiatal lánnyal éjszaka az utcán. Mert ő csak ezt tudja elképzelni azt nem, hogy egy szerető férfi karjaiban töltöttem az éjszakát, mivel ő erről nem tud.

-Másnál töltöttem az éjszakát. – nyögöm ki a nagy csendben.

Anya szemöldöke a homloka közepéig felcsúszik. Még a nagyi és Jack is eléggé meglepetten néz rám. Hát igen, én nem szoktam ilyet csinálni, de végül is hamarosan betöltöm a 18-at szóval talán már nem kéne ezen meglepődniük ennyire nem?

-Ha ezzel meg akartál nyugtatni, hát közlöm, hogy nem sikerült. – préseli ki magából anya. Vesz pár mély lélegzetet és tudom, hogy akar még valamit mondani, így nem mondok semmit. – Tudom, hogy szerelmes vagy. Nem kell elmondanod, az anyád vagyok, látok és tudok rólad mindent. Eddig tiszteletben tartottam, hogy nem akarsz beszélni róla, nem akarod, hogy tudjunk róla, de a tegnap történtek.... mintha elvesztenéd az eszed. – csak leesett állal hallgatom anyát. Tudtam mindig, hogy közel állunk egymáshoz, és valóban a legtöbbet ő tudja rólam, de azt még csak nem is sejtettem, hogy látja rajtam, hogy szerelmes vagyok, pedig itthon igyekeztem elrejteni az idióta vigyorgásom, ami mindig megjelenik, ha Louis-ra gondolok. De úgy tűnik nem sikerült. És csodálkozom, hogy anya eddig nem hozta szóba, és ahogy ő mondta, tiszteletben tartotta, hogy én sem beszéltem róla. – Legszívesebb szobafogságba küldenélek, de apád tegnap este telefonált, hogy szeretné, ha már kedd reggel elindulnátok Jack-kel és segítenétek a pénteki esküvő előkészületeiben. Utána pedig karácsonyi szünet. Így eltekintek a büntetéstől egészen addig, amíg hasonló eset elő nem fordul, de remélem tanultál ebből az egy esetből is. – teljesen lesokkol a mondanivalójával.

Mr Tomlinson /Befejezett/Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang