Mr Tomlinson /Befejezett/

6. fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket! <3

Egy elég hosszú résszel jelentkezem ma. :)

Kellemes olvasást kívánok!

xxxEsztyTomlinson

Emily Green

A hétvége gyorsan elszaladt. Bár sok mindent nem csináltam, csak bekötöttem a könyveimet, és minden tantárgyhoz párosítottam egy füzetet. Persze a kedvenc tantárgyaimhoz a legjobban kinéző füzeteket. Aztán néztünk közösen filmet a családdal, vagyis anyával, Jack-kel és a nagyival. Mert most már ők a család. Amit legutóbb hallottam apa felől az az, hogy összeköltözött a szeretőjével, de hála az égnek nem a régi házunkba. Az amúgy is anya nevén van, és ő el akarja azt adni, hogy itt Doncasterbe tudjunk venni egy újat, hogy ne a nagyi tartson el minket. Persze a nagyi tiltakozik, hogy neki ez nem gond, addig maradunk, ameddig csak szeretnénk, de ismerem anyát, és tudom róla, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem mutatja, hogy képes megállni a lábán egyedülálló anyaként is. Bárcsak lennék annyira bátor és merész, amilyen ő!

Aztán vasárnap délután megcsörrent a telefonom, Eliza keresett. Elhívott kávézni egy közeli kávézóba, mert esküdözött, hogy nagyon jó kávét adnak ott, én hittem neki, és nem kellett csalódnom. Így hát kávézás közben csajosan trécselgettünk, ami őszintén megmondva nagyon hiányzott már. Régen nagyon sok ilyen programom volt barátnőkkel, de mióta elköltöztem egyikük se keresett, hogy mi van velem. Én próbálkoztam párszor, képes lettem volna legalább egy délutánig visszamenni Londonba, hogy találkozzunk. De ők mindenféle indokkal kibújtak ez alól. És most itt van Eliza, aki az első pillanattól kezdve nagyon kedves hozzám.

-És mióta ismeritek egymást a fiúkkal? – kérdezem tőle számára váratlanul, pedig egy ideje már bujkál bennem ez a kérdés.

Eliza egy pillanatra megtorpan, és elkerekedett szemekkel néz rám. Úgy tűnik sikerült beletenyerelnem a témába.

-Tulajdonképpen még kilencedik elején ismerkedtem össze velük. – kezd bele a mesélésbe egy hosszú sóhaj után. - Niall, Zayn és Perrie. Niall és Zayn már évek óta haverok voltak, mert egy helyre jártak ki deszkázni. Perrie pedig a legjobb barátnőm volt kiskorunk óta. Már első nap sikerült úgy helyet foglalnunk a terembe, ahogy most is. Zayn már akkor felfigyelt Perrie-re, mondjuk melyik fiú nem. Hamar egy hullámhosszra kerültek, először csak barátok voltak, aztán Zayn decemberbe elhívta randizni, amire persze örömmel mondott igent. Addigra már fülig szerelmes volt Zayn-be. Össze is jöttek karácsonyig. Aztán...kereken egy évet jártak. – itt elhallgat. Sejtem, hogy valami nagyon rossz következik, így megvárom, amíg összeszedi magát, hogy tudja folytatni a sztorit. – Az egy éves évfordulójukra Zayn egy meglepetést tervezett neki. Éppen ez előtt a kávézó előtt várta őt, mert itt volt az első randijuk. Perrie... annyira lelkes volt, ahogy meglátta Zayn-t, hogy körülnézés nélkül lépett le az úttestre. Mint látod ez nem egy annyira forgalmas utca, így simán átjöhetett volna minden baj nélkül, de éppen az úttest felénél tartott, amikor egy sarokra innen kikanyarodott egy kocsi, legalább 120 km/óra sebességgel. Hiába próbált a srác fékezni, az utolsó pillanatban vette csak észre Perrie-t. – itt megint elhallgat. Érzem, hogy ez nem egy happy end végkimenetelű történet lesz. – Nem élte túl. Zayn azóta is magát hibáztatja. Lassan két éve lesz az eset. – látom, ahogy erősen igyekszik visszatartani a könnyeit, ezért előkapok a táskámból egy zsepit és a kezébe adom.

-Sírjál csak nyugodtan. – suttogom, mivel, ha hangosabban beszélnék nálam is elszakadna a cérna. – Nagyon sajnálom, ami történt.

Ezután már nem sokat tartózkodtunk a kávézóba. Nem is akartam ezek után erőltetni a jó hangulatot, így amikor Eliza elkezdett szabadkozni, hogy neki lassan haza kell indulnia, csak csendben felálltam és elindultunk hazafelé.