Mr Tomlinson /Befejezett/

3. fejezet

Sziasztok! ❤️
Itt is vagyok az új résszel, ami remélem tetszeni fog nektek 😊
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket😘
Jó olvasást kívánok!💙
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

Másnap reggel már egyedül indultam suliba, illetve az egyik sarkon találkoztam Eliza-val, ahogy azt megbeszéltük tegnap délután. Ma már nehezebb a táskám, amit órarend szerint bepakoltam ma reggel. Igaz, hogy anya ma is felajánlotta, hogy szívesen elvisz suliba, hisz belefér az idejébe, de nem akartam olyannak tűnni, aki nem tud egy kicsit gyalogolni és annyira elkényeztetik, hogy minden reggel kocsival hozzák suliba. A londoni suliba pedig ez volt a divatos, ott inkább azért néztek meg, amiért buszoztam.

-Ne aggódj, most első órákon úgyis csak a nyarunkról kérdezgetnek a tanárok. Ma úgyis a legjobb fejekkel lesznek, vagyis Ms Calder kicsit fura, de legalább nem olyan szigorú. – ecsetelte Eliza az iskola felé haladva, amikor rákérdeztem, hogy szerinte mire számíthatok az első napomon. – Első tesin sincsen semmi még, amíg jó idő van Mr Tomlinson csak kivisz minket a suli melletti parkba, a fiúk fociznak, a lányok pedig választhatnak, de általában győznek a röpis lányok és röplabdázunk az órán. – mondta tovább, de az utolsó mondattól görcsbe rándult a gyomrom.

Az előző iskolámba se nagyon voltam oda a tesiért, de hála az égnek ott azokat úgyse vették komolyan, akik nem sportoltak semmit. Mint például én. Ha kell futok, súlyt emelek, erősítek csak labdajátékokat ne. Ha mégis előkerültek természetesen én voltam, aki olyan szerencsétlen, hogy még a felé repülő labdát se tudta elkapni vagy visszaütni. Most nagyon ügyelnem kell, hogy a legjobbat hozzam majd ki magamból, mert nem akarok itt is az a csaj lenni, akit bár bírnak, de utolsónak választanak be egy csapatba, mert tudják, hogy szerencsétlen.

A suli előtt Niall-el és a rejtélyes pakisztáni sráccal, mint kiderült Zayn-nel is találkoztunk. Niall-t csípem, mert jó humora, de a másik fiú olyan különleges, néha olyan, mintha nem is ezen a világon lenne. De az feltűnt, hogy mintha sokan tartanának tőle. A tanteremben elfoglaljuk a helyünket, majd hátrafordulva a fiúkhoz beszélgettünk, illetve inkább kérdéseket teszek fel még a sulival kapcsolatban.

Ms Calder órája hamar eltelt, valóban csak a nyárról érdeklődött, így mindenki lelkesen elmesélhette, hogy merre volt nyaralni, hol dolgozott, vagy éppen kapott valamilyen háziállatot vagy autót. Engem is kedvesen megkérdezett, de inkább nem ecseteltem, hogy nyáron mekkora fordulatot vett az életem, így picit füllentve a tavalyi nyaramat meséltem el, amikor még egy családként elmentünk nyaralni New Yorkba, amire többen is irigykedve néztek felém. Igen akkor még megtehettük, hisz apa cégének elég jól ment a dolga, ahogy most is. De most anya tart el minket, akit egyelőre ebben a városban csak egy kisebb könyvelői irodánál tudtak alkalmazni, így annyira nem vagyunk elengedve anyagilag. Szóval ennyit az irigykedésről, és azokról, akik képesek még úgyis irigykedni, hogy csak a történet egy részét ismerik.

Tesi órára menet Eliza elmagyarázta, hogy merre menjek az öltözőkhöz, majd neki el kellett mennie még a suliújság gyűlésérre, Niall pedig szintén vele tartott, így Zayn és én egy irányba indultunk meg. Végig azon törtem a fejem, hogy vajon hogyan kéne vele valamilyen kommunikációt kialakítani, ha már egy baráti társaságban vagyunk, de eddig a nevén kívül nem tudok róla semmit, amikor váratlanul ő törte meg a csendet kettőnk között.

-Miért hazudtál a nyarad kapcsán? – kérdezte meg hirtelen, és ez a kérdés annyira váratlanul ért, hogy megtorpantam.

-Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzá. – néztem rá a lehető legcsúnyább nézésemmel, amikor megállt velem szembe. – Különben is honnan tudod, hogy hazudtam? – kérdeztem csípőre tett kezekkel, és felvont szemöldökkel.

