A titokzatos megmentő - [Befejezett]

9.rész

Nagyon féltem. El nem tudtam képzelni ki lehet ott. Ott a zuhanyzómban. De most nem volt időm ezen gondolkodni. Rettegtem. A fülemben dobogatt a szívem.
-Van ott valaki?-kérdeztem. Aztán helyesbítettem, mert biztos voltam abban hogy nem vagyok egyedül. - Ki van ott? - nem jött válasz. - Figyelmeztetem, hogy egyesek szerint nagyon erőset tudok ütni. - beszéltem továbbra is magammal. Aztán hirtelen felindulásból felkaptam egy fésüt és tiszta erőből fejbe vágtam a zuhanyzós alakot, mire az felkiáltott.
- Áuu! Betty várjon én vagyok az Tony! - hallottam Mr. Stark hangját. Felkiáltottam a nagy meglepettség és ijedtség miatt.
-Mégis...-kezdtem volna lekabálni, de akkor Tony közbe szólt.
-Elnézést, hogy közbe szólok de tapasztalatból tudom, hogy sokkal könnyebb valakit úgy lekiabálni ha tegezzük szóval...-meglepetten néztem Tonyra. Erre nem számítottam. De oké. Még mindig mérges vagyok rá. Szóval....
-Khm... Rendben! - enyhültem meg egy pillanatra. - Na de. Tony! Mégis mi a fészkes fenét csinálsz a házamban? Azon belül is a zuhanyzómban?! Nem törődve azzal, hogy én aki csak nyugodtan járkálok a házamban, majd meghalok a félelemtől! -mondtam teljesen kikelve magamból.
-Teljesen igazad van. És bocsáss meg. De ha ez megnyugtat... Ettől a taslitól bárki kifeküdt volna. - tapogatta meg a fejét. Ja tényleg. Nem baj, megérdemelte. Óriási púp nőtt a fején.
-Na jó. Gyere le! Ellátlak és közben elmeséled, hogy is kerültél ide. - mondtam. Nagyon meglepett, hogy ilyen hangnemben merek beszélni Tony Starkkal. Vagy úgy általában bárkivel. De most istenem, betört a házamba. Igenis megérdemli. Egyébként meg úgyis bocsánatot kérek tőle. Lementünk, és amíg Tony helyet foglalt (meg sem kérdezte leülhet-e, teljesen nyugodtan leült a kanapémra) én elmentem ragtapaszt, jeget meg fáslit keresni. Amikor megtaláltam visszamentem és le ültem Tony mellé.
-Na szóval... Akkor most mondd csak el, hogy is kerülsz te ide? - kezdtem bele a vallatásba.
-Nos... Hár az úgy volt... Hogy épp buszoztam, tudod a kezem miatt. Még mindig nem vezethetek. Szóval teljesen nyugodtan ülök a buszon, amikor is... Egy rámenős újságíró felismert és elkezdett kérdezősködni, és egyszerűen nem hagyott békén... Úgyhogy egy óvatlan pillanatban amikor nem figyelt gyorsan leszálltam a buszról. És mentem volna tovább a következővel, de aztán meghallottam, hogy a busz a hátam mögött fékez. És kiszállt az a kiváncsiskodó újságíró, aki szerintem üldözési mániában szenved, ugyanis elkezdett kergetni. De hát engen nem lehet csak úgy elkapni hisz én vagyok Tony Stark. - nézett rám a szemöldökét emelgetve. Én csak forgattam a szemem és jeleztem, hogy folytassa az élménybeszámolót, mivel még mindig nem tudom hogy került a házamba. - És egyszer csak megláttam egy házat. Mármint sok ház volt de ez volt a legszimpatikusabb, mivel egy német juhász őrizte. Az a pszichopata ott loholt egy utcával mögöttem, úgyhogy minden mindegy alapon bekopogtam a házba. Senki nem nyitott ajtót, és hidd el magam sem tudom miért de megpróbáltam benyitni... És az ajtó nyitva volt. Úgyhogy bejöttem és elbújtam. Röviden ennyi a sztori. - magyarázta.
-És Bella nem támadott meg? - kérdeztem. Ez furcsa volt. Bella nagyon jó házőrző kutya.
-Nem, nem. Mármint Bella a kutya igaz? Nagyon szép állat. - mondta Tony. Addig én lejegeltem a fején a púpot.
-Ez most kicsit fájni fog. - mondtam neki - Tony... Bocsánatot szeretnék kérni az előbbi viselkedésemért.
-Ááá! Már vártam. - mondta nagyképűen. - Jól van, jól van... Megbocsájtok. - mondta. Hát én kiégek ezen az emberen. Hogy lehet valaki ilyen egoista. Tényleg olyan mint a, ahogy az újságok írják. De azt még kell hagyni, hogy még mindig szívdöglesztően jóképű. Nem úgy helyes, mint James. Máshogy. A maga stílusában. Most is úgy néz ki mint aki egy címlap fotózásról jött. Fekete farmer, sötétkék ing. Awww. Nagyon - nagyon helyes. De miket is beszélek. Hiszem már majdnem összejöttem Jamessel. Bár igaz a mondás, hogy: Hűséget fogadtam, nem válságot... Amíg Tony a fején tartotta a jeget, én újra bekötöttem a kezét.
-Tudod... Általában előbb randira hívom a csajokat és csak aztán hagyjon hogy letapizzanak. Sőt te még rám is ugrottál konkrétan, azzal az ütéssel. - nézett rám szemtelenül pimasz és elégedett vigyorral. Én csak folytattam a körözést, amikor Tony megfogta a kezem. Az érintésétől még a lélegzetem is elakadt. Felnéztem rá. Mélyen a szemembe nézett és lassan elkezdett közeledni felém. A torkomban dobogott a szívem. A következő pillanatban hatalmas  csattanással kinyílt a bejárati ajtó és lélekszekadva rohant be rajta...