A titokzatos megmentő - [Befejezett]

41.rész

Tony csak némán meredt rám. Nem szólt semmit, így egy idő után már nem bírtam tovább, megszólaltam.
-Tony. Csak mondj valamit. Veszekedj, kiabálj, valamit mondj.
-Mégis mit mondjak? Azt, hogy csalódott vagyok? Vagy azt, hogy nem értem miért nem mondtad el? Lehet, hogy Lokinak igaza van, lehet, hogy a hozzá húz a szíved és...
-Nem! - vágtam közbe hirtelen. - Ez a része nem igaz! Nem szeretem Lokit.
-Akkor is! Elmegyek, hogy megmentselek és több mint egy hétre rá derül ki, hogy csókfesztivált tartasz?
-Ó! Na álljunk csak meg egy pillanatra... Szóval az rendben van, hogy téged a volt barátnőd csókolgat, de az már nem tetszik ha én egy szimpla, részemről baráti csókot váltok. - mondtam felháborodva.
-Itt most nem a csók a lényeg! Hanem, hogy nem mondtad el nekem! Nem mondtad el pedig már több mint egy hét eltelt. És ezidő alatt nem egyszer találkoztunk. Arról nem is beszélve, hogy azok után amit mondtam neked ilyet teszel! - mondta. Csak kicsit emelte meg a hangját de nekem épp elég volt ahhoz, hogy belemarjon a szívembe. A szavai fájtak, még akkor is ha tudtam valahol igaza van.
-És mit gondolsz Tony? Ha akkor nem kaplak rajta vajon most tudnék arról a csókról? Nézz magadba és csak úgy válaszolj. - mondtam a könnyeimmel küszködve. - Na látod? Most neked is elakadt a szavad. Pedig azt hittem Tony Starknak mindenre van magyarázata.
-Van is! Rám tereled a témát, holott most nem én vagyok a hibás.
-Jól van... Egyébként meg... Hiszed vagy sem, pont azért jöttem, hogy elmondja mi volt Azgardban. És sajnálom, hogy nem mondtam előbb de sose vitt rá eddig a lélek. Érted? Sajnálom és azt kérem bocsáss meg, amiért nem mondtam előbb. - Tony csak hallgatott. - Én feldobtam a magas labdát Tony. Innentől kezdve rajtad múlik, hogy mit csinál? Lecsapod vagy elkapod és viszed tovább... - mondtam. Tony még  mindig nem szólt semmit. Utálom ezt a szokását, bármeddig csendben tud maradni. - Rendben! Engem várnak vacsorára, úgyhogy megyek. - mondtam és elindultam kifelé. Reménykedtem benne, hogy utánam jön, de nem jött. Amikor kértem a kapunk utat engedtem a könnyeimnek. Hagytam, hogy végigfollyanak az arcomon.

-Elisabeth Jane Jonson! Már több mint tíz perce állunk ezen a sarkon. Hol voltál eddig? - kérdezte Mary, de amint meglátta, higy valami történt inkább nem folytatta. - Mi volt?
-Nagyvonalakban csak annyi, hogy Loki elintézte helyettem a dolgokat, mire Tony kiakadt kicsit, de majd később elmondom. Szia Anne! - köszöntem a mellettünk álló lánynak, aki viszonzásul a képenbe fújt egy hatalmas rágó lufit és bólintott.
-Neked tényleg Vasember a pasid? - kérdezte.
-Hát... Remélem, még mindig az. - gondolkodtam. Eközben elértünk Misis Hidleston házáig. Illedelmesen bekopogtunk. Csoszogást hallottunk bantről.
-Kedveskéim! Hát itt vagytok! De örülök nektek. Gyertek beljebb. - ölelelgetett végig mimdhármunkat az idős néni. Mary és én már megszoktuk a néni stílusát de Anne... Amikor Misis Hidleston őt is meg akarta ölelni Anne ijedten hátrált egy lépést, de pechére nekiütközött egy kisasztalnak amin egy váza volt. Épphogy el tudta kapni mielőtt földet ért volna, amikor pedig fölegyenesedett Misis Hidleston ölelés fogadta. Maryvel szavak nélkül is megbeszéltük, hogy most mindketten a nevetés miatt fuldoklunk belülről.

Közben találkoztunk Mr. Blake-el is. Főnökünk nagyon örült nekünk.
-És...? Hogy szuperál az asztal? - kérdezte. Tessék? Hogy szuperál az asztal? Azt hiszem veszünk neki egyet karácsonyra...
-Remekül! - válaszolta Mary halálosan komolyan, majd rám nézett. Kár volt, ugyanis, ahogy megláttam a tekintetét mindkettőnkből kitört a nevetés. Néhány perc múlva kopogást hallottunk kintről.
-Megyek, megnézem ki az. Ti egyetek csak nyugodtan tovább. - állt fel Misis Hidleston és kicsoszogott az ajtóhoz. Mr. Blake köhögött párat.
-Jól van? - kérdeztem ránézve.
-P... Persze...Khm... Csak azt hiszem... Valamit félrenyeltem... - köhögött tovább és kigombolta a nyakánál az ingét. Mr. Blake a következő pillanatban ájultan rogyott az asztalra. Ijedten néztem Maryre. Ő is hasonlóképpen nézett rám és ökölbe szorítva felém tartotta a kezét. Csak némán bólintottam és követtem a példáját.
-Kő, papír, olló! - mondtuk egyszerre. A papír becsomagolja a követ... Anne ijedten és értetlenül kapkodtam köztünk a fejét. Vesztettem. Gyorsan lehajoltam Mr. Blakehez és amíg Mary szívmasszázst alkalmazott én be fogtam az orrát és befújtam a száján a levegő...

-Na várjunk csak... Nem maga az a... - hallottuk kintről Misis Hidleston hangját.
-De, de én vagyok! Kérem asszonyom biztos maga is remek társaság de én  Dr. Jonsont keresem. Itt van? - hallottuk a választ.
-Itt. Betty Aranyom! Brad Pitt téged keres!... - kiáltotta a néni...