A titokzatos megmentő - [Befejezett]

50.rész

-"Hát ez a nap is eljött! A nap amire senki nem számított. Az a hír járja, hogy Amerika kedvencének, a nagy Tony Starknak végre bekötik a fejét. Vajon igaz a hír? Vagy csak egy szárnyra kelt pletyka az egész? Vannak képeink ugyan egy fiatal lányról, de sosem tudhatjuk mi is folyik Mr. Stark körül, ha nőkről van szó..." - olvastam hangosan az aznap reggeli újságot, aminek a címlapján Tony feszített, egy hatalmas kérdőjellel a háttérben. Sőt az egyik képen azt hiszem még magamat is fel véltem fedezni... - Igaz ez Mr. Stark? Tényleg megházasodik? - kérdeztem visszafolytott mosollyal, Tonyra nézve.
-Most mondja meg Miss Jonson! Én se hittem, hogy idejutok, de teljesen elcsavarták a fejem. - mondta Tony tettetett komolysággal. - Egyébként ügyesek vagyunk! Majdnem egy évig bírtuk címlapok nélkül. - bökött az újságra. - De most kell vigyázni! Innentől kezdve már gyanakodnak. És persze, nem azt mondom, hogy vegyél álruhát de nézd... - vett elő a semmiből egy sapkát. - Ez megy a szemedhez. - mondta, mire elnevettem magam.
-Nyugodj meg Tony! Nem lesz semmi gond, és egyébként is. Miért baj, ha tudnak egy-két dolgot?
-Nem baj, nem baj. Sőt én még interjút is adnék, de hidd el, a saját káromon tanultam, hogy ha odanyújtom a kisujjam, ők rögtön az egész karomat akarják. Ezért is vannak megszabva, hogy melyik kérdésekre szabad válaszolni. - magyarázta Tony.
-Aham. És be is tartod? - kérdeztem.
-Fogjuk rá... - húzta el a száját Tony nevetve.

-Tony? Ki lesz a tanúd? - kérdeztem.
-Ez egy remek kérdés. - gondolkodott el Tony. - Neked?
-Nekem természetesen Mary. - mondtam. - Azt akarod mondani, hogy még nem tudod ki lesz a tanúd? - kérdeztem elkerekedett szemmel.
-Ez talán kicsit erős kifejezés. Tudom, ki lesz csak ő még nem tudja. - védekezett.
-De hát 3 nap múlva esküvő. - temettem a tenyerembe az arcomat.
-Szöszi, nyugi. Időben szólok a kölyöknek. - mondta és átölelt.
-Tehát Peter lesz. - állapítottam meg halkan és belefúrtam a fejem a vállába.

Másnap megtartottuk a lánybúcsúmat, ami iszonyat szolidra sikeredett, de nem is bántam, hiszem (dobpergést kérek!) ott volt Nat is! Fekete özvegy az én "bulimon"! Ez már önmagában boldoggá tett.

-Úristen Mary! Felfogtad ezt? Férjhez megyek! - sipítoztam teljes extázisba esve a nagy nap reggelén.
-Ráadásul nem is akárkihez. - ásítozott Mary, az ágyában felülve.
-Pontosan! - kiáltottam.
-Css! Betty, felvered az egész várost. - csitított Mary nevetve.

Az esküvő eredetileg így nézett volna ki: nyugodt, csendes környezetben, kevés, csak a közeli családtagokkal és barátokkal. Hát a csendes környezet pipa. Egy félreeső tisztás egy részét rendeztük be. Egyszerűen meseszép lett, mégis visszafogott. Komolyan: maga a tökély. De a létszámmal már akadt egy kis probléma, mivel én hülye, anyára bíztam a meghívókat, ő pedig annyi embert trombitált össze, hogy egy egész erdőt megtölthettünk volna. Tony oldaláról jött az 5 Bosszúálló, Peter, Dr. Strange, Rhody és a két testvére a családjával. Ők ennyivel letudták. Na de mi!? A mi oldalunkról ott voltunk mi öten és Mary. De ha már Mary ott van akkor hívjuk meg Annet is, főleg, mert idő közben összejöttek Peterrel. De ha ez még nem lenne elég, anya meghívta mind a 3 nagynéném és nagybátyám, az unokatestvéreinket, sőt még a másodunakatestvéreket is, akikkel azt hiszem egyszer találkoztam életem során. Komolyan, már csak a háziállatok hiányoztak. Bár ha belevesszük az egyik gyerek vakvezető kutyáját, akkor ők is ott voltak. Így az eredetileg 30 főre tervezett esküvőből 150 fős lagzi lett. Hirtelen milyen fontos ember lettem. Az elmúlt 24 évben persze senkit nem érdekeltem, de most, hogy hozzá megyek Vasemberhez, egycsapásra mindenki itt akar lenni. Na de hoppá! Ott a pont!: hozzá megyek Vasemberhez, és épp emiatt, nem érdekelt hány ember van itt. Ha Ő ott van, már nem számít semmi más.

Ezekkel a gondolatokkal vettem fel a menyasszonyi ruhám.
-Gyönyörű vagy! - bólintott apa, és bár azt mondta csak por ment a szemébe, én biztosra vettem, hogy bekönnyezett. - Mehetünk? - tartotta felém a karját, amibe erősen belekaroltam. Most utoljára.
-Mehetünk. - ismételten halkan. Amikor kiléptünk a tisztásra, felcsendült az élőzene a sok-sok ember pedig felállt. Mindenfelé mosolygós arcok fogadtak, de én továbbra is csak egy arcra fókuszáltam.
Amikor odaértünk Tonyhoz, apa elengedte a karom és egy számomra megfejthetetlen pillantást vetett Tonyra. De úgy látszott Tony pontosan értette és csak egy aprót biccentett.

-Tony! Fogadod, hogy az itt megjelent Elizabeth Jane Jonsont, szeretni és tisztelni fogod, jóban és rosszban, és nem hagyod el, míg a halál el nem választ? - kérdezte a pap, aki nem mellesleg a nagybátyám és akárcsak én, ő is iszonyat nagy Bosszuálló fan, szóval ha lehet ilyet mondani, akkor ő talán még nálunk is izgatotabb volt.
-Fogadom. - jelentette ki Tony határozottan és a kezemre húzta a gyűrűt.
-És Betty! - fordult most felén a pap. - Fogadod, hogy az itt megjelent Anthony Edward Starkot, szeretni és tisztelni fogod, jóban és rosszban, és nem hagyod el, míg a halál el nem választ? - mondta végig ugyanazt a pár sort.
-Fogadom. - mondtam én is határozottan és úgy tettem, ahogy az előbb Tony. (Bár az előtörni készülő könnyeim kicsit megremegtették a hangom.)
-Akkor ezennel házastársaknak nyilvánítalak titeket! - kiáltotta Edi bácsi izgatottan, mire a sok ember mind tapsolni kezdett. - Megcsókolhatod a menyasszonyt. - nézett Tonyra.
-Nem kell kétszer mondani. - kacsintott Tony és felém hajolva megcsókolt. - Innentől kezdve nincs menekvés Misis Stark.
-Nem is megyek sehova. - nevettem fel.

Hihetetlen, de ez is megtörtént. Hozzá mentem Tony Starkhoz, és ezegyszer minden, de tényleg minden tökéletes volt.