A titokzatos megmentő - [Befejezett]

23.rész

Épp Tony kanapéján ültünk és a tévét néztük. Egy reklám között Tony elment. Azt mondta hoz valamit. Nem tudtam mi lehet az, gondoltam vagyis inkább reméltem, hogy valami kaja mivel eléggé éhes voltam. Hát nem tévedtem nagyot, mivel amikor visszajött valóban táplálék volt a kezében de nem egészen olyan, mint amire én számítottam.Két pohár volt nála tele valami zöld színű löttyel. Kíváncsian és persze leplezett undorral néztem a poharakra.

-Mi ez? - kérdeztem félve.

-Ez kérlek egy igazi energiabomba. - mondta. - Van benne brokkoli, saláta, alma és tej. - ecsetelte, és az ijedt arcomat látva felnevetett. - Ne aggódj nem mérgező.

-Na jó! Megiszom, de csak azért, mert te csináltad. Egyébként ezt tartott 10  percig elkészíteni? - kérdeztem csak úgy mellékesen.

-Ez úgy hangzott mintha azt mondtad volna lassú vagyok. Tudod nem szoktam ám minden barátnőmnek turmixot keverni. - nézett rám tettetett felháborodással. - Úgyhogy érezd kivételesnek magad. - mondta nagyképűen, mire csak megforgattam a szemem.

-Jól van akkor most megkóstolom. - határoztam el végre magam és beleittam a zöld lébe, ami... Ami hihetetlen finom volt. - Na jó! Nem hazudtál. Tényleg nem mérgező, és nagyon is finom. Köszönöm! - mondtam hálásan mire Tony bólintott és adott egy gyors csókot. Csendben hozzábújtam és úgy néztük tovább a filmet. - Tony... Neked van olyan dolgod amit mindenképpen meg akarsz majd csinálni a barátnőddel? - kérdeztem hirtelen.

-Mire gondolsz? - méregetett Tony vigyorogva és perverzen végigmérve belepuszil a nyakamba.

-Hülye! -mondtam nevetve. - Arra gondolok, hogy valami amit ki akarsz vele próbálni, mert úgy érzed ha ez meglesz akkor még közelebb kerültök egymáshoz. - Tony elgondolkodott.

-Azt később beszéljük meg, hogy lehülyéztél... De válaszolva azt hiszem van. Több is. De előbb te mond el, hogy neked mi. - mondta. - És akkor én is elmondom.

-Hát jó... De ki fogsz nevetni. - kezdtem. - Szóval... Én mindenképpen meg akarom mosni legalább egyszer a barátom vagy férjem haját. - mondtam ki egy szuszra és igazam lett, mert Tonyból kitört a nevetés. - Én elmondtam most te jössz. - mondtam egy idő után amikor már Tony nem nevetett annyira. Nem hibáztatom, tényleg elég furcsa álom.

-Tudod én most nevettem azon amit mondtál de valójában szerintem az enyém se jobb. - mondta én pedig kíváncsian hallgattam mit mond. - Nekem most ami így eszembe jutott az az, hogy szeretnék egyszer végre úgy táncolni egy lánnyal, hogy aztán másnap nem címlapfotón szereplünk. A másik pedig... Az inkább egy kitűzött cél. Az az, hogy legyen végre egy olyan lány aki nem a pénzemért, a hírnevemért vagy a külsőm miatt van velem, habár tudom, hogy csodás vagyok. Hanem valóban értem. Azért aki itt van a belül. - mutatott a mellkasára. Ott volt az a kis világító kör ami életben tartotta.

-Ha ez vigasztal akkor a második kérésed teljesült. - mondtam és szorosan megöleltem, majd gyengéden megcsókoltam.

-Tudom. De szeretem hallani. Köszönöm! - mondta és viszonozta a csókomat. Úristen! Tony Stark azt mondta köszönöm? Nekem?! Király vagyok. Még megvártuk amíg véget ér a film amit néztünk, aztán elköszöntünk és elindultam haza. - Hé! Betty, vigyázz magadra. Most nem foglak követni! - kiáltotta utánam Tony mire hangosan felnevettem.

-Vigyázok! - intettem vissza. Útközben összetalálkoztam Maryvel aki épp akkor jött el a pizzázóból.

-Szia Betty! Na mesélj mi volt? - vágott Mary a közepébe.

-Szia! Nem ment minden zökkenőmentesen. - mondtam és elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Mary türelmesen hallgatott és néha közbeszólt egy olyat hogy "na ne már, ez komoly?" vagy "odamegyek és kinyírom" vagy éppen egy " istenem de aranyos, nincs véletlenül egy testvére?".  - És neked milyen volt? - kérdeztem.

-Jó, jó! Aldo aranyos, a pizza finom. Nekem nincsenek ilyen gondjaim mint neked. - nevetett fel kínosan. Miután leszálltunk a buszról lassan sétáltunk hazafelé. lépteink kopogtak a csendes estében. Egyszer csak Mary összeütközött valakivel...