A titokzatos megmentő - [Befejezett]

3.rész

Lassan megfordultam és amikor megláttam ki áll velem szemben azt hittem elájulok. A lábam földbe gyökerezett. Ugyanis aki velem nézett farkas szemet az nem volt más mint... Tony Stark! A híres Bosszúálló egyike. A kedvencem. Életem hőse. És most itt állt velem szemben. Egy pillanatra mintha az ő arcán is átsuhant volna valami meglepettség, de aztán rögtön el is tűnt.

-Jó napot! - köszönt ő is. - Ő itt a kutyám Iron,és ma reggel óta folyamatosan nyüszít. Valamilye nagyon fájhat. Kérem segítsen. - mondta. Látszott rajta mennyire szereti a kutyust, így megnéztem mi lehet a baja.
-Rendben. Máris teszünk az ügy érdekében. - megtapogattam a kutya hasát mire fájdalmasan felnyüszített. Aztán megvakargattam a füle tövét és hálásan nézett rám. Gyönyörű német juhász kutya volt.
-Ahogy látom egy kicsit felpuffadt. Gyomorrontása van. Evett valami Furcsát? Mondjuk csokit? - kérdeztem.
-Nem. Bár ma reggel nem találtam a reggeli csokis kekszem...
-Szerencse,hogy behozta. Gyorsan átmossuk és kutya baja sem lesz...
-Köszönöm Miss... - itt elakadt.
-Jonson! Betty Jones. Maga pedig ha nem tévedek Tony Stark...
-Igen-mondta meglepetten-úgy látszik a hírem megelőzött. Lesüttem a szemem. A kutyus elláttam és adtam Tonynak egy tablettát.
-Tessék, ezt adja be neki az étellel. Naponta két szemet. - ekkor elhatároztam, hogy megkérdezem lehet-e ő mentett meg?
-Mr. Stark... - kezdtem. Ekkor azonban berontott a rendelőbe az öcsém és elkiáltotta magát
-Boldog 22.szülinapot!!!

Az öcsém után megérkezett a másik tesóm,majd anya és apa is. Te jó ég. Mi van velem... Mindent elfelejtek. De azt hiszem, a történtek után ez normális.
Tony értetlenül nézte, hogy mi is történik. Szegény már biztos ment volna, de még nem fizetett.
-Nahát! Sziasztok. Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem az anyukám öleléséből kibontakozva.
-Mi az, hogy mit keresünk itt? Nem köszönthetünk fel a 22.szülinapodon?-kérdezte tettetett felháborodással az apukám.
-Khmmm... - hallottam Tony hangját.
-Ja persze! Mr. Stark... Ők itt a családom. Andy és Percy-mutattam az öcséimre. -  Jordan és Jane-mutattam a szüleimre. Mindenkinek csak akkor tűnt fel, hogy nem vagyunk egyedül. Amikor Andy és Percy meglátták Tonyt majd leesett az álluk. Naná, hogy egyből felismerték... Az én öcséim. Andy rám nézett és elkezdte emelgetni a szemöldökét rám és Tonyra mutogatva. Ááá... Cseppet sem volt kínos. Ha nem lett volna, csak a szűk családi kör, akkor lekeverek neki egyet, de sajna nem így volt.
-Jó napot kívánok! A nevem Tony Stark.- Kezet fogott apával, aki, kis híján felnyársalta a "mit csinálsz te itt kettesben a lányommal" tekintetével. Ezt látva gyorsan közbeléptem.
-Épp megvizsgáltam Mr. Stark kutyáját. De már megy is, csak fizet. Ugye uram? - néztem rá, jelezve neki, hogy itt a menekülésre a lehetőség. Nem vette azonnal az adást és egy kis ideig csak értetlenül nézett rám, de aztán leesett neki és kijött velem az előtérbe. Szinte hallottam mekkora kő esett le Tony szívéről. Vagy inkább szikla...
-Szóval akkor mennyivel tartozom? - kérdezte.
-Valójában semmivel. Azt hiszem, az a helyzet amibe került mentesíti minden pénz alól. Ne feledje a tablettákat és három nap múlva jöjjön vissza. Már ha mer. Ellenőrzöm Iront.
-Rendben. Miért ne mernék? A családja miatt? Ugyan már... Magának legalább van. Az én szüleimet megölte valaki... - mondta szomorúan.
-Oh. Sajnálom ne haragudjon.
-Semmi gond. Nem tudhatta. Köszönöm még egyszer. Akkor három nap múlva? - kérdezte.
-Igen.
-Rendben. Viszlát! - köszönt el.
-Viszlát! - mondtam én is. Kikísértem és néztem ahogyan alakja egyre csak távolodik. Nem ment túl messze, a közelben parkolt. Beült a menő sportkocsijába és elhajtott. Engem meg ott várt bent a családom... Remek...