A titokzatos megmentő - [Befejezett]

4.rész

A családommal együtt elindultunk haza, mármint az én házamba. Szépen felpakoltuk magunkat egy buszra és úgy mentünk. Andy és Percy kiskorukban is sokat veszekedett és sajnos ezt meg mindig nem nőtték ki. Persze, hogy az út kellős közepén kellet Percynek innia, de elfogyott a víz, csak Andynél volt még egy korty. De amikor látta, Percy inni akar, fogta magát és gyorsan megitta, mire Percy jó hangosan felkiáltott, hogy ezt most miért kellett. Ááá... Kicsit se gáz. Én nagyon szeretem a családom, de a helyzeteket amikbe kerülök miattuk azokat már nem annyira.

Az utasok nagy örömére végre leszáltunk a buszról és baktattunk a házam felé. Anya mellém sétált így vele dumcsiztam.
-Szóval... -itt elakadt és megakadt a tekintete a fejemet díszítő ragtapaszom. Furcsa, hogy csak most vette észre. Úgy látszik tőle örököltem a feledékenységet... - Mégis mi történt veled? - kérdezte némi aggodással a hangjában.
-Hát nem is tudom, hogy mondjam... Meg támadtak... Az utcán, pontosabban egy sikátorban... És bevertem a fejem, de szerencsére jött valaki és megmentett, kórházba vitt, úgyhogy hála neki semmi komoly bajom nem lett. - ecseteltem félve anya reakciójától.
-És ki mentett meg?
-Sajnos nem tudom. Nagyon kíváncsi vagyok, és a kórházban is kérdeztem ki hozott be, de azt mondták az illető névtelen akar maradni.
-Kár. Nagyon hálásak vagyunk neki. - mondta anya. Nos igen... Anyával olyan a kapcsolatunk, hogy mindent elmondok neki. Jó és rossz dolgot. De most igazán nem tudom miért de azt  nem mondtam el, hogy lehet Vasember a titokzatos idegen. Egyébként vacsizni mentünk a szülinapom alkalmából. Az öcsémim persze most sem bírták ki veszekedés nélkül. Nem tudom, hogy boldogolnam anyáék velük. Pedig már nem olyan kicsik. Andy 19, utolsó éves gimis. Pecy pedig 15,nyolcadikos az általános iskolában. Meg mindig együtt vannak és együtt mozognak, csak én szakadtam ki a családból. De én se nagyon messzire. 30 kilométerre laktunk egymástól. Egyébként két napig maradtak nálam.

Eljött a harmadik nap. Az a nap amikor Tony jött volna Ironnal, rutin vizsgálatra. Épp egy cica lábát kötöttem be, amikor jelzett a telefonom, hogy üzenetet kaptam. Nem is egy hanem két üzenetem is volt. Érdeklődve néztem ki írt. Amikor láttam azt hittem elájulok vagy valami. Mary rögtön észrevette és villamsebesselégel odapattant mellém.
-Mi az? Ki írt? - kérdezte kíváncsian. Én meg se tudtam szólalni csak adaadtam neki a telefonom. Láttam, hogy ő is legalább annyira meglepődőtt mint én. Az egyik üzenetet ugyanis James írta, a másikat   pedig Tony... James üzenetében ez állt: "Ne haragudj, hogy múltkor nem voltam ott a randin, de hidd el nyomós érvem van. Elütötték a tesóm. Hozzá kellett bemennem a kórházba. De én még mindig meg akarlak ismerni. Írj, ha te is találkoznál és majd beszélünk."
-Te jó ég! Most mi lesz? - kérdezte Mary.
-Nem tudom. De várj... Várj olvasd el mit írt Mr.Stark:
"Tegnap sajnos bevertem a keztem. Mwgzuzodot. Nem tudok vezwtni. Ha én nem mwgywk maga jöjjön. Itt a címem" És elküldte a címét.
-Wháo! Most mi van? Mész Tony Starkhoz? - kérdezte ámuldozva Mary.
-Én ugyan nem. Egyedül legalábbis nem. Te is jössz velem. Meg is írom Mr. Starknak, hogy viszem az asszisztensem is.
-Tényleg? Engem is viszel? - kerekedett el a szeme - Köszönöm Betty. Te vagy a legjobb barátnő.
-Ugyan. Nincs mit. De egyedül amúgy se mennék... Na megirtam neki. Amint lement az összes beteg megyünk. Elvégre nem hagyhatjuk itt azokat, akik viszont eljöttek.
-És mi lesz Jamesel?
-Nem tudom. Még át kell gondolnom. Arról nem tehet, hogy a tesója akkor volt rosszkor rossz helyen...