A titokzatos megmentő - [Befejezett]

10.rész

Lélekszakadva rohant be az ajtón... Andy! Mi a frász? Hogy kerül ő ide? Ilyenkor? Mondjuk ha azt nézzük, hogy Tony is itt van akkor... Ezt igazán nem róhatom fel neki.
-Betty!!! Bocs, hogy így rádtörök de Berta szül és... - folytatta volna, amikor is megakadt a szeme Tonyn. - Ó! Jó estét Mr. Stark. Betty... Te és Tony? Hm? Hogy lehet, hogy ti mindig együtt vagytok amikor meglátogatunk?... - kezdett kombinálni az öcsém, de mielőtt folytathatta volna Tony közbeszól. Hála az égnek.
-Ki szül? - kérdezte.
-Nem szül, hanem ellik. - javítottam ki Andyt. - Berta, a tehenünk. De ehhez én miért kellek? Ott van anya és apa. - kérdeztem. Andy csak meg rázta a fejét.
-Majd a kocsiban elmondom. Gyere már! Nehogy baj legyen. Tök messze vagyunk és a lámpák meg minden. - tuszkolt be az öcsém a kocsijába.
-Jól van na. Megyek már, megyek! - szabadkoztam.
-Khm...- hallottam Tonyt. Ó persze! A nagy izgalomban meg is feledkeztem róla. - Vele mi legyen? - néztem Andyre.
-Én tudjam? Te kavarsz vele. - nézett rám.
-Mi? Nem kavarok senkivel.
-Ahha! Azért vagytok együtt hajnali háromkor a házadban... - nézett rám azzal a jól ismert perverz vigyorral. Jól tarkón vágtam mire Andy fájdalmasan felkiáltott, aztán elgondolkodtam azon amit mondott. Hát igen... Egy kivűlállónak ez tényleg kicsit érdekes lehet.
-Na jó! Egyáltalán nem az van aminek látszik. Hosszú sztori. Majd ha lesz idő elmondom... Na de akkor miegyen Tonyval? Nem fogom itt hagyni a házamban, ő meg nem hiszem, hogy a történtek után buszra akár szállni. - kezdtem.
-Miért? Mi történt? - kérdezte Andy kibáncsian.
-Mondom, hogy hosszú!... Most nincs idő erre. Szóval?
-Huhh. Én dönthetek Vasember sorsáról? - kerekedett el Andy szeme. - Akkor Mr. Stark... Ugorjon be. Velünk jön! - kiáltott ki Tonynak,aki még csak most baktatott ki a házból. Felváltva nézett rám és Andyre.
-Hogy mi van? Nem kellett volna engem is megkérdezni, mielőtt elvisznek... Hova is visznek? - kérdezte.
-Tehenet elletni.
-Tony!!! Pattanj már be! Vagy én tőlem mehetsz busszal is ha akarsz de gyorsan dönts, mert mi megyünk! - kiáltottam el magam. Nem érted? Egy kis borjú élete a tét. Állat orvos vagyok és az a dolgom, hogy megmentsem. - mondtam kicsit megenyhülve. Ezen Tony nagyon meglepődött. Szegényt ma már másodjára ordítottam le. De végre úgy látszik megértette a helyzet magaslatát, mivel gyorsan a kocsihoz szaladt és beugrott hátra.

-Na akkor mi van anyáékkal? - kérdeztem.
-Anya és apa egész estés színházba mentek. A belvárosi lakásban alszanak és csak holnap jönnek haza. Azaz méf ma. Otthon maradtam Percyvel és egyszer csak azt hallottuk, hogy Berta kint nagyon hangosan bőg. Kiszaladtunk és láttuk, hogy elfojt a magzatvize. Rögtön rohantam érted. - mondta el röviden a történteket. Közben megérkeztünk. Azonnal rohantunk az istállóba. Berta ott feküdt a szalma közt. Percy a fejénél ült és simogatta. Gyorsan felvettem egy nagy kesztyűt és szóltam Andynek, hogy szaladjon és hozzon sok vizet. Percynek továbbra is Berta fejénél volt a helye. Nekem azonban szükségem volt egy segédre. Mary viszont most nem volt itt. Kérdőn néztem Tonyra.
-Na nem! Azt már nem! - kezdett volna visszavonulni de akkor közbe szóltam.
-A nagy Tony Stark megijed egy tehéntől? Ugyan már Tony. Te vagy Vasember! Neked nincs lehetetelen. Amikor harcolsz, csak úgy fürdessz a vérben. Ennyi nem fog megártani. - mondtam neki és mélyen a szemébe néztem. Ezen elgondolkodott, majd bólintott.
-Jól van! Ott a köpeny fedd fel, hogy ne legyen koszos a ruhád. Aztán húzz fel két olyan kesztyűt ami rajtam is van. - magyaráztam. - Jó! Kész vagy? - kérdeztem.
-Fel lehet erre készülni? - ezen felnevettem.
-Na látod? Már kint van a lába! Fogd meg! Enyém a másik kettő! - adtam ki a parancsot. - Háromra húzd!... Egy... Kettő... Hááá...rom!!!
-Kint van! Megszületett. Ügyes voltál... Nagyon nagyon ügyes.
-Huh... Köszi. Meg sosem csináltam ilyet. - mondta Tony.
-Ó! Hát én igazából Bertának mondtam... De te is ügyes voltál. - mondtam. Ezen mindketten hangosan felnevettünk. - És most hogyan tovább? Hogy jutsz haza?
-Mit gondolsz Andy nem visz haza?
-Hát biztos vinne... Csak engem is el kell vinni, és az már úgy túl sok lenne. A végén még elalszik vezetés közben.
-És ha... Csak egyszer kéne fordulnia? - kérdezte Tony.
-Ezt meg, hogy érted? Nem maradok itt. Holnap dolgozom.
-Én nem is úgy értettem. Hanem úgy, hogy te jössz hozzám. - elkerekedett szemmel néztem rá. Ezt még mégis, hogy gondolja? Mit képzel ez magáról? - Nem, nem azért. Csak hát... Végülis betörtem hozzád. Azt hiszem ennyivel tartozom. - mondta. Ahha... Így már mindjárt más.
-Oké. Benne vagyok. De holnap elmegyek.
-Mindenképpen. - bólogatott Tony.
-Akkor közlöm Andyvel. - mondtam. És elmentem.

-Nem vagytok együtt mi? - nézett rám.
-Nem. Meg mindig nem vagyunk. És ne kergess hiú ábrándokat ezzel kapcsolatban. Indulhatunk végre?
-Ahha. Száljatok be a kocsiba. Mindjárt megyek csak még pisilek egyet. - azzal elrohant. Gyorsan előkaptam a telefonom és megírtam Marynek, hogy reggel jöjjön Mr. Stark házához és együtt menjünk dolgozni. (Közben megjavult a kocsija.) És milyen jól tettem, hogy szóltam neki....