A titokzatos megmentő - [Befejezett]

5.rész

A rendelésnek hatkor volt vége. Ezután indultunk volna Tonyhoz. De nekem ugyebár meg nincs kocsim,ezért is buszozom mindig. Marynek van autója... Viszont tudni kell rólunk, hogy ha van lehetőség valamit elrontani, akkor nekünk az rendszerint sikerül is. Tehát mi sem természetesebb, hogy Mary kkcsijának is most kellett lerobbannia. Buszozhatunk vagy 45 percet. Remek... Mary és én felszálltunk a buszra. Képzelem, hogy festhettünk az orvosi táskáinkal... Na mindegy. Szeretjük az állatokat és nem baj ha ez néha látszik rajtunk. Egyébként Mary nagyon okos lány, és bár asszisztensként dolgozik simán lehetne állatorvos, csak lusta egy kicsit tenni ezért. De egyszer csak sikerül meggyőznöm, és akkor dolgozhatunk együtt úgy mint társak...

Végre leszálltunk a buszról. Mire megtaláltuk a kicsit hibásan írt címet már majdnem hét óra volt. A kapu előtt álltunk és csak gondolkodtunk, hogy mi legyen.
-Hát itt vagyunk. Most mi lesz Betty? - kérdezte Mary.
-Hát gondolom be kéne csöngetni. - kérdeztem, azzal megnyomtam a csengőt. Tonynak iszonyú nagy háza volt. Olyan nagy, hogy mellette az én házamat egérlyuknak éreztem.
-Ki az? - hallatszott egy monoton robotikus hang.
-Jó estét! Dr. Jonson vagyok. Mr. Sark kutyáját jöttem megvizsgálni az asszisztensemmel. - a kapu kinyílt. Izgalommal dobogó szívvel léptünk be rajta. A ház ajtaján bekopogtunk. Nem jött válasz, így csendben benyitottam és bementem, Mary követett.
-Jó estét Mr. Stark. Emlékszik még rám? Iront jöttem megvizsgálni. - mondtam jó hangosan.
-Szerinted itthon van? - kérdezte Mary halkan.
-Biztos. Különben miért hívott volna?- suttogtam vissza. Ekkor az eddig sötét szobában valaki felkattintotta a lámpát. Mary és én összerezzentünk. A szoba másik felében Tony állt. Fekete farmerben és stílusos fehér ingben volt. Kócos tincsei össze-vissza álltak a fején. Azt hiszem amikor megláttam kaptam egy kisebb infarktust, de ez mellékes. A kezében egy félig kiürült whiskys üveg volt és azt hiszem enyhén illuminált állapotba került. Ez még magyarázza, miért volt olyan helytelenül írva az üzenete. De mentségére szóljon, hogy tényleg óriásira dagadt az egyik keze, ebben nem hazudott.
-Ááá Dr. Jonson. Örülök, hogy itt van. Látom hozta az asszisztensét is.-mondta két csuklás között.
-Én is örülök Mr. Stark. Ő itt Miss. Morgan.-mutattam Maryre.
-Mr. Stark?Ugyan már. Nálam vagyunk. Hívjon Tonynak. - mondta lazán.
-Ööö... Rendben... Tony-erőltettem magamra. Kicsit furi volt ezt így kimondani szemtől szemben.-Nos akkor hol is van a beteg? - kérdeztem, mert kezdett kinossá válni a hirtelen beállt csend.
-Ó persze! Iron gyere! - kiáltott. A következő pillanatban Iron lejott az emeletről és gazdájához szaladt. Nem vitás, nagyon jól nevelt kutya. Nekem is német juhászom van. Ekkor olyan történt amire aztán tényleg, de tényleg nem számítottam, ugyanis Tony ezt mondta:
-Khm! Akkor Miss. Morgan is meg tudja nézni Iront? Igen? Remek! Akkor Betty jöjjön velem. - mondta még sem várva a válaszukat. Ez meg mi volt? Mary és én értetlenül néztünk egymásra, hogy ez most mi? Bíztatóan néztem Maryre, hogy menjen csak Ironhoz. Nagyon meglepett ez a hirtelen váltás, de titkon örültem neki. Nagyon is. Izgalommal és kis félelemmel indultam Tony után. Vajon mit akarhat?...