A titokzatos megmentő - [Befejezett]

28.rész

-Megjegyezted amit mondtam? - kérdeztem meghatottan és a nyakába ugrottam.

-Jarvis emlékeztetett. - mondta Tony.

-Felettébb romantikus... - mondtam elképedve.

-De azért én is tudtam... Csak nem tudtam, mikor... Legyen ez az egész, és Jarvis szerint ez egy megfelelő pillanat. - magyarázta Tony.

-Ahha! És ha Jarvis azt mondja ugorj a kútba megteszed? - kérdeztem érdeklődve.

-Ha rajtam van a páncélom persze. - jelentette ki Tony, mire elnevettem magam. -És? Hogy gondoltad ezt az egész hajmosás dolgot? - kérdezte.

-Őszintén? Még nem igazán gondolkodtam rajta... Mivel eddig ez csak egy álomkép volt. - ismertem be. - Tehát... - gondolkodtam hangosan. - Mindenképp a fürdőszobában leszünk. Van rajtad trikó ugye? - néztem rá kérdőn.

-Mindig van rajtam. De miért fontos ez? - kérdezte értetlenül.

-Remek. Akkor kérlek vedd le a zakót és az inget, mivel nem akarom, hogy vizes legyen. - mondtam ezzel megmagyarázva a kérdést. - Én addig kerítek egy széket amire leülhetsz vagy valami...

-Nem gondolkodtál rajta? - kérdezte meglepetten Tony, mire zavartan elmosolyodtam.

-Na jó. Néhányszor eszembe jutott... Mondjuk hetente. Vagy naponta... részletkérdés. - mondtam és elszaladtam a konyhába egy székért, amit a bevittem a fürdőbe. Tony nem győzte utánam kapkodni a fejét olyan gyorsan ingáztam ide-oda. Egyszer csak elkapta a kezem és magához húzott. - Jól van mindjárt lassítok egy kicsit. - mondtam megelőzve.

-Igazából azt akartam mondani, hogy majd vigyázz a hajamra de az is jó amit te mondtál. - mondta miközben nevetve megcsókoltam. Már csak a fekete atlétája volt rajta. Gyengéden simítottam meg izmos karjait.

-Vigyázok. - mondtam még mindig nevetve. - Na jöjjön Mr. Stark, kap tőlem egy alapos fejmosást. - mondtam és megragadva Tony kezét húzni kezdtem.

-Parancsára Miss Jonson. - mondta Tony tetetett komolysággal és még szalutált is hozzá.

-Na figyelj! Most bevizezem a hajad szóval ha a szemedbe megy a víz csukd be. - magyaráztam.

-Rendben. De Betty... Nem vagyok óvodás. Ennyit azért tudok.

-Jól van. Bocsi. - mondtam nevetve. Tony vállára terítettem egy törölközőt és belekezdtem a munkába. Gondosan megmostam a kezem és bevizeztem Tony haját. Jó alaposan átvizeztem és a kezembe nyomtam egy adag sampont. Nagyban Tony habos hajkoronájával játszottam, amikor is hallottam, hogy valaki kinyitja lent az ajtómat.

-Vársz valakit? - kérdezte Tony becsukott szemmel.

-Én? Tudtommal nem. De ez a valaki bejött a házba, úgyhogy ez vagy azt jelenti, hogy ennyire közeli ismerős vagy épp ellenkezőleg... Lehet, hogy valami betörő. - fogtam suttogóra. - Vagy nem is! Tudja valaki, hogy itt vagy? - kérdeztem mire Tony megrázta a fejét. - Mi van ha az az örült újságíró az? - kérdeztem. Most már mindenfélét gondoltam csak a legegyszerűbb megoldás nem jutott az eszembe...

-Betty! Kincsem, itthon vagy? - hallottam anya hangját. Ijedten néztem Tonyra.

-Te jó ég! Anya! Mit keres ő itt? - kérdeztem leginkább magamtól. Aztán hallottam, hogy többen is bejönnek a házba. Remek!... Szóval itt az egész család. Kitűnő időzítés... - Tony! Állj fel!

-Hogy mi? - nézett rám értetlenül.

-Ööö... Az a helyzet, hogy még nem tudják, hogy együtt vagyunk. - néztem rá zavartan.

-Jó és én ezzel most mit csináljak? - kérdezte. A léptek a lépcsőn felfelé egyre csak közeledtek, így válasz helyett csak megragadtam a karját és belöktem abba a nagy szekrénybe és rázártam az ajtót. Szegény Tony...

-Itt vagyok! - kiáltottam és kiléptem a fürdőszobából. - Hát ti meg, hogy kerülök ide. - kérdeztem, és közben minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek túl gyakran a fürdő felé.

