A titokzatos megmentő - [Befejezett]

21.rész

Már két hete együtt vagyunk Tonyval. És tudom, hogy ez önmagában kevés de Tonynál nem. Nála a leghosszabb kapcsolata is csak három hét volt. Menthetetlenül belezúgtam. Mary még mindig együtt van Aldoval, szóval úgy tűnik jelenleg tökéletes az életünk. Reggel amikor álmosan kimentem a fürdőszobába sikeresen elcsúsztam és nekiestem annak a szekrénynek amit valamelyik rokonomtól örököltem és jól megütöttem az alkarom.(Ez a szekrény is nem tudom miért van még itt? Eredetileg a nagymamámé volt, de aztán ő odaadta anyáéknak nászajándéknak, később pedig én kaptam meg "lakásavató ajándék" címmel. Pedig jól tudom, mindenki csak meg akart szabadulni a szekrénytől. Mondjuk megértem. Iszonyú sok helyet foglal és elég csúnya is, de mindegy...)Hát igen. Ez be fog lilulni. Pápá tökéletesség. Amikor feltápászkodtam a fejem vertem be a csapba, úgyhogy ezek után amikor élve sikerült kijutnom a fürdőből hálát adtam az égnek. Ettem egy pirítóst és gyorsan csináltam egy bögre teát, majd elindultam a rendelőbe.

Mary már bent volt és valamit elmélyülten olvasgatott. Nem is vette észre amikor megérkeztem, úgyhogy amikor ráköszöntem összerezzenve fordult felém.

-Jó reggelt! Mit olvasol? - kérdeztem kíváncsian.

-Tanulok. Emlékszel? Mondtam, hogy én is állatorvos leszek ahhoz pedig tanulni kell. Vagyis tulajdonképpen már tudom, csak ismételek. Egy hét múlva vizsgázok. - mondta izgatottan. - kikérdezel? Vagyis ne! Inkább elmondom én. - mondta eltökélten. Szerencsére nem voltak sokan, tehát miután végeztünk Mary felmondta nekem konkrétan az egész vázlatát, ami nem volt kevés. Nagyon ügyesen megtanulta. - És Tervezel valamit mostanság? - kérdezte.

-Mire gondolsz? - kérdeztem vissza.

-Hát Tonyra! - mondta. - Én például ma elmegyek Aldohoz pizzázni. Ha gondolod jöhetsz te is.

-Ó nem! Legyetek csak ketten. Nem akarok zavarni. És most, hogy így mondod eszembe jutott valami. - mondtam. Marynek rögtön felcsillant a szeme.

-Mi!? Betty! Mi jutott eszedbe? - kérdezte izgatottan.

-Hát... Arra gondoltam, hogy meglepem Tonyt. - Mary kérdőn nézett rám, úgyhogy folytattam. - Mi lenne ha odamennék hozzá? Meglepi! Szerinted? Jó ötlet? - kérdeztem félve.

-Viccelsz? Ez nagyn jó ötlet. És nem csak azért mondom, mert én mindig örülök neked. Hanem azért is, mert ha mondjuk hazamennék és Aldo bekopogna hozzám annak is örülnék. - mondta Mary a lehető legnagyobb meggyőződéssel.

-Akkor szerinted örülni fog nekem? - kérdeztem izgatottan.

-Betty neked ki nem örül? - kérdezett vissza Mary. - De egyébként meg igen!  Persze, hogy örülni fog! - biztatott tovább. - Akkor nyomás készülődni! - parancsolta.

-Mi? Most? Máris? - kérdeztem meglepetten. Nem semmi Mary milyen gyorsan kézbe tudja venni a dolgokat. - Hát jó akkor meglepire fel! - kiáltottam. Elköszöntünk egymástól. Mary ment Aldohoz pizzázni én pedig haza, hogy felvegyek valami elfogadható. Gyorsan hazaértem. Nagyon feldobott az ötletem. Kerestem valami ruhát ami nem túl kihívó de nem is kocsmai öltözet és már indultam is Tonyhoz. Útközben azon agyaltam mit is fogok mondani ha megérkeztem. Amikor a házhoz értem nyitva találtam a kaput. Kicsit furcsa volt de nem baj. Nekem ez most éppen kapóra is jött, hiszem így még nagyobb a meglepetés. Csendben benyitottam az előszobába.

-Megle... - kezdtem volna de torkomon  akadt a szó. Ugyanis Tony ott volt az előszobában... De nem volt egyedül. Egy lánnyal volt. És csókolóztak...