A titokzatos megmentő - [Befejezett]

2.rész

Egy kórházban ébredtem fel. Kába voltam és fáradt. Először nem is értettem hol vagyok de aztán beugrott,hogy mi is történt. Ott ahol a fejem bevertem egy nagy raktapasz díszelgett. Az egész zúgott és eléggé fájt, ezen kívül semmi bajom nem volt. Én legalábbis ezt hittem. Aztán kiderült,hogy tévedtem... Ugyanis két perccel később egy nővér lépett be a terembe egy ÓRIÁSI injekciós tűvel a kezében és egyenesen felém tartott.

-Miss Jones! -mondta.

-Igen? -kérdeztem rettegve,mivel előre tudtam mi fog következni.                                                                 -Amikor megkarclota a karját az a rozsdás szög kicsit megfertőződött,úgyhogy most tetanusz oltást fog kapni.                                                                                                                                                                      Hú! Hogy én min mentem keresztül... Arról soha többet nem akarok beszélni. De túlestem rajta,vége és ez a lényeg. Az viszont nagyon is érdekelt,hogy jutottam be a kórházba. Mert,hogy nem magamtól jöttem be az egyszer biztos...                                                                                                         

Másnap mikor kiengedtek érdeklődve mentem a recepciós pulthoz.                                                            -Jó reggelt! Betty Jones vagyok a második emeleti 213-as szobából,és az érdekelne,hogy ki hozott be és mióta vagyok itt? -kérdeztem                                                                                                              -Á! Miss Jones. Igen persze. Nos... Ön két napja van itt de sajnálattal közlöm,hogy nem mondhatom meg ki hozta be,ugyanis az illető szeretné titokbam tartani kilétét.-mondta a recepciós hölgy. Ezen eléggé meglepődtem de kis töprengés után hazaindultam. A buszon is végig a titokzatos jótevőmön járt az eszem és azon mi is történt...

Amikor hazaértem és beléptem a házba majdnem elestem ugyanis Mary a nyakamba ugrott és be nem állt a szája,folyamatosan kérdezett: hol voltam,mit csináltam,miért nem vettem fel a telefont? Amikor egy kicsit lenyugodott leültünk a kanapémra és szépen sorban mindent elmondtam neki. Töviről-hegyire. A végén szegény Marynek majd leesett az álla és hosszas gondolkodás után ezt kérdezte:                                                                                                                                      -James tényleg nem ment el?- hát igen... Ő Mary.                                                                                                  -Nem nem jött de ez legyen a legnagyobb bajom...-mondtam.                                                                        -És fogalmad sincs arról ki lehetett a megmentőd?                                                                                                -Sajnos nem...Mondom az egyetlen amire emlékszem az illata. És majd megöl a kiváncsiság,hogy ki lehet. De mindenesetre nagyon hálás vagyok neki. Ki tudja mi lett volna velem ha nem jön...-mondtam elmélázva.                                                                                                                 -Oké csajszi! Ezt még megtárgyaljuk nagyon sokszor. Holnap tali a rendelőben. Vagy te nem jössz holnap? Mit mondtak a kórházban...?                                                                                                                -Megyek,megyek! Jó éjt Mary!-köszöntem el,és gyorsan megöleltem. Viszonozta az ölelésem és elment.

Egyedül maradtam. Leültem a laptopom elé és bekapcsoltam. Olvasgattam a híreket amikor megakadt a tekintetem egy fél órával ezelőtti szalagcímen: ˝Holnaptól általános sztrájk az állatorvosok körében˝. Nagyon érdekes. Nem tudom mi ütött az emberekbe de én biztos nem sztrájkolok. Ki tudja milyen baja lehet holnap is az állatoknak. Gyorsan kitettem az oldalamra,hogy sztrájk idején is rendelek és elmentem lefeküdni.                                                                            

Másnap bementem a rendelőbe de Mary nem volt ott. Felhívott és mondta, ne haragudjak de ma reggelre iszonyúan megfájdult a torka és egy kis láz is megkörnyékezte,úgyhogy nem tud bejönni. Nem hibáztattam érte. Jobbulást kívántam és letettük. Egyébként nem voltak olyan vészesen sokan. Egy öregasszony jött be a tengeri malacával akinek épp kicsinyei születtek de valami gond akadt és nem folytatódott az ellés. Még jó,hogy rendeltem különben a mama és a kicsinyei is odalettek volna. megkérdeztem a nénit hányan vannak még kint. Mire ő mondta,hogy már csak egy úr várakozik a kutyájával. Mondtam,hogy küldje be.

Megfordultam,hogy megmossam a kezem és kesztyűt cseréljek a tengeri malacok után és közben daráltam a szokásos szöveget:                                                                                                                        -Jó napot! Tegye a beteget az asztalra és mondja mi a panasza.-mondtam egy szuszra. Még nem fordultam meg amikor egy nagyon ismerős illat csapott meg... Pár pillanattal később beugrott honnan ismerős. Ugyanaz az illat volt mint a titokzatos férfié...