A titokzatos megmentő - [Befejezett]

25.rész

-Mi az Stark? Neked egyszerre kettő is kell? - kiáltott oda Tonynak egyikük.

-Nagyon vicces Rogers... - forgatta a szemét Tony. - Ő itt Betty - mutatott rám. - Ő pedig Mary. - intett Mary felé. - Mary, Betty legjobb barátnője ezért van itt. Egy csapásra letudjuk az ismerkedést. - vázolta fel a szitut. - Na de akkor kezdjük is... Hadd mutassam be Tarzant... - kezdte mire egy óriási pöröly száguldott felé. Ijedten néztem felé. Szerencsére időben elhajolt.

-Isten hozott! Thor vagyok, Odin fia! A mennydörgés istene. És nem pedig Tarzan. -lépett oda hozzám az Azgardi istenség. Félénken visszaköszöntem és kezet fogtam vele. Hihetetlenül izmos volt és iszonyú helyes. Ezután Thor Maryt üdvözölte.

-Szia! Én Mary vagyok, Jim Morgan lánya és az állatok nagy kedvence. - mutatkozott be Mary frappánsan. Úgy látszik ők jól ki fognak jönni egymással.

-Khm... Folytatnám a bemutatást. -lépett vissza mellém Tony. - Jelen van nagy zöld barátunk, amcsi kapcsi, Legolas és a mi férfigyilkos fekete özvegyünk is. - mutatott nevetve az emberekre, mire azok egy szúrós pillantással ajándékozták meg.

-Szia! Natasa vagyok de hívj csak Natnek. - lépett oda hozzám a "férfigyilkos". - Már sokat hallottam rólad. Nagyon  szeretheted ha kibírtál vele ennyit... - pillantott Nat Tony felé.

-Nem is tudod mennyire... - sóhajtottam és lesütöttem a szemem.

-Na jó gyere. Ismerkedjünk meg a többiekkel is. - húzott magával. Megnéztem Mary mit csinál, nem kell-e neki segítség vagy valami de úgy látszik nagyon jól elvolt. Tökéletes egyetértésben beszélgetett Thorral. 

-Sziasztok! - intettem a fennmaradt három férfinak.

Helló. -mondták nagyjából egyszerre. 

-Clint vagyok. - nyújtotta felém a kezét Legolas.

-Én pedig Bruce. - köszönt a nagy zöld barát.

-Te jó ég! Te vagy Hulk? - kérdeztem csodálkozva. - Te pedig akkor Sólyomszem... - akadt el a szavam. A két férfi bólintott.

-Úgy látom képben vagy. - szólt oda nekem az utolsó férfi. - Ezek szerint nekem már be sem kell mutatkoznom? - kérdezte... Amerika Kapitány! - Azért mégis jobb ha elmondom ki vagyok. Az én nevem Steve. Steve Rogers. Munkámmal mindig az igazságot és a hazát szolgálom. - mondta mire én bőszen bólogattam. Persze, hogy tudtam ki ő. Teljesen olyan mint amilyennek mondják. Egy egészen minimális szintem idegesítő ez a folytonos szentbeszéd. Megértem Tonyt amiért nem ő a kedvenc partnere. Hatalmas Bosszúálló rajongó vagyok és most itt vagyok egy szobában velük. Leírhatatlanul boldog voltam.

-Akkor most már mindenkit bemutattak? - kérdeztem körbepillantva. A társaság egymásra, majd Thorra nézett. Ő is hallotta a  kérdésem ezért odajött hozzám.

-Nem egészen... Van még valaki. - kezdte. - De ő nem azért van itt, mert a barátunk. - mondta.

-Így beszélsz te a saját testvéredről? - kérdezte egy eddig ismeretlen hang.

-Nos igen. Ismerd meg Lokit. - mutatott be neki. - Én most magatokra hagylak titeket de csak szólj ha kekeckedik vagy nem bír magával, máris jövök és leütöm. - nyugtatott meg Thor. Uh... Komoly nem mondom. Egyre szimpatikusabb nekem ez az ember, akarom mondani isten. Csendben léptem az előbbi hang irányába. Az egyik fal árnyékából egy fekete hajú, zöld ruhás, sötét alak lépett ki gonosz vigyorral a képén.

-Szia. Ezek szerint te vagy Loki. Hallottam már rólad, és igaz, hogy nem túl jókat de amíg nem bántasz nincs veled bajom. - mondtam neki. Ezen látszólag meglepődött. Nyilván nem szokott hozzá a kedves szavakhoz.

-Légy üdvözölve. Igen én vagyok Loki a csínytevés istene. És nem önszántamból vagyok ezen a koszos kis bolygón. - magyarázta.

-Ahham. És akkor, hogy kerültél ide? - kérdeztem kíváncsian. Loki furcsán nézett rám.

-Mit csinálsz? - kérdezte úgy mint akivel még sose beszélgettek normálisan.

-Beszélgetni próbálok. Meg aztán tényleg érdekel mit keresel itt. - válaszoltam.

-Ha annyira érdekel elmondom... Szóval. Az anyánk... - pillantott Thorra - egy boszorkány. - kezdte...