10. fejezet

1.5K 63 12
                                    

Sziasztok!

Viszonylag hamar sikerült jelentkeznem egy új résszel. :D Bár így a karantén idején a tanuláson kívül nincs nagyon más, amivel el tudnám ütni az időmet, szóval igyekszem minél többet írni Nektek. <3 Ti hogy vagytok? Hogy bírjátok? Meséljetek. :))

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett hozzászólásokat, nagyon örültem nekik! <3 <3 <3

Kellemes olvasást kívánok!

xxxEsztyTomlinsonn


Emily Green

Még mindig nem tértem magamhoz a tegnap délután történtek óta. Hihetetlen, hogy pont annyi ember közül a matek tanárommal sikerült összefutnunk. Ráadásul ismerem anyámat, így tudtam, hogy amint meg tudja ki ő, egyből belelkesül. Az előző iskolámban is anya mindig szívesen segített be mindenféle iskolai rendezvényen, és jó kapcsolatot ápolt a tanáraimmal. De ennyire kínos helyzetre nem számítottam. Éppen vacilláltam, hogy melyik melltartót vegyem meg, amikor anya visszaküldött, hogy nézem meg nincs-e valami kevésbé kirívóbb színbe, mint a fekete vagy a piros, és amikor visszaértem azt láttam, hogy anya egy férfival beszélget, aztán szinte a nyelvemet is lenyeltem, ahogy kiderült, hogy anya Mr Tomlinsonnal társalog éppen. Olyan dögös volt abban a melegítőben, olyan lazának tűnt benne. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, amíg beszélgettek, főleg, amikor anya szóba hozta, hogy amúgy nem vagyok ilyen csendes otthon. Egyszerűen csak féltem, hogy anya egyből kiszúrná, hogy mennyire tetszik nekem a tanár úr, mivel ő ismer a legjobban, mindent lát rajtam, néha még olyanokat is, amikről én se tudok. Nem véletlen, hogy a lányok legjobb barátnője az anyukájuk, hiszen ki ismerné őket jobban, mint akik életet adtak nekik? Szerencsére aztán rövidre fogták a beszélgetést. Ahogy néztem az Adoniszt távolodni, elhatároztam, hogy másnapra én is beszerzek egy melegítőt, mint az övé, mert volt egy sejtésem, hogy abba fog jönni. Pedig imádom a szűk farmerjeit, amik a kerek fenekén feszülnek meg. Matek órákon sose tudom eldönteni, hogy mire figyeljek, a fenekére vagy a szavakra, amiket a szexi akcentusával ejt ki. Érdekes, hogy mióta itt vagyok, mindenkit ezzel az akcentussal hallok beszélni, sőt magam is felvettem valamennyire, de olyan akcentussal beszélni valakit, mint őt, még sose hallottam. Egész nap tudnám hallgatni a bársonyos hangját, kár, hogy csak napi 45 perceket töltök vele. Kivéve a hétfők. Más emberekkel ellentétben én megszeretem a hétfőket, de csakis az miatt, mert a matek és tesi óra kivételével még van egy órás szakköröm vele, majd még egy külön korrepetálás is, ahol csakis én vagyok vele. Imádom azokat az órákat, olyan közel lenni hozzá, hogy minden egyes lélegzetvételemmel érzem az illatát, ha becsukom a szemem csak az ő hangja tölti ki az elmémet, ha kinyitom látom a szája mozgását, a fehéren ragyogó fogait. Ránézek és olyan, mintha a Nap sütne ki.

Reggel tiszta ideg voltam mire mindent sikerült összeszednem, amit vinni akarok magammal erre a két napra. Mert természetesen az utolsó pillanatra hagytam most is a pakolást. Mikor aztán mindennel végeztem és legalább két gofrit megettem reggelire, ahogy anyu kérte - mert ugye nem mehet el otthonról a gyerek üres gyomorral, még ha a táskájában 3 napi élelem is van, - végre elindulhattunk. Ahogy tegnap mondta anyu, valóban ragaszkodott hozzá, hogy kikísérjen elbúcsúzni. Hiába bizonygattam neki, hogy más 17 éveseket már nem kíséri el az anyukájuk, mégis örültem neki, hogy ő megteszi. Útközben Eliza-t is felvettük.

-Jó legyél rendben? – adott egy puszit az arcomra, miután kipakoltunk.

-Én mindig az vagyok. – válaszolom vigyorogva. Utálom, amikor ezt mondják nekem, miért szoktam én rossz lenni?

– Ha bármi van hívjál és én vagy a bátyád már megyünk is. – mondta, majd intett egyet a hátam mögé, és visszaszállt a kocsiba.

Amikor megfordultam jöttem rá, hogy anya Mr Tomlinsonnak intett. Ott állt a fekete Adidas melegítőjében, ahogy sejtettem, egy sima fehér pólóban, aminek vékony anyagán átlátszottak a mellkasát díszítő tetkók, és mivel már tudom róla, hogy fázós, ezért nem is csodálkoztam a fekete kapucnis felsőn, aminek a kapucniját a fejére húzta.