-Instagram. – rántotta meg a vállát lazán, mintha olyan semmiség lenne, hogy lenyomozott egy közösségi oldalon.

-És meg tudhatnám, hogy miért kerestél rá az Instagram oldalamra? – kaptam fel a vizet egyre jobban.

-Csak kíváncsi voltam, hogy ki ez az elkényeztetett új csaj. – vágta oda, majd esélyt sem adva, hogy reagáljak valamit, sarkon fordult és ott hagyott.

Tajtékoztam a dühtől, ami bennem tombolt. Hogy gondolhat rólam már most ilyeneket, amikor még csak nem is ismer, nem is beszéltünk egymással? Miért kell valakit a külsője alapján megítélni egyből? Csak mert igenis adok arra, hogyan nézek ki vagy mit veszek fel? Régebben valóban megtehettem volna, hogy úgy viselkedek, mint egy elkényeztetett ribanc, de akkor se voltam rá képes. Azért, mert a szüleim jól kereső emberek voltak, és valóban igyekeztek a bátyámnak és nekem megadni, amit meglehetett, sose kérkedtem vele, mint például más olyan lányok, akik hasonló anyagi helyzetben voltak, és ők ezt mindenkinek hangoztatták is, hogy ők különbek ez miatt.

Az öltözőben most is körülvettek lányok, de ők ahelyett, hogy a márkás ruhájukat mutogatták volna egymásnak, inkább vidáman csevegtek egymással. Ahogy hallottam a legtöbb témát Lottie dobta fel. Ő van a középpontban a legtöbbször, amikor figyelek a többiekre, és úgy tűnik ő ezt élvezi is. Nem olyan nagyképűen, ahogy a legtöbben szokták, de láttam rajt, hogy tetszik neki, ahogy a többiek hallgatják a sztorijait, ahogy a pasikról beszél, akik randira viszik őt. Mondjuk elhiszem, hogy sokan bepróbálkoznak nála, hisz gyönyörű a szőke hajával és hatalmas kék szemeivel.

-Itt is vagyok. – jelent meg hirtelen előttem Eliza. – Kiderült, hogy jövő héten válogatnak be új embereket az újsághoz, ha van kedved hozzá, szerintem jelentkezhetnél. – ajánlotta fel kedvesen, miközben ő is gyorsan neki állt átöltözni a torna felszerelésébe, ami egységes mindenkinek, azaz egy fekete póló a suli logójával a hátulján, egy fekete hosszú melegítő, a cipő pedig választható a lényeg, hogy futó cipő legyen.

-Köszi a meghívást, de nem hiszem, hogy az írás nekem való lenne. – utasítottam vissza kedvesen.

-Nem baj, vannak másféle szakkörök is, mindegyiknek a jövő héten lesz egy bemutatója. Szinte minden diák jár valamelyikre. – magyarázta. – Szívesen elkísérlek majd, amit szeretnél megnézni esetleg.

-Még meggondolom, de köszi.

A nagy tornaterembe megint görcsbe rándult a gyomrom, ahogy elleptek az emlékek az elmúlt éveim tesi óráiról. Nem szívesen emlékszek rájuk vissza, ha lehet el is felejteném őket. Az egyik oldalán volt egy kisebb lelátó kialakítva, az osztály nagy része már ott ült a tanárra várva, így mi is csatlakoztunk pontosan Niall mellé ülve, aki viszont egyedül volt.

-Zayn? – szaladt ki a számon meggondolatlanul.

-Zayn ellógja a tesiket, talán egyszer, ha láttam őt itt. – mondja nevetve Eliza, mintha ez csak valami kis vicc lenne. De úgy tűnik Zayn valóban nem az a jó fiú, aki időben érkezik órákra vagy mondjuk bejárna tesire, mint a többiek.

Ahogy körbenéztem feltűnt, hogy tesin össze vagyunk vonva az évfolyamtársainkkal. Mondjuk így is csak huszonvalahányan voltunk összesen. Egyszer csak újra nyílt a tornaterembe vezető ajtó, és belépett az a pasi, akivel tegnap találkoztam az igazgatóiba, akinek a gyönyörű kék szemei nem hagynak nyugodni.

-Ő ki? – lököm oldalba újdonsült barátnőmet, aki úgyis szívesen fecseg nekem bárkiről.

-Ő, Mr T, ugye milyen jóképű? Minden lány oda van érte, azért is jár be mindenki tesi órára. Ő a tesi és matek tanárunk.