-Abbie néniékhez megyünk és mivel úgyis erre jártunk gondoltuk bejövünk, hogy megnézzük, hogy vagy. Esetleg megkérrdezzük nem akarsz-e velünk jönni. - magyarázta anya két puszi között.

-Ahha. Értem. Nem köszi nincs időm most elmenni. Egyébként jól vagyok. Ti? - kérdeztem hadarva.

-Megvagyunk. Betty... Mit kerestél a fürdőszobában? - kérdezte anya.

-Épp arra gondoltam, hogy hajat kéne mosnom. - bukott ki belőlem. Hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Anya szerencsére bevette és csak bólintott egyet.

-Betty! Mit keres egy férfi zakó és egy ing a kanapédon? - kérdezte apa felvont szemöldökkel, amikor leértünk. Ó a francba Tony! Miért, miért? Na mindegy neki most rosszabb... Samponos fejjel üldögél egy sötét szekrényben...

-Hát ő... - kezdtem. - Azokat Andynek vettem. - jutott eszembe. - Úgyhogy Andy gyere csak velem és próbáld fel őket. - ragadtam meg az öcsém karját és elkezdtem a szóbám felé rángatni.

-Miért érzem úgy, hogy valamit rejtegetsz előlünk? - kérdezte Andy gyanakodva.

-Én tudjam? - kérdeztem vissza, ezzel elhárítva, hogy válaszoljak. Andy csak megvonta a vállát de látszott rajta, Hog, nem fogja ennyiben hagyni.

-Jó akkor most felpróbálom ezeket a cuccokat. - mondta és gyorsan felkapta az inget és a zakót. Eléggé nagy volt rá. Nem csoda... Tony sokkal izmosabb, mint ő. Szerintem ez nagy lesz, viszont én most elmegyek pisilni. - mondta és elindult a fürdőszoba irányába.

-Neee! - kiáltottam mire Andy megtorpant és kérdőn nézett rám. - Azaz... Persze menj csak. - javítottam ki magam. Csak nem néz bele a szekrénybe. Ki néz bele a másik szekrényébe? Senki. Ugye ő se olyan hülye?... Andy meglepően sokáig volt bennt de nem tudom miért mivel amikor kijött nem mondott semmit.

Nem sokkal később már épp indultak volna, amikor Percynek feltünt, hogy a tévében a Semmi közepén megy és elkiáltotta magát. Hát igen... Nagyon szeretik ezt a sorozatot és emlékszem én is mennyire szerettem, de most éppen nem volt arra kapacitásom, hogy velük nézzem. Folyamatosan az órát néztem. Eltelt fél óra, aztán egy... Három órába is beletelet mire végre elindultak. Amikor a kocsijuk már nem látszott az utcában villámtempóban rohanni kezdtem a házba, hogy szegény Tonyt végre kiengedjem. Odaléptem a nagy szekrényhez és megkopogtattam az ajtaját.

-Tony. Itt vagy? - kérdeztem félve.

-Nem. Idő közben elszublimáltam. - jött a válasz bentről. - Elmentek? - kérdezte.

-Igen. - válaszoltam.

-Akkor megtennéd, hogy kiengedsz?

-Hát jó... - mondtam és lassan kinyitottam az ajtót. Tony bent ült a szekrényben még mindig samponos hajjal. Ó a francba. - Bocsánat. - sütöttem le a szemem. - Én megértem ha ezek után szakítasz velem... - kezdtem mire Tony közbe vágott.

-Betty! Figyelj most fontos dolgot fogok mondani... Csak, hogy mennyire érezheted magad kölönlegesnek... - mondta nagyképűen vigyorogva. - Bezártál egy sötét szekrénybe, majdnem elajándékoztad a méregdrága zakóm, teljesen elgémberdtem az itteni ülésben és ennek a tetejébe meg a hajam is teljesen tönkrement. - magyarázta. - De... - mondta lágyabban. - De ennek ellenére nem szakítok veled. - mondta. - De ennek ára van... Elösször is. Iront itthagyom nálad amíg nem vagyok itt, és másodszor... Hozd rendbe a hajam. - mutatott a fejére mire elnevettem magam.

-Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek. És Tony... Köszönöm. - néztem rá hálásan.

-Tudod most megölelnélek de mivel mozdulni se tudok a sok üléstől nem teszem. - mondta.

Segítettem neki kimászni.
Ezek után újra nekiálltam rendbetenni a haját. Nem mondom, hogy könnyű volt a három óráig állott, megszáradt sampont leszedni de megoldottam.
És ezúttal hála az égnek nem zavart be senki...