Mr Tomlinson /Befejezett/

11. fejezet

Sziasztok! ❤️
Gondoltam hozok nektek egy új részt, az éjjeli baglyoknak, mint amilyen én is vagyok, és a korán kelőknek, amilyen nem vagyok. 😅
Nagyon örültem az előző részhez érkezett visszajelzeseknek, remélem megtartjátok ezt a jó szokásotokat❤️
Hogy bírjátok a karantént? Milyen az online oktatás?
Kellemes olvasást kívánok! ❤️❤️
xxxEsztyTomlinson

Louis Tomlinson

Hihetetlen mekkora tömeg állt a London Eye előtt. Azt hinné az ember, hogy csak a turisták jönnek el ide, de ez valószínűleg nem így van. Az osztály is eléggé türelmetlen volt már, mindenki utál várakozni, de mást nem tudtunk tenni, mint kivárni a hosszú sort. Így is kettéosztottuk az osztályt El-el, mert együtt nem fértünk volna be egy kabinba. Az én csapatomba került Niall, Zayn, Lottie, Sara, Emily, Eliza és Amanda. Negyedóra várakozás után bejutottunk az egyik kabinba, ahol voltak még rajtunk kívül turisták. Eleanor az osztály másik felével az utánunk jövő kabinba tudott beszállni. Mindenki az üveghez rohant, és rögtön készültek a képek és selfie-k, pedig még el se kezdett emelkedni a szerkezet, így is fél óra mire körbeér. Úgy döntök, hogy én majd a tetején készítek képeket, amikor tényleg belátni az egész várost. Feltűnik, hogy egy diák ácsorog csak beljebb, és nem tapad az üveghez, mégpedig Emily.

-Hát te nem szeretnél képet? – kérdezem meg tőle kedvesen, és kissé furcsállva a dolgot.

-Londonban nőttem fel, számomra nem annyira érdekes. – válaszolta egy keserű mosollyal, mintha fájdalmas emlékeket csatolna ehhez a helyhez.

-Oh. – lepődtem meg. Nem tudtam, hogy Londonból költöztek Donny-ba. – Attól még tudsz a barátaiddal képet csinálni nem? – utaltam rá óvatosan.

-De, és fogunk is Eliza-val, de mondtam neki, hogy a teteje előtt kicsivel érdemes majd, hogy látszódjon még a Big Ben. – magyarázta, miközben elszakította a tekintetét rólam és barátnőjét figyelte, ahogy próbál a legjobban beállni a képhez, amit utána valószínűleg majd meg akar osztani a közösségi oldalain. – Azt hiszem megyek segíteni neki. – mondta, majd otthagyott.

Kíváncsi voltam, hogy mi történhetett, amiért a család úgy döntött, hogy elköltöznek ebből a városból egy kisebb városba, hátrahagyva mindent. Minden érdekel Emily-vel kapcsolatban, de nem tudom, hogyan tudjak meg róla ilyen személyes dolgokat, hisz mégis csak a tanára vagyok. Nem kutakodhatok a diákok magánéletében.

Már majdnem a teteje körül voltunk, és mindenki vadul fotózkodni kezdett. Néztem Emily-t és Eliza-t, ahogy egymást átkarolva készítenek képet magukról. Olyan gyönyörűen mosolygott, zöld szemei szinte csillogtak a boldogságtól, én pedig ennél szebb látványt nem is kívánhattam volna, pedig éppen a London Eye-on voltam. Feltűnt, hogy Niall és a morcos Zayn is csatlakozik hozzájuk, és csoportképet készítenek. Remek ötletem támadt ezzel kapcsolatban.

-Hé, srácok, mit szólnátok, ha csinálnánk egy csoportképet? – vetettem fel hirtelen az ötletet, mintha csak jó fej tanár akarnék lenni, és nem lenne semmi hátsószándékom a dologgal.

-Klassz. – vigyorodott el rögtön Niall, és rögtön megkérte egy másik kisebb turistacsoport női tagját, hogy készítsen rólunk képet.

Lottie és a barátnői is csatlakoztak, én pedig igyekeztem minél közelebb kerülni Emily-hez. Kicsit nehezen ment, mert pont Eliza és Niall között helyezkedett el, így maximum mögé állhattam volna, ami elég feltűnő lett volna. Mintha csak Niall olvasna a gondolataimban újra megszólalt.

-Várjon. – szólt oda a hölgynek, majd elengedte Emily-t, és a földön elterülve befeküdt a társaság elé. – Mégis csak én vagyok itt a legmenőbb. – vigyorgott, mint a tejbe tök.