Mr Tomlinson /Befejezett/

22. fejezet

Sziasztok! ❤️
Itt is vagyok az új fejezettel. 😊
Köszönöm szépen a visszajelzéseket a fejezetekkel kapcsolatban. ❤️ Sajnos nekem még mindig összevissza jelzi ki, de örülök, hogy nektek nem.
Jó olvasást kívánok! ❤️
xxxEsztyTomlinson

Louis Tomlinson

Eszméletlenül hiányzott Emily, pedig tegnap indultak csak el. Tegnap este írt, hogy rendben odaértek, és hogy eddig minden oké. Nagyon félt, hogy milyen lesz újra találkoznia az apukájával, és látni őt egy másik nővel, aki nem az anyukája. Én születésem óta nem találkoztam a biológiai apámmal, így fogalmam sincs mi lehet vele most. Párszor gondoltam rá, hogy felkeresem, de aztán sose vitt rá semmi komolyabb szándék. Mindig is Mark-ra, anya első férjére tekintek apaként ma napig, ha ilyen dolgokról van szó. Ő volt velem kis srác korom óta, és sok mindenre megtanított. Igazi apa-fia kapcsolatunk volt még ha nem is vér szerinti. Szomorú voltam, amikor a válás mellett döntöttek anyával, de meg kellett értenem, hogy akadtak olyan problémáik a kapcsolatukban, amit nem tudták már sehogy se megoldani. Azóta anya nagyon boldog Dan-el, és olyan izgatottan várja az újabb ikrek érkezését, mintha csak az első gyerekei lennének.

Emlékszem, amikor körülbelül két hónappal ezelőtt Emily mennyire el volt veszve, mert döntésképtelen volt. Nem tudta mi lenne a helyes, ha elfogadná az apja meghívását, vagy ha kizárja őt az életéből. Én tanácsoltam neki, hogy menjen el. Akkor még nem tudtam sokat a dologról, csak annyit amennyit megosztott velem. Ez alapján tanácsoltam azt, hogy menjen, mert a család az első, és lehet egy nap bánni fogja, hogy nem lehetett ott, hogy ilyen ellenségesen bánt a saját apjával. Azóta párszor még beszélgettünk a dologról, és elmesélte, hogy ő nagyot csalódott az apjába, mert 17 év alatt nem ilyennek ismerte meg. Ahogy beszélt róla, éreztem, hogy ez egy nagy törés volt az életében, amit még mindig nem tudott feldolgozni. Azt tanácsoltam neki, hogy próbáljon vele beszélni még az esküvő előtt, elmondani, hogy őt hogyan érinti ez az egész, és hallgassa meg az apját is, hogy miért hozott ilyen döntést, akkor is, ha tudta, hogy rosszul fog elsülni.

Mivel jövő héten már nincs tanítás, ezért én is még lazábbra fogtam a dolgokat, mint matekon mint tesin. Tudom, hogy ilyenkor a félév miatt mindenki rápörög a dologra, de én igyekszem év közben is megfelelő mennyiségű jegyet adni és mindenkinek, aki igényli megadni a javítási lehetőséget. Így a diákokat nem a szünet előtt terhelem le ilyenekkel.

Ma két órám is van Eleanor osztályával. Oh jut eszembe El. Nos a múlt heti bálon történtek óta igyekszem kerülni őt, de valamiért mindig lépten nyomon belebotlok. Próbál velem beszélgetni, de én ignorálom őt amennyire csak tudom. De sajnos mivel egy munkahelyen dolgozunk és kell beszélnem vele munka dolgokról, ezért nem tudom mindig ezt tenni. Viszont végig tárgyilagos vagyok vele, nehogy tovább szítsam benne a tüzet. Erről nem beszéltem Emily-vel, mert nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon ilyenek miatt. Okulva a múltkoriból most már én is nyitottabb szemmel járok. Mérges vagyok magamra, amiért nem tűnt fel, hogy ennyire odáig van értem. Én mindig csak barátként tekintettem rá. Mert jó valljuk be, nem egy ronda nő, de nekem akkor se volt olyan, akit el tudnék képzelni magam mellett.

-Louis. – lépett mellém Liam, amikor a folyosón sétálva igyekeztem a tanári szoba felé.

-Szia Liam. – köszöntöttem őt egy mosollyal.

-Matekod volt? – bök a kezemben tartott könyvek felé.

-Aha, Eleanor osztályával. Tehetséges egy csapat. – jegyzem meg, mert valóban azok. Nemcsak Emily jó matekos abban az osztályban, ezért mindig öröm velük együtt dolgozni.

-Te...igazak a pletykák, hogy a múlt heti bálon csókolóztatok? – kérdezi egy kacér mosollyal.

-Sajnos. – húzom el a számat kínosan. – De nekem nem jelent semmit. Barátok voltunk, és ha esetleg tud még viselkedni lehetünk. -teszem hozzá, amikor kérdőn néz rám.