Mr Tomlinson /Befejezett/

23. fejezet

Sziasztok! ❤️
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem nekik! 🥰😘
Jó olvasást! ❤️
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

-Emily. – hallom meg apám hangját, ahogy szól nekem.

A régi szobámban vagyok, fent az emeleten, míg ő lent van gondolom a nappaliba. Mióta megérkeztünk egyik sokkból kerülök a másikba. Az első az volt, amikor szembesültem azzal, hogy mostohatesóm lesz. Ráadásul nem is akárki, hanem egy volt osztálytársam, akit ki nem állhatok. Amanda. Ez felett talán még el tudtam volna siklani, hisz, ha rajtam múlik nem sokat fogunk találkozni ezek után. De kiderült, hogy Amanda kapta meg a régi szobámat, amit át is rendezett ezalatt a pár hónap alatt az ő szörnyű stílusára, és most kénytelen vagyok vele osztozkodni, vagy pedig a kanapé. Aztán az a boszorkány, akit még magamba se hívok a nevén, a kezembe nyomott egy csillivilli ruhát, hogy ez lesz a koszorúslány ruhánk Amandával. Mintha bárki is megkérdezte volna, hogy akarok-e az lenni. De, amikor apa kért meg kedvesen neki már nem tudtam nemet mondani, így majd valahogy megpróbálok jó arcot vágni az egészhez ebben a kényelmetlen ruhában. Láttam Jack-en, hogy őt is meglepték a dolgok, de már egyikünk se akart hátat fordítani. Majd csak kibírjuk valahogy.

Mivel apa eléggé pénzes embernek számít, a nő meg egy pénzéhes khmkurvakhm ezért pazar esküvőt terveztek, még az a rokon is meg van hívva, aki eddig nem is hallott róluk. Apai nagyszüleimmel is találkoztam már mióta itt vagyok, a nagyi mindennap átjön segíteni bármiben, ő nagyon kedveli ezt a nőt, sőt nem titkolja, hogy annak örül inkább, hogy apa elvált anyától. Sose jöttek jól ki anyával. Nem is kérdés, hogy miért töltöttünk több időt a doncasteri nagyinál.

Az elmúlt napokban többször is próbáltam apával beszélni, ahogy azt Louis tanácsolta, de egyszerűen lehetetlennek bizonyult. Vagy mindig volt a közelében valaki, általában a nő vagy Amanda, vagy lerázott, mert volt valamilyen elfoglaltsága. Apropó Louis. Mivel egy átjáró a ház, és még a szobámba se tudok egyedül lenni, ezért ritkán tudunk telefonon beszélni, inkább üzeneteket írtam neki, majd ő válaszolt, amikor ráért, főleg, ha éppen órája volt. Őrülten hiányzik, alig várom, hogy hazaérjek ebből a zűrzavarból, és egy egész napot eltöltsek nála.

-Igen?

Apu valóban a nappaliban van és a laptopján keres valamit. Nincs senki más a helyiségben, így bízom benne, hogy most sikerül vele beszélnem. Olyan fura, mióta itt vagyok, és ránézek már nem azt az apát látom benne, aki mindent a családjáért tett, aki önfeledten kacagott, amikor együtt játszott velünk, aki virágokkal és csokival kedveskedett anyának csak úgy. Most már egy férfit látok, aki mindezt feladata egy másik nőért, akit akárhogy is próbálok, szerintem sose fogok tudni megkedvelni, maximum elviselni, hiszen tudom, hogy valamennyire ő is tehet azt egészről.

-Mi újság veled Emi? – paskolja meg maga mellett a helyet, hogy üljek le mellé. – Sajnálom, hogy nem sikerült azóta nagyon beszélnünk, mióta itt vagy, de tudod egy esküvő szervezése nem a legkönnyebb. Na mesélj, hogy megy a suli, vannak új barátaid? – érdeklődik úgy, mintha csak egy sima suli váltásról lenne szó, és neki semmi köze nem lenne hozzá.

Én békésen akartam vele beszélgetni, de már most sikerült felhúznom magam ezen. Lehet szerinte ez csak egy szimpla érdeklődés, de már amúgy is idegesített, hogy úgy csinál, mintha semmit se követett volna el, mintha minden jó lenne így, ahogy most van. Pedig szerintem nagyon nincs.

-Apa. – szólítom meg, amikor már úgy érzem, hogy kicsit lehiggadtam. Ő rám néz, mire összeszedve minden bátorságom folytatom. – Szeretnék veled beszélgetni a történtekről. – most már helyet foglalok mellette, mert nem szeretném átkiabálni a fél házat. – Tudod, én sokáig haragudtam rád a történtekért, és talán még most is egy kicsit, de valaki azt tanácsolta nekem, hogy hallgassalak meg téged, hogy te miért cselekedtél így, és talán könnyebb lesz megbocsátanom neked. Nem szeretnék öröké haragudni rád, mert mégis csak az apukám vagy, és szeretném, ha lehetne egy normális kapcsolatunk, talán nem olyan szoros, mint régen. Persze, ha ez neked is rendben van. – hadarom el gyorsan azt, amit már napok óta tervezgetek magamban, így sokat nem is kell gondolkodnom.