Mr Tomlinson /Befejezett/

8. fejezet

Hey! 😊
Tudom megint nem sikerült időben jelentkeznem, sajnálom 😔
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, imádtam őket ❤️❤️❤️
Kellemes olvasást az új részhez! 😘
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

Annyira boldog voltam, hogy sikerült bejutnom matek szakkörre és Mr Tomlinson elvállalta a felzárkóztatásomat, ami azt jelenti, hogy hétfőnként vele töltsek egy órát kettesben. De nem gondolhatok semmi rosszra, ő csak kedves volt, felajánlotta, nekem pedig szükségem van rá, így elfogadtam. Ha eddig utáltam is a hétfőket most már nem fogom.

-Hát veled meg mi történt? – kérdezte anya megilletődve, ahogy beléptem a konyhába és meglátott.

-Bejutottam matekra és Mr T elvállalta a felzárkóztatásomat szakkörök után. – mondtam el vidámságom tárgyát.

-Mindig is fura gyereknek tartottak, amiért ennyire szereted a matekot. – jegyezte meg egy halvány mosollyal. – De örülök, hogy boldog vagy ettől. – adott egy puszit az arcomra, ahogy mellé léptem, pedig én csak a kajából akartam venni.

-Mi történt? – érkezett meg a nagyi is.

-Em kész matekzseni lesz. – újságolta el anyu.

-Sokra viheted még, tanulj ameddig csak lehetőséged van rá. – simította meg a hátamat kedvesen.

Estig a szobámba töltöttem az időt és megtanultam mindent holnapra, illetve elkészítettem a házi feladatokat. Igaza van anyunak valamennyire mindig is kilógtam a sorból, mert szeretem tanulni. Sose én voltam az a diák, aki elkezdett nyűglődni, hogy dolgozatot kell írni, vagy próbálta meg rávenni a tanárt, hogy halasszuk el a dolgozatot pár nappal, de a lehetséges hetekkel. Nem egyszerűbb egyszer megtanulni időre és túl lenni rajta? Halasztgatják, hogy legyen idejük még tanulni, de tudják, hogy még úgyse fognak és megint csak arra kapják fel a fejüket, hogy eltelt az egy hét és kevesebbet tudnak, mint eddig.

***

Túl gyorsan elment ez az egy hét. Egyre jobban belerázódok ebbe az új suli dologba. Tetszik, hogy vannak barátaim, akikkel tudok beszélgetni, vagyis Zayn nem egy beszédes fajta, és a legutóbbi beszélgetésünk óta nem maradtunk kettesben, így csak eltöri a társaságom. A múltkori érzelmes beszélgetés óta Eliza-nál se hoztam fel a témát, pedig lenne még kérdésem, de tudom, hogy mennyire felzaklatta ez is. Inkább azzal háláltam meg bizalmát, hogy én is megosztottam miért is vagyok most itt.

Hétvégén kihasználtuk a jó időt és elmentünk egyet biciklizni. Kölcsönvettem a nagyi régi biciklijét Eliza pedig megmutatta a környéket, ahol bár már hónapok óta tartózkodok, arra még nem vettem a fáradtságot, hogy jobban is körülnézek a környezetembe. Aztán a suli melletti parkba kötöttünk ki, ahol leülve a folyó partjára ezerféle dologról beszélgettünk. Liza egy nagyon aranyos, jószívű lány, és már ezerszer hálát mondtam, amiért első napomon hozzájuk fordultam segítségért. Nem gondoltam volna, hogy valaha sikerül így elsőre egy ilyen jól induló barátságot kapnom.

Már reggel teljesen izgatott voltam, hogy végre leteljen a hat óra és kezdődhessen a szakkör. Izgatottságom annyira meglátszott rajtam, hogy kénytelen voltam Liza-t is beavatni, aki csak sejtelmesen vigyorgott, amikor elmondtam neki, hogy Mr T vállalta a felzárkóztatásomat. Arról még nem mertem beszélni neki, hogy milyen fura érzéseket vált ki belőlem a tanár úr, amikor meglátom, de van egy érzésem, hogy úgyis tudja. Hisz ebben az iskolában melyik lány nincs így?

-Na menj szakkörre, el ne késs! – nézett utolsó óra után az órájára Eliza és nevetve elkezdett lökdösni a lépcső felé. – Meg ne várasd a kedvenc tanár urad!

-Na már. – nevettem fel ezen.

Sokáig már nem kellett noszogatnia, már repültem is 28-as tanterem felé. Belépve öten néztek vissza rám, a múltkori három, akiket a bemutató órán megismertem, azaz Tracy, Joanne és Noah, valamint a velem együtt érkező Sparks ikrek, Connor és Olivia. Egy köszönés után helyet foglaltam a jobb szélső hátsó padban, mert a hat felállított pad közül ott nem ült még senki. Miután letettem a cuccomat szembefordultam velük, hogy bemutatkozzak nekik.