-Gyertek pakoljunk be. – kiáltotta el magát, mire mindenki elkezdett szedelőzködni. Persze voltunk olyan szerencsétlenek Eliza-val, hogy mivel későn kapcsoltunk, ezért amire a csomagtartóhoz értünk a buszsofőr közölte, hogy az betelt, tegyük fel a bőröndjeinket a busz belsejében lévő poggyásztartóra.

-Niall! – kiáltott oda Liza szőke haverunknak, aki éppen egy csokit majszolva beszélgetett Zaynnel.

Liza hangjára rögtön felénk kapta a fejét, és vigyorogva jött oda hozzánk.

-Miben lehetek segítségére a szép hölgyeknek? – kérdezi.

-Segítesz feltenni a bőröndjeinket a poggyásztartóra a buszban, kérlek. – rebegteti csábítóan a szempilláit, bár nem hiszem, hogy bármi szükség lenne erre, hisz látszik, hogy Niall mindent megtenne Eliza-ért. Szerintem fülig szerelmes a lányba.

-Persze. – vágja rá lazán Niall, majd cserélnek. Niall a lány kezébe adja a csokit, hogy vigyázzon rá, ő pedig megkapja a bőröndöt és elindul vele a busz felé nyomában Eliza-val. Türelmesen várok, hogy visszaérjenek és segítsenek nekem is, de úgy tűnik valahol megakadtak. Kétségbeesetten pillatok körbe kitől kérhetnék segítséget, és megakad a szemem Zayn-en, de a múltkori beszólása óta egy szót sem beszéltünk köszönésen kívül. Nem hiszem, hogy ő a legjobb, ha szíveséget szeretnék kérni.

-Segítsek? – szólít meg egy rekedtes hang a hátam mögött.

Hátra se kell forduljak tudom, hogy Mr Tomlinson az. Mindig jól esően megborzongok, amikor meghallom a hangját.

-Azt nagyon megköszönném tanár úr. – mosolygok rá hálásan, amikor megfogja a bőröndömet és felviszi a buszra, én pedig megyek utána és nyál csorgatva nézem, ahogy az izmok megfeszülnek a karján, ahogy a súlyt tartja.

Valahol az utolsó ülések között látom meg Eliza-t, ahogy hevesen kalimpál felém, hogy foglalt helyet. Mögötte lévő kettes ülésekről pedig Niall szőke haja virít ki, így tudom, hogy ő és Zayn fog mögöttünk ülni, csak úgy, mint az osztályterembe. Mikor az én bőröndöm is a helyére kerül, leülök a foglalt helyemre.

-Köszönöm még egyszer tanár úr! – mondom neki még mielőtt hátat fordítana.

-Bármikor. – viszonozza a mosolyomat, csak az övé ezerszer szebb és ragyogóbb.

***

-Mondom a szoba beosztásokat. – tartja a fel a lapot magasra Ms Calder, ahogy mindenki előtte áll a folyosón a bőröndjével a kezében, és várjuk, hogy végre lepakolhassunk. – A hat fiú ossza fel maga között a két négyágyas szobát, az egyikben pedig ott lesz Mr Tomlinson is. A lányoknak három négyágyas szoba van, méghozzá az egyikbe Eliza, Emily, Lottie és Sara, a másikban Laura, Chloe, Amelia, Nina a harmadikban pedig velem lesz Amanda és Katy. – sorolja fel a neveket.

Száj húzva nézünk egymásra Eliza-val. Hát nem azokat kaptuk, akikkel jól kijönnénk. A másik két lány se kedvesen tekinget felénk, így tudom, hogy nem lesz olyan csodálatos ez a két nap. Lottie kapta meg a szobakulcsot, ami a 27-es, ezért elindulunk, hogy megkeressük a szobánkat. A folyosó legvégén találtuk meg, ahol pont találkoztunk Niall-el és Zayn-nel, akik a szemközti 28-as szobába pakoltak be éppen.

-Kivel vagytok? – kérdezem őket.

-Megkaptuk Mr Tomlinsont. – mondja jókedvűen Niall. – Iszonyat jó lesz, mert estére pont van egy focimeccs, amit már le is zsíroztunk, hogy megnézzünk, szóval, ha szeretnétek gyertek át. – invitál minket. – Este kilenckor kezdődik, azt mondta az ofő, hogy addig simán hazaérünk a városnézésből. – forgatja meg a szemeit unottan.

-Majd beugrunk. – válaszol Liza. – Kösz a meghívást.

Mire beérünk a szobába Sara és Lottie már lefoglalták az ablak felőli emeletes ágyat, így nekünk az ajtó melletti maradt. Egy gyors kő-papír-ollóval eldöntjük, hogy Eliza alszik a felső ágyon, aminek titkon nagyon örülök, mert van egy enyhe tériszonyom és tudom, hogy én ott fent félnék elaludni.

Épp végzünk a kipakolással, amikor megjelenik Ms Calder, hogy ideje indulnunk a városnézésre. A mai program a Tower Bridge és a London Eye. Számomra egyik se olyan nagy látványosság, hisz sokszor voltunk mindkettőben barátokkal vagy családdal, de mégis izgatottan várom. Mert tudom, hogy más lesz ezt az élményt megélni másokkal, jelen esetben az új osztályommal.

Mr Tomlinson /Befejezett/Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang