Mr Tomlinson /Befejezett/

20. fejezet

Hi! 💚
Micsoda meglepit hoztam nektek! Új rész ráadásul egy héten belül. 😅 De annyira vártam már ezt a részt, hogy nem bírtam magammal, és már itt is van. És most nem is a rész megírása okozta a gondot, hanem a kép kiválasztása. Na, mert hát én úgy gondoltam, hogy keresek egy öltönyös Louis képet, aztán kész... Aha fél órával később már volt 30 lementett öltönyös képem a babáról, csak épp azt nem tudtam még eldönteni melyik legyen. 😅 De valljátok be, hogy ti is tanácstalanok lennétek, melyik öltöny állt a legdögösebben Louisn. Na ugye! 🥰 Végül ezt választottam, mert ezen az eseményen Dani-vel vett részt, így hát passzol is a részhez valamennyire. 😁
Ja, most már befogom (ha valaki ezt mind végig olvasta so sorry).
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett visszajelzéseket, mondtam már mennyire CUKIK vagytok? 🥰😘
Jó olvasást kívánok! ❤️
xxxEsztyTomlinson

Emily Green

-Hogy áll ez a ruha? – pördül egyet a tükör előtt Eliza.

-Szerintem tökéletes rád. Niall-nek nagyon fogsz tetszeni benne. – dicsérem meg, és valóban igazat mondok, mert a halvány rózsaszín ruha, olyan mintha csak ráöntötték volna.

-Te biztos ebbe a kékbe jössz? – kérdezi kedvesen, rámutatva az én ruhámra, ami még a szekrényben lógott.

-Biztos. A nagyi adta oda, hogy ez volt anya első báli ruhája, szóval... - lépek oda, hogy elővegyem azt a kék ruhát, amibe már első látásra beleszeretem, mert egy nagyon egyszerű mégis szép ruha. És az eszmei értéke is sokat dob rajta, hisz tudom, hogy ez volt anya ruhája is. Eszembe se jutott, hogy már decemberbe kell majd báli ruha, úgy számoltam zsebpénzileg is, hogy majd az év végi bálra kell.

-Értem. – bólintott azonnal, majd a kis fésülködős, sminkes asztalomhoz telepedett le. -Befonod a hajamat? – kérdezte, én pedig rögtön oda is mentem és neki álltam.

Közben arról beszélgettünk, hogy milyen szerencsénk van, hogy van kikkel mennünk a bálba. Én szívesen hozzátettem volna, hogy igaz örültem neki, hogy Zayn elhívott, de sokkal szívesebben mennék Louis-val, amit ugye nem tehetünk meg. Tudom, hogy ő se repesett az örömtől, amiért Zayn-el megyek, de inkább vele, mint egy idegen fiúval, mert igen próbálkoztak mások is, de ezeket inkább meg se mertem említeni Lou-nak. Remélem lesz az estének egy kis része, amit együtt tudunk tölteni, valahol elbújva, mert kizárt, hogy kibírjam úgy az egészet, hogy egyszer sem érhetek hozzá.

-Most te jössz. – pattan fel Eliza a székről, amikor elkészülők a sminkjével is.

Én hamarabb meg vagyok, hisz nem vittem túlzásba a dolgot, csak felveszem a ruhát, hozzá egy nem annyira magas fekete cipőt, a hajamat hullámosan hagyom és egy éppen látható sminket teszek fel magamnak. Régebben én is szeretem túlzásokba esni, és kivágott ruhákba járni, falakat megszégyenítő vakolattal az arcomon, mert a londoni suliba ez ilyen íratlan szabály volt, de ahogy ide kerültem örültem, hogy ezeket elhagyhatom, és egy normális lány lehetek. Egy normális lány, aki a tanárával jár együtt. Ja, azt hiszem sikerült.

Nem sokkal azután, hogy sikerült elkészülnünk csengetnek, vagyis a fiúk érkeztek meg. Mindketten kicsípték magukat, sőt virágot is hoztak magukkal. És ahogy megmondtam Niall le se tudta venni a szemét Eliza-ról. Anya készített négyünkről jó pár képet, hiába mondtam, hogy ott a bálon is készülnek majd, kitartóan ragaszkodott a dologhoz a többiek pedig örömmel mentek bele. Zayn volt négyünk közül, akinek saját kocsija is van, így az estére ő lett a sofőr. Az út is jó hangulatban telik, bár ahol Niall van, ott hamar nevetésé fajul minden főleg, ha meghalljuk őt nevetni. Mikor Zayn helyett keres a parkolóban gyorsan előhalászom a telefonomat és küldök egy üzenetet Louis-nak, hogy megérkeztünk, hogy tudjon róla. Azt tudom, hogy neki már előbb ide kellett érnie, szóval valahol bent lesz a teremben gondolom.