Mr Tomlinson /Befejezett/

33. fejezet

Sziasztok! ❤️
Meg is érkeztem az új résszel talán most időben 😁😊 Most már kicsit izgalmasabb, de majd még jönnek bonyodalomak illetve nyugis részek is. 😇 Azt hiszem elég hosszúra tervezem ezt a történetet.
Köszönöm szépen, hogy már több, mint 700 vote van a történeten összesen. 🥺😘
Veletek mi újság, meséljetek❤️
Köszönöm szépen a visszajelzéseket az előző részhez! Cukik vagytok!😘🥰
Jó olvasást! ❤️
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

Ruhavásárlás! Imádok vásárolgatni, de csak ha azt nem muszájból kell. Az elmúlt évek tapasztalatai, hogy ha valamit keresek olyat úgyse fogok találni, mint amilyen a képzeletemben él. De ha úgy megyek, hogy semmi konkrét célom nincs képes vagyok beleszeretni egy-egy ruhába és azonnal megvenni. Most viszont Eliza sokszoros figyelmeztetésére rászántam magamat ezen a csodálatos szombaton, hogy menjünk el a ruhaszalonokba, hogy lefoglaljuk már most a ruhákat az év végi bálra. Először nem értettem miért rágja ennyire a fülemet érte, de amikor már egyre jobban szárnyra kapott a téma a lányok között az osztályban úgy gondoltam talán mégis lehet alapja a dolognak.

-Én valami egyszerűt szeretnék, de ha Niall meglát benne akkor eldobja az agyát. – magyarázza lelkesen Eliza, amikor már a plázában sétálunk.

Anya elhozott minket kocsival, hogy ne keljen tömegközlekedéssel szenvednünk. Neki van még elintézni valója, de azt mondta később visszajön és megnézi mire jutottunk. Ismer már annyira, hogy képes vagyok két ruha között vacillálni és kell valaki, aki határozottan dönt helyettem.

-Neked már van elképzelésed? – kérdezi tőlem, amikor feltűnik neki, hogy nem reagáltam az előbbi áradozására.

-Hát én is valami egyszerűt szeretnék. Semmi habos-babos. – ráz ki a hideg már csak a gondolatra is, hogy valami habkölteménynek öltözve jelenjek meg a bálon.

-Itt is vagyunk. – lép be az üzletbe Eliza.

Azt hiszem kicsit leesik az állam. Igaz, hogy Doncaster egy kisvárosnak számít Londonhoz képest, néha mégis képes vagyok még mindig meglepődni, hogy ez nem mindenben igaz. Valószínűleg Londonban nem egy ilyen bolt van csak, de ami itt van az valami hatalmas. Jártam már párszor a plázában, de valamiért mindig csak elsétáltam az üzlet előtt. Pedig amíg csak szem ellátott mindenhol a szivárvány összes színében ruhák, hosszú, földig érők, vagy éppen nagyon rövidek, fodros, egyenes, abroncsos. Minden, ami csak kipattant a tervezők fejéből.

Ami még feltűnik, hogy nagyon sokan tömörülnek a boltban. Pár lány már több mint tíz ruhát hurcol magával, de még mindig válogat. Vannak, akik már az öltözőkben próbálnak, valakik pedig a tükör előtt forognak a ruhájukban.

-Segíthetek valamiben? – siet hozzánk egy fiatal lány. – Van valamilyen elképzelésetek?

-Valami egyszerű ruhákat szeretnénk. – válaszol Eliza kettőnk nevében.

-Aha. – látom a lány arcán, hogy kissé lesajnál minket, amiért nem egy abroncsos, hercegnő ruhát keresünk. – Tudok mutatni párat. – indul meg a bolt belseje felé, mi meg követjük őt. Elhaladunk jó pár ruha állvány között, mire megáll az egyiknél. – Itt vannak az egyszerűbb ruhák, de ha mégse ilyet akartok akkor szóljatok. – hagy ott minket.

Eliza-val elég csak egymásra néznünk és elnevetjük magunkat a csaj viselkedése miatt.

-Na lássunk neki. – veti bele magát az egyik oldalról, én a másikról. – Ha találsz valami jót rakjuk félre. – adja ki az ukázt.

Körülbelül fél órával később fejenként legalább tíz ruhával mi is beállunk a sorba, hogy felpróbálhassuk őket. Sikerül kifognunk két egymás melletti fülkét. Én azt a taktikát választom, hogy abba a sorrendbe próbálom fel, ahogy találtam őket. Aztán amit jónak gondolok, azt félreteszem. Elsőként egy vörös ruhával próbálkozom, de a hófehér bőröm miatt, nem áll annyira jól, maradjunk ennyibe. Egy kéket is hoztam magammal, különösen azért, mert amikor megláttam Louis gyönyörű szemeire emlékeztetett. Ez már egy fokkal jobb, így félre rakom. Jön egy narancssárga, amit Liza nyomott a kezembe, mert szerinte remekül állna, és talán a színe nem is lenne rossz, ha nem buggyanna ki belőle mindenem. Sose szeretem, hogy a nagymellű lányok táborát erősítem, ez miatt a ruha választás nekem sose volt könnyű. Persze most a másik fülkéből Liza pont azért panaszkodna, hogy az ő kis melle nem tart meg semmit, minden lecsúszik róla. Hoztam egy fekete ruhát is, ami bár uszályos még nagyon megtetszett. Amikor felveszem kicsit úgy érzem, mintha szellemidézésre lennék hivatalos, de mégis a tetszik csoportba teszem. Még egy kék ruha van, de a varrása miatt eléggé kövérítve érzem magamat benne. Még négy ruhát próbálok fel, de mindegyik egyértelműen nem kategóriába kerül. A hajam már ezerfelé száll, és megizzaszt ez a sok ruha fel és levétele. Nem gondoltam volna, hogy megfelelő báli ruhát választani ilyen kemény meló. Az utolsó ruhára esik a pillantásom. Egy fehér ruha. Kissé olyan, mintha egy esküvői szalonból lenne, de nagyon megfogott. Ha ez sem jó, akkor vagy a kék vagy a fekete ruha közül választok, mert az tuti, hogy én még fél órát nem szeretnék keresgéléssel tölteni. A fehér ruha felvétele után a tükör felé fordulva még nekem is eláll a lélegzetem, pedig nem vagyok egy nárcisztikus személy. Úgy érzem, hogy mindenhol passzol rám a ruha. Egy sima vállpántos, testhez álló ruha, annyi extrával, hogy térdtől a bokáig csipke anyagból készült. Még a tükör előtt ácsorogtam, amikor váratlanul elhúzódott mögöttem a függöny.