A titokzatos megmentő - [Befejezett]

36.rész

Mary szemszög

-Figyeljetek, nagyon hálás vagyok azért, hogy tényleg így segítenétek... De had szögezzem le, hogy itt most Lokiról van szó és csak Lokiról. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem biztos, hogy kellünk mind a hatan... - magyarázta Thor.

-Tarzannak igaza van. - mondta Tony. Thor csak megforgatta a szemét és bólintott.

-Akkor te nyilván mész. - nézett Clint Thorra.

-És én sem maradok ki a buliból. - szólt közbe Tony.

-Biztos jó ötletnek tartod Stark? - kérdezte Steve. - Amikor legutóbb kirepültél az űrbe majdnem otthagytad a fogad.

-Jó, hogy így aggódsz értem Rogers de most nem hiszem, hogy a páncélban kell mennem. Igaz? - kérdezte Thorra pillantva, mire ő bólintott. - Akkor? Indulhatnánk már. Ki tudja mit művel a lökött öcséd. - mondta némi aggódással a hangjában és felszaladt a lépcsőn. Gyors léptekkel utánamentem.

-Hé! Tony! Mielőtt még elmész... Hozd vissza Bettyt jó? - néztem mélyen a szemébe. - És azt ajánlom gyorsan tisztázd a dolgokat. Ugyanis nagyon hülyén viselkedtél. Nem is értem, hogy lehet, de Betty ennek ellenére szeret és jó lenne ha éreztetnéd vele, hogy te mit is akarsz kezdeni vele. - mondtam komolyan. Tony megilletődve nézett rám.

-Pontosan tudom, hogy hülyén viselkedtem és azt is tudom mit kell tennem, de ezt majd inkább neki mondom el. - mondta. - De egyvalamit megígérhetek. - fordult vissza. - Visszahozom! - mondta elszántan. Lementem a lépcsőn és megkerestem Thort is.

-Figyelj... Mondtam Tonynak is de neked is mondom... Hozzátok vissza Bettyt épségben. Vigyázzatok magatokra... És... Te is gyere vissza épen.  - néztem rá. - Vagy visszajössz egyáltalán? - kérdeztem, mivel ekkor szembejutott, hogy Azgard Thor otthona és lehet, vissza se akar jönni.

-Az attól függ... - mondta. Szívesen megkérdeztem volna, mitől de nem tudtam, mivel a következő pillanatban megcsókolt. A meglepettségtől és a hirtelen reakciótól még levegőt is elfelejtettem venni. De ahogy kicsit magamhoz tértem a kábulatból óvatosan visszacsókoltam és megsimítottam az arcát a rám mosolygó férfinak. - Most már biztos visszajövök. Nem biztos, hogy most rögtön. El kell intéznem Lokit. De megígérem, hogy visszajövök. Már ha várni fogsz. - nézett rám.

-Bármeddig várok. - sóhajtottam. - De azért nem túl sokáig... - gondoltam át a dolgokat. Thor bólintott.

-A világért se akarom megzavarni a romantikus pillanatot de szerintem már tényleg indulni kéne. - szólt közbe Tony.

Jó. Állj hátrébb! - nézett rám és adott még egy gyors csókot. Felkapta a pörölyét és megpörgette a levegőben.  - Heimdall! Vigyél vissza! Nyisd meg Azgard kapuit! - kiáltotta mennydörgő hangon. Kezeiből villámok törtek elő, szemeiben pedig sárga fény gyúlt. Óriási robajjal egy hatalmas színes fénysugár csapott le az égből Thorra és az időközben mellé álló Tonyra. Amikor a sugár eltűnt már hűlt helyük volt. Csak egy kiégetett nyom maradt a helyükön...

Betty szemszög

Kint ücsörögtem egy fa árnyékában és a táj szépségében gyönyörködtem. Azaz gyönyörködtem volna ha nincs olyan irdatlan nagy bűntudatom... Egész éjszaka ezen gondolkodtam és pontosan tudtam mért hagytam, hogy Loki megcsókoljon. De ezt neki is el kell magyaráznom. Hopp! Épp itt jön. Remek, kezdődhet életem legérdekesebb beszélgetése.

-Figyelj Loki... Mondanom kell valamit. - mondtam néhány bevezető mondat után. - A tegnapi csókról van szó. - Loki bólintott. - Szóval... Hogy is kezdjem... Loki én szeretlek. De nem úgy, mint egy szerelmemet, hanem úgy mint egy barátot. És azt szeretném mondani, hogy ez a csók arra volt számomra jó, hogy erre végérvényesen is rájöjjek. Neked pedig... Neked talán azt segített eldönteni, hogy te mit érzel. Mivel, ahogy te is mondtad, téged az anyádon és rajtam kívül nem szeretett senkit. És az ilyen emberek könnyen összekeverik a szeretetet és a szerelmet... Én nem tudom te mit érzel de lehet, hogy veled is ez történt... - mondta ki végre.

-Értem. Tudod őszintén szólva eléggé megkönnyítetted a dolgom, ugyanis valami ilyesmit akartam én is mondani. Én is szeretlek Betty és én úgy mint barátot. - mondta mire hatalmas kő esett le a szívemről.

Akkor... Barátok? - kérdeztem és felé nyújtottam a kezem.

-Barátok. - mondta ő is és ránézett a kezemre. Hezitált egy kicsit de végül kézfogás helyett inkább odahajol hozzám és megölelt. Meglepett a váratlan reakció de lassan én is megöleltem. Szegény... Vajon mikor ölelték meg utoljára? Ott ültünk a fa alatt egymást átölelve. Behunytam a szemem. Amikor kinyitottam megláttam mögöttünk Tonyt és Thort, ahogy lefagyva néztek minket...