Mr Tomlinson /Befejezett/

27. fejezet

Sziasztok! 🥰
Tudom, hogy mostanában nem nagyon volt rész, amit nagyon sajnálok, de a nyáron dolgoztam, így nem annyira fért bele az írás mindig. De most szeptemberben itthon vagyok és remélem a tanulás mellett az írásra is több időm marad. 😊
A napokban láttam meg, hogy ez a kis történet átlépte az 500 vote-ot.🥳 Eszméletlenül hálás vagyok érte, hogy vannak ilyen remek olvasóim, mint Ti, akik kitartóan olvassák ezt a történetet. 🥺♥️ Köszönöm szépen a támogatást. 💋
Jó olvasást! ❤️
xxxEsztyTomlinson

Louis Tomlinson

Annyira izgulok. Izzadnak a kezeim és már majdnem remegek, annyira tartok attól a pillanattól, amikor tudom, hogy Simon Cowell be fog sétálni azon az ajtón. Január 6.-a, hétfő. Ma van az első nap az iskolában, ezzel együtt pedig elérkezett az idő, hogy Mr Cowell tiszteletét tegye iskolánkban, ahogy arra már Liam felhívta a figyelmemet tavaly. Alapjáraton igyekszem magabiztos lenni, főleg a diákok szemében, de ez a pasi akárhol jelenik meg ott mindenki retteg, minden komor és borús lesz. Van egy negatív kisugárzása, ami alapján mindenki megtartja tőle a két lépés távolságot.

Az óra felet üt, hamarosan megkezdődik az első tanóra. Nekem matekom lesz Emily osztályával, és csak nagyon drukkolhatok magamnak, hogy ne engem akarjon először órára kísérni. Emily-nek nem beszéltem erről a dologról, mert úgy gondoltam, hogy nem akarom belekeverni, amíg nem muszáj. Ahogy az ajtót szuggerálom (talán már fél órája is), az hirtelen kinyílik, majd először Liam sétál be rajta, de szorosan a nyomában ott van Mr Cowell is. Semmit nem változott azóta, hogy utoljára láttam őt, még csak nem is öregedett a két év alatt. Ijesztő. Körbejár a tanáriban és mindenkivel kezet ráz. Még mielőtt hozzámérni a sorban gyorsan a nadrágomba törlöm a kezemet, nehogy lebuktassam magamat már most.

-Mr Cowell. – biccentek.

-Mr Tomlinson. – már ahogy a nevemet kimondja feláll a szőr a hátamon.

Mikor odébbáll akkorra sóhajt engedek ki, hogy a mellettem álló Eleanor is furán néz rám. Na neki mondjuk nem kell tartania attól, hogy Cowell rászáll, két évvel ezelőtt is megoldotta egy kis flörttel, meg talán le is feküdt vele, legalábbis voltak ilyen pletykák akkoriban, de sose érdeklődtem utána, ugyanis ennyire sose érdekelt.

-Üdvözlöm Önöket. – szólalt meg, mikor újra megállt mindenkivel szemben, Liam oldalán. – Talán Mr Payne már szólt, hogy idén a megfigyelésem egy teljes hónapot fog felölelni, ami alatt minden egyes kollégát alaposan kiértékelek. Tanítási módszerek, diákokkal való viszony, kis magánélet. Semmi komoly, amitől nagyon félniük kéne, hisz itt maguk mind remek tanárok, nemde? – kérdezte nyájas hangon.

Diákokkal való viszony, magánélet? Köszönöm, akkor én fel is mondtam magamtól. Esélytelen, hogy egy hónap alatt ne bukjunk le valahogy. De nem akarom Emily-t egy ilyen miatt elveszíteni.

-Nyugodtan készülődjenek csak az órájukra. – tette még hozzá, miután a hangulat elég fagyos lett. Talán nem csak nekem van rejtegetni valóm?

Összekészítem a cuccomat, a tankönyv, a füzetem, egy toll és a kijavított dolgozatok még decemberről. Egész jól sikerültek, nem aggódok senki félévi jegye miatt. Már csak tíz perc van csengetésig, így lassan elindulok az ajtó felé és örülök, amikor Simon Cowell nem szól egy szót sem, ahogy elhaladok mellette.

Az osztály kicsit döbbenten néz rám, amikor csengetés előtt már megérkezek a terembe, hiába jöttem olyan lassan, ahogy csak tudtam. Inkább késni szoktam pár percet, minthogy előbb megérkezzek.

-Még van 5 percetek, egyetek, igyatok még. – nyugtatom meg őket, ugyanis az osztály nagy része még a reggelijét fogyassza, vagy nagy sztorizásban van a karácsonyi szünetről.