A titokzatos megmentő - [Befejezett]

32.rész

Épp a rendelőben voltunk. A nap felénél jártunk, és az előttünk álló estéről beszélgettünk. Mindketten nagyon izgatottak voltunk és már alig győztük kivárni, hogy végre este legyen.

-Akkor mikorra menjek? - kérdezte Mary. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk valami torta féleséget összehozni, mivel nem mehetünk úgy buliba, hogy nem viszünk semmit.

-Szerintem rögtön jöhetsz, zárás után. Időben kész kell lennünk. - gondolkodtam.

-Jó persze, de előbb el kell mennünk hozzám. Nálam van a sok csoki.

-Rendben. Akkor egyszerűbb ha veled megyek és utána megyünk hozzám. - Mary bólintott.

-Szerinted nem baj, hogy nem adunk mást? - kérdeztem.

-Hát... Az az igazság, hogy én adok valami mást  is. - nyögte ki Mary.

-Mit? - kérdeztem kíváncsian. Mary egy kicsit kotorászott a táskájában, majd előhúzott egy kis tasakot.

-Ezt. Pár napja megláttam egy boltban és nem tudtam otthagyni... -mondta, miközben megnéztem a kis csomag tartalmát. Egy kis kulcstartó volt, ami egy apró pörölyt ábrázolt.

-Mary! Ez irtó aranyos! Biztosan tetszeni fog neki. - ámultam el. - Jól tetted, hogy nem hagytad ott.

Teltek a percek és az órák. Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő ha az ember jól szórakozik. Egy kínszenvedés volt elkészíteni a tortát, de végül remek lett. Nem a legszebb kinézetű, de nem is a legrosszabb. Szerintünk az íze jó, reméljük, majd a többiek is így gondolják. Épp készen lettünk az öltözködéssel is, amikor kopogtattak az ajtón. Iron felugrott a szőnyegről és az ajtóhoz futott.
Követtem a példáját és utána mentem, hogy ajtót nyissak. Kinyitottam, mire Iron boldogan ugrándozott fel gazdája ölébe.

-Hé! Iron. Azért nekem is hagyj belőle. - mondtam nevetve és odébbtoltam a kutyát. - Szia. - köszöntem Tonynak vidáman.

-Szia. - köszönt vissza és magához húzva megcsókolt. Hjajj de hiányzott már ez. - Hiányoztál. - mondtam halkan. Tony már nyitotta volna a száját de gyorsan odatettem a kezem, hogy ne mondjon semmit. - A-a. Nehogy azt mond, hogy tudom. - mondtam mire Tony becsukta a száját.

-Túl jól ismersz... - mondta nevetve.

-Mikor indulunk. - kérdeztem.

-Amint kész vagytok.

-Akkor nyomás. - mondta Mary aki pont meghallotta az utolsó mondatot, és csini kis ruhájában bélibegett a szobába.

-Hű! - nézett végig Tony Maryn.

Khm... - szóltam közbe.

-Na bocsi. Kinek csípte ki magát ennyire a barátnőd? - kérdezte Tony. - Mert hát tudod... Én benne lennék egy  hármas menetben, de nem tudtam, hogy te is...

-Hogy mi? Nem! Hülye! - ütöttem meg játékosan a mellkasát, mire ő is felnelvetett. - Na jó. Induljunk! - mondtam elszántan. - Mary már nagyon izgatott. - Visszamentem gyorsan a konyhába és a tortával egyensúlyozva jöttem vissza. - Itt vagyok. - mondtam, miközben azon igyekeztem, hogy semmiben se botoljak meg. Beültünk a kocsiba és már suhantunk is a Stark torony felé.

Amikor beléptünk a szobába a már megszokott dolgok fogadtak minket. A  Bosszúállók már ott voltak. Kicsit kínos, hogy mindig ránk kell várni, de mindegy. Na jó hazudtam... Ezt sosem fogjuk megszokni. Csodálatos és izgalommal téli érzés. Mary és én is szépen sorban odamentünk Thorhoz és felköszöntöttük.

-Szöszi! Segítenél a tortával? - hallottam Tony hangját a konyhából.

-Persze. Jövök! - indultam el, vigyorogva a becenevem hallatán. - Hozom az ajándékod. - néztem Thorra.