A titokzatos megmentő - [Befejezett]

19.rész

James továbbra sem engedett el. Most már nagyon féltem.                                                                                                                                 -Mi az bébi? Én csak játszani akarok egy kicsit. - mondta James undorító mosollyal a képén, miközben újra megcsókolt.                                                                                                                          -Hagyd békén a hölgyet! - hallottam James háta mögül az ismerős hangot. James elengedett és kérdőn fordult hátra, hogy megnézze ki zavarta meg. A szemei szikrákat szórtak. Tony állt mögötte. Jamesnek majd leesett az álla a meglepettségtől.                                                                                                                 -Amikor azt mondtad ismered Vasembert én azt hittem csak viccelsz. - nézett rám csodálkozva.                                                                                                                          -Nem, nem viccelt. Tényleg ismeri Vasembert. - válaszolt helyettem Tony. - És Vasember most nagyon mérges rád. Úgyhogy fáradj ki kérlek az udvarra, mivel nem akarom szétzúzni a berendezést a képeddel együtt. - mondta halálos nyugalommal.                                                                    -Menjek ki? Miért mi lesz akkor? - kérdezett vissza James pimaszul.                                                       -Ó! Ne félj elmondom. Nos... Nekem egy rajongóval kevesebb, neked pedig ezentúl nem én leszek a kedvenc Bosszúállód. - válaszol vissza még mindig nyugodtan Tony, azzal megragadta James karját és kirángatta az udvarra. Én az ablakból figyeltem az eseményeket. Bellát gyorsan behívtam a házba. Nem akartam, hogy Tonynak bármi baja essen. James pedig... James nem érdekelt. Húzzon el a francba. Tony és James egymással szemben álltak az udvaron. Szinte megfagyott körülöttük a levegő. Egyszer csak  James keze megindult Tony felé és egy óriásit behúzott neki. Tony hátrahőkölt de egy pillanattal később újra egyenesen állt és nekiugrott Jamesnek. Ütötték verték egymást ahol éppen érték a másikat. Amikor Tony kapott egyet fájdalmasan felsóhajtottam és aggódva figyeltem felkel-e a földről. Szerencsére mindig talpra állt. Amikor James kapott egyet magamban ujjongtam egy kicsit. Végül James a földön feküdt, Tony pedig a hátán térdelt és a kezét hátraszorítva mondta neki. - Most pedig megígéred, hogy soha többet nem jössz ennek a háznak a tájékára sem! Bettyt pedig békén hagyod, mert ha még egyszer meglátlak a közelében még jobban betöröm a szépfiús pofikád. - mondta Tony komolyan és ellentmondást nem tűrő hangon.                                                                                -Jól van, Jól van! Megígérem, csak engedje már el a kezem, mert eltöri! - kiáltotta James siránkozva. Nagyon nem tetszett neki a kialakult helyzet, a szemei vérben forogtak de nem tudott mit csinálni, mivel ott volt Tony. - Úgysem kell nekem egy ilyen szajha!  - nézett rám. Egy hajszál választott el attól, hogy kirohanjak és lekeverjek neki de Tony megelőzött, mivel amikor kimondta, hogy szajha egy akkorát húzott be az éppen felkelő Jamesnek, hogy az rögtön vissza esett a földre.                                                                                                                                      -Na most már aztán kotródj innen! - kiáltotta Tony. James így két monoklival, felrepedt szájjal, egy megzúzódott csuklóval, és egy vérző, betört orral indul útnak. Tony megúszta egy monoklival és egy kicsit vérző orral. Miután James elment kiengedtem Bellát a kertebe, Tonyt pedig beengedtem a házba.- Jajj te lány... Hányszor kell még megmentselek, hogy végre észrevegyél? - szólta el magát Tony, mire én csak odamentem hozzá és (a magam legnagyobb meglepetésére) megöleltem.                                                                                                                                                                                                   -Tudtam. Tudtam, hogy akkor is te voltál. - súgtam a fülébe. - Honnan tudtad, hogy baj lesz? - kérdeztem. Tony csak rám nézett, amolyan "hé én vagyok Tony Stark" nézéssel.                                                                                     -Kicsit kutakodtam. Kiderítettem, hogy hova mész és követtelek. Betty. Én mindvégig ott voltam a szigeten és figyeltelek a távolból. - mondta, miközben viszonozta az ölelésem.                                                                              -Tényleg? Hogy lehet, hogy egyszer se találkoztunk? - kérdeztem meglepetten. Tony mélyen a szemembe nézett.                                                   - Egyszer találkoztunk. - mondta, én pedig elgondolkodtam, hogy vajon mikor. Hirtelen belém csapott a felismerés és a szám elé kaptam a kezem.                                                                                                                                            -Te voltál az a részeges fickó a koncerten? Aki neki ment Jamesnek? - kérdeztem. Tony csak némán bólintott, mire én újra megöleltem és adtam neki egy puszit. Ő is adott egyet. Aztán kaptam még egyet, majd még egyet, és a következő puszit már a számra kaptam. Ajkunk összeforrt, aztán Tony kicsit eltolt magától és körül nézett mintha keresne valamit. - Mi az? Mit nézel annyira? - kérdeztem.                                                     -Azt várom most vajon mikor nyit be valamelyik családtagod. - mondta mire hangosan felnevettem. - Mert tudod... Most nem tudom mit mondanál Andynek. - vigyorgott rám.                                                                                 -Természetesen azt, hogy megmentettél. Ismét... - mondtam, mire Tony újból megcsókolt. Boldogan csókoltam vissza. Már nem ellenkeztem. Azzal, hogy kétszer is megmentett bizonyított nekem, és ez így van jól...