-Emily Green vagyok.

Nem akartam bunkó lenni, hogy én már tudom a nevüket, így végig hallgattam.

-És hová szeretnél tovább tanulni, hogy ide jelentkeztél? – kérdezte Joanne, kissé tudálékos stílusban.

-Még nem tudom, de a matekot nagyon szeretem. – válaszoltam őszintén, mire kicsit furán néztek rám, de nem zavartattam magamat, inkább leültem a helyemre, és előkészítettem egy füzetet, amit a hétvégén külön erre vettem.

Nem sokkal később megérkezett Mr Tomlinson is, így el is kezdte tartani az órát. Hiper gyorsasággal jegyzeteltem a füzetbe, minden, ami elhagyta a száját a füzetembe került. Csüngtem a szavain. Eddig csak a matek függője voltam, de most már a tanár úré is, ami veszélyes keverék számomra. De nem tudok tenni ellene, érzem, ahogy vonz ez az egész. Olyan szexi, ahogy ezt a sok okosságot kiejti a száján. Talán egy kicsit túlpöröghettem, amikor minden kérdésnél magasba lendült a kezem, hogy márpedig én tudom a választ, ezzel nagyon esélyt sem adva a többieknek, akik viszont ez miatt kissé csúnyábban néztek rám. Azt hiszem nem sikerült valami jó első benyomást tennem, és ezen következő órán változtatnom kell, határoztam el magamban az óra végén.

-Örülök, hogy itt voltatok. – búcsúz el tőlük Mr T az óra végén. – Jövő héten találkozunk. – int még egyet. – Akkor folytassuk a matekot, de most kicsit más vizek felé evezünk. – fordul felém, amikor a többiek már hallótávolságon kívülre értek. Teljesen meglepődők, amikor leül a tanári asztalhoz és int. – Gyere hozz ide egy széket.

Mikor már ott ülök közvetlenül mellette, és igyekszem nem szívrohamot kapni, ahogy ilyen közelről is megérezhetem a belőle áradó illat orgazmust, a matek felé igyekszem terelni a gondolataimat. Előttem a füzetem van nyitva előtte a tankönyve, és magyaráz én jegyzetelek. Nem terelheti el a gondolataimat a gyönyörű hangja, vagy az illata, a matekra kell koncentrálnom.

Háromnegyed órával később, amikor már átvettünk két leckét is, kijelenti, hogy mára ennyit gondolt, majd folytatjuk jövő héten. Egy kissé megkönnyebbülve dőlök hátra a széken. Akármennyire is élveztem ezt a több mint két óra plusz matekot, a végére azért én is elfáradtam már. Olyan öt körül járhat az idő. Mások talán már végeztek is a házi feladatok megírásával, vagy neki se kezdtek, mert nem érdekelte őket, én meg még csak most indulok el az iskolából.

-Hogy tetszett az első szakkör? – kérdezi Mr T, ahogy együtt ballagunk le a kijárat felé.

-Nagyon szeretem. – válaszolok lelkesen, amin látom, hogy elmosolyodik. - Talán egy kicsit túl is pörögtem, és ez a többieknek nem annyira tetszett. – teszem hozzá kicsit lehangoltabban már.

-Nekem nagyon tetszik, hogy sikerült végre valakinek ennyire felkeltenem az érdeklődését. – áll meg egy pillanatra, hogy velem szembe forduljon és a szemembe nézzen. Érzem, ahogy a térdeim enyhén remegni kezdenek, ahogy elveszek az óceán kék szemekbe. – Mármint a matekkal. – teszi hozzá zavartan.

-Nagyon jó órákat tart a tanár úr, emiatt ne aggódjon. – nyugtatom meg. – Csak a diákok valamiért elvből nem szeretik a matekot, pedig, ha tudnák mennyi jó dolog van benne.

-Te nem lehetsz igazi. – suttogja maga elé, alig hallhatóan. Én is csak azért hallottam meg, mert az egész épületben csend uralkodik. – Vagyis még sose volt ennyire jó diákom, mint te.

Érzem, ahogy fülig pirulok. Újra elveszek a tekintetében, érzem, ahogy a pulzusom megemelkedik, a szívem gyorsabb ütemet diktál, és képtelen vagyok elhinni, hogy egy ilyen megtestesült csoda áll előttem.

-Szerintem jobb, ha indulunk, mindjárt jönnek takarítani a takarítók. – töri meg a közénk beállt csendet.

-Igen. – nyögőm ki nagy nehezen.

-Holnap találkozunk, Em. – int, amikor az iskola épülete előtt ő lefordul, hogy a parkoló felé vegye az irányt.

-Viszontlátásra tanár úr!