A titokzatos megmentő - [Befejezett]

43.rész

Hát igen... Ez is eljött. A nap amikor Tony találkozik a szüleimmel. Nem mondom, hogy nem izgulok de azért na... Mégis csak Tonyról van szó.
-Figyelj! - fordultam felé, amikor nyakig olajosan belépett a nappalijába. - Ú! Hát először is mosakodj meg... - sóhajtottam.
-Miért, így nem tetszem? - nézett rám kaján mosollyal.
-Ó dehogynem, csak tudod nem biztos, hogy a szüleimnek is tetszenél így. - mondtam fél szemmel rápillantva.
-Na jó, de, hogy jönnek ide a... Ó a francba! - csapott a homlokára Tony. - Ma van a találkozó.
-Bizony! Majd később akadok ki azon, hogy elfelejtetted. Most pedig nyomás fürdeni. - adtam ki a parancsot.
-Igen is doktornő! - húzta félmosolyra a száját Tony.

Másfél óra múlva már a házunk felé száguldottunk az autópályán.
-Figyelj! Tudom, hogy nehezedre esik de megtennéd, hogy egy kicsit visszaveszel.... Ömm... Magadból? - próbáltam szépíteni a helyzetet.
-De csak egy kicsit. - nézett rám egy pillanatra.
-Köszi! - simogattam meg a az arcát.
Kisvártatva megérkeztünk a házunkhoz. - Kész vagy? - kérdeztem mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból.
-Hát... Azt hiszem igen, elvégre én vagyok Tony Stark. - mondta magabiztosan.
-Fő az önbizalom. - bólintottam.

-Hahó! Megjöttünk! - nyitottam be az ajtón.
-Betty, kicsikém! Szia! - szaladt oda hozzánk anya és gyorsan megölelgetett.
-Khm... Anya, apa. Ő itt a barátom. - mondtam, amikor beértünk az élőtérbe.
-Jó napot! Tony Stark vagyok. - nyújtotta Tony a kezét apa felé.
-Tudjuk. - válaszolták tökéletesen egyszerre.
-Én Jordan Jonson vagyok. De egyenlőre maradjunk a Mr. Jonsonnál. - szorította meg erősen, apa Tony kezét. - Normál esetben magáználak de mivel ez koránt sem az, így tegezlek. - nézett apa komolyan Tonyra, aki csak csendben bólintott. Hű. Apa nem laca-facázik...
-Én Jane  Jonson vagyok. Engem nyugodtan hivhatsz csak simán Janenek. Már sokat hallottunk rólad. - mosolygott anya Tonyra ezzel egy kis lelket öntve belé. Na de Tony se ma jött le a falvédőröl és ezt bizonyította is a következő néhány percben. - Mi már találkoztunk egyszer igaz? - kérdezte anya.
-Ó, többször is, mint hinné. - mondta Tony, mire anya csak kérdőn nézett rá. - Mit mondott a lányuk? Mióta vagyunk együtt? - kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam.
-Egy pillanat! Anya, azt mondtad sokat hallottatok Tonyról. De nem tőlem. Akkor kitől? - vágtam közbe.
-Nem mondta. De mi már úgy öt-hat hónapja tudjuk, Andytől. - mondta anya.
-Mást is mondott Andy? - kérdeztem félve.
-Nem. Miért van valami amiről tudnunk kell? - kérdezte felvont szemöldökkel apa.
-Hááát... - köhintettem.
-Na jó essünk túl rajta. Egy, egyszer a lányuknál voltam bezárva samponos fejjel a fürdőszobai szekrénybe, amíg maguk lennt ücsörögtek. Kettő, képzeljék én már voltam itt, és közelebbről ismerem a tehenüket, Bertát mint kellene. Talán túl közelről is. - utalt vissza Tony arra, amikor segített az ellésben. - Azt hiszem most kirázott a hideg. - borzongott meg Tony. - A tehén gondolatától.
-Oké! Azt hiszem átveszem... - mondtam kuncogva. - Igen anya ez mind igaz, de még nincs vége. És apa! Nem, mielőtt megszólalsz tudd, hogy még nem mondtunk el mindent. Ahogy hallhattátok párszor került már miattam kínosabbnál kínosabb helyzetekbe, de ennek ellenére még mindig itt van - pillantottam Tonyra a monológom közben. - És nem egyszer mentette már meg az életem. Legutóbb például kirepült értem az űrbe, hogy megmentsen egy isten karjai közül. De ez csak egy eset a sok közül, szóval ne ítéljetek címlap és fotók alapján. - fejeztem be. Anya és apa lesokkolva figyeltek minket. Egy idő után úgy éreztem mintha egy megálított filmet néznék.
-És... - szólalt meg végre apa. - Mikor szándékoztál nekünk beszámolni egy ilyen fontos kapcsolatról? - kérdezte.
-Most? - kérdeztem vissza félve.
-Na arról én is tudnék mesélni mit nem mond el... - helyeselt Tony.
-Hogy mi van? Te meg mégis kinek az oldalán állsz? - kérdeztem felháborodva. Nem hiszem el, hogy összefogtak ellenem miután egy ilyen szép beszédet mondtam.
-Bocs szöszi! Természetesen a tiéden... De amíg meg nem kedvelnek - intett a szüleim felé - lehet, hogy átpártolok. Vagy az is lehet, hogy vegyes leszek. Ezen még gondolkodnom kell... - vonta meg Tony a vállát vigyorogva. Na szép!
-Te kinn voltál az űrben? - esett le anyának is a tantusz...

Ezek után apa és anya behívta Tonyt a nappaliba, ahova én nem mehettem, mivel azt mondták ezt csak nekik kell elintézniük. Én pedig elindultam, hogy köszönjek Percynek és, hogy megkeressem és megfolytsam nagyobbik öcsém...