Mr Tomlinson /Befejezett/

28. fejezet

Sziasztok! ❤️
Meg is érkeztem az újabb fejezettel. 😊 Talán egy ideje már nem volt ilyen hosszú fejezet, mint ez. Most kicsit belelátunk Emily gondolataiba is, és hát vagy megértjük őt vagy nem. De a történet megy tovább és hát bízom benne, hogy tartogat még fordulatokat. 😉
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, őrülten jól esett, hogy ennyi komment jött. 😍♥️♥️
Jó olvasást! 💋 Kérlek hagyjatok valamilyen nyomot magatok után. 😍
xxxEsztyTomlinson

Alig vártam már, hogy újra iskola legyen. Na, nem azért, mert annyira stréber lennék, hanem szilveszter óta nem találkoztam Louis-val, csak telefonon beszéltünk. Ma pedig matek lesz az első órám, így garantált, hogy jól indul a napom, hisz őt nézhetem 45 percen keresztül és a csodálatos napfény mosolyát. Mivel még mindig tél van, ezért indulás előtt egy sálat is a nyakamra tekertem, mivel ott kint rettenetesen fújt a szél, anya pedig dolgozik, így ma gyalog-galopolunk Eliza-val.

-Délután van kedved elmenni valamerre? – kérdezi Eliza az iskola felé tartva.

-Nem, bocsi. – nézek rá szomorúan. – Louis azt mondta, hogy ma szakkör után pótoltatja be velem a dolgozatot még decemberről. – magyarázom meg kicsit halkabbra véve a hangomat.

-Oh. – vigyorodik el mindentudóan legjobb barátnőm. – Te csókos.

-Az vagyok hát. – nevetem el magamat én is.

Még további hülyeségekről beszélgettünk, egészen a szekrényünkig, ahol találkozunk a fiúkkal is. Szinte mindig olvadozók, amikor Niall-re és Liza-ra nézek, hogy milyen aranyosak és jól mutatnak egymás mellett. Most is, ahogy Niall egy apró puszival üdvözli barátnőjét, majd átkarolva őt dől a szekrénynek és így beszélgetnek velünk. De közben van bennem egy kis féltékenység is, amiért én ezt nem tudom megtenni Louis-val. Hogy nekünk csak a bujkálás jutott. Pedig én is szeretném őt csókolni, kézen fogni és megölelni, amikor őrülten hiányzik már. De ő egy tanár én pedig egy diák. Ez van, egyelőre.

-Mi újság Gigi-vel és veled? – fordulok Zayn felé, hogy őt faggassam.

Zayn kissé szégyenlősen lesüti a szemét, mintha nem szeretne beszélni róla, de a szája sarkában megbújó mosoly, azt jelzi, hogy van miről beszélnie. Már mind a hárman kíváncsian nézünk rá, így belekezd.

-Szilveszterkor elkértem a telefonszámát, másnap szinte végig beszélgettük a napot. Aztán elhívtam randira, de csak szombaton ért rá. Szóval ja randiztunk.

-Akkor most a barátnőd? – kérdezte Niall kissé összezavarodva.

-Még nem mertem megkérdezni...vagyis hát biztosan benne lenne, de én... - láttam, hogy küszköd a szavakkal, így megöleltem őt. Éreztem, ahogy ellazul az ölelésemben. – De én nem. – suttogja szomorúan.

-Oh. – ad hangot Niall, hogy megértette miről beszél Zayn, vagyis hát inkább kiről.

Sajnos én nem ismerhettem Perrie-t, de mióta a barátjuk vagyok, sokszor hallok róla, és az elbeszéléseik alapján egy nagyon különleges lány lehetett, így nem csodálom, hogy annyira szerették őt. Főleg Zayn. Első szerelme volt. Érthető, hogy nehezen tudja túltenni magát a dolgon. De közben mégis úgy tűnik, hogy Gigi jót tehet neki. Aranyos, kedves lánynak gondolom. Remélem a legjobbakat nekik, ha már Zayn is készen áll rá.

***

Eléggé izgatottan ültem a helyemen matek előtt, végre láthatom Louis-t. Már előkészítettem mindent órára, így nyugodtan ültem a helyemen és az Instagramot pörgettem. Nem sok embert követek csak azokat, akik tényleg érdekelnek. De most megakadt a szemem egy storyn, amit évfolyamtársunk Adam posztolt. Bulit tart ma. Hétfőn? Éppen megböktem Eliza-t, hogy rám figyeljen és megmutathassam neki, amikor Lou lépett be a terembe. Frusztráltnak nézett ki. De mi diákok is furán nézhettünk rá, mivel legalább 5 perc van még csengetésig és ő inkább ennyit szokott késni, nemhogy ennyivel előbb jönni. Ő is érzékelte, hogy valami nem stimmel, így megnyugtatott minket, hogy megvárja a csengetést, addig még szünet van. Olyan idegesnek, nyugtalannak tűnt. Próbáltam szemkontaktust felvenni vele, és megtudakolni, hogy mi történt, ha már nem tehetem meg, hogy odamegyek és megölelem, megnyugtatom őt, akármiről is van szó. De valahogy nem sikerült, nagyon el volt foglalva minden mással, nem nézett az osztályra egészen addig, amíg meg nem szólalt a csengő, ami a tanóra kezdetét jelentette. Felállt a tanári asztaltól, hogy belekezdjen az órába, amikor kopogás hallatszott. Aztán választ se várva kinyílott az ajtó, és egy öregedő férfi lépett be rajta. Olyan merev arc kifejezése volt, ahogy ránézett Louis-ra majd az osztályra, hogy a hideg rázott és nem jó értelemben. Láttam szerelmemen, hogy még jobban ideges.