A titokzatos megmentő - [Befejezett]

35.rész

Lent nyomorogtunk Tony műhelye előtt. Bruce megkocogtatta az üvegajtót, mire Tony felénk nézett. Gyorsan bepötyögött valamit a gépén, mire kinyílt az ajtó. Hű. Bámulatos micsoda dolgai vannak.

-Figyelj Tony. Tényleg nagyon örülünk neki, hogy rájöttél valamire de ettől mi még nem tudjuk mi az. És Betty nekünk is fontos, szóval ha lehet magyarázd el. És lehetőleg, úgy, hogy én is megértsem. - mondtam.

-Jól van! - nézett rám. - Akkor mondom... Két hírem van, egy jó és egy kevésbé jó. Melyikkel kezdjem. Ne is válaszoljatok, a jóval kezdem, mivel az úgy hatásosabb lesz.

-Stark! Nyögd már ki! - kiáltotta Nat.

-Szóval a jó hír az, hogy nagyjából tudom hol van Betty...

-És akkor mi a rossz? - kérdezte komolyan Clint.

-A rossz hír az, hogy nem a Földön van. - mondta ki hirtelen Tony.

-Tessék? - kaptam a szám elé a kezem.

Jól hallottad... Van egy nyomkövető nála, ami a Föld bármely pontjáról tud jelet küldeni. Vészhelyzet esetén a világűrből is, és most nem a Földről jött a jel. De sajnos pontos helyet se mutat. - ingatta a fejét Tony.

-És nem lehet, hogy meghibásodott a kütyüd? - kérdezte Steve.

-Az teljességgel lehetetlen. Ugyanis sosem hibázok. - mondta magabiztosan. Próbált erős maradni de látszott rajta, hogy ő is aggódik. - Körülbelül ebben a térségben lehet. - mondta és megnyomott egy gombot mire egy hologram ugrott elénk ami valamiféle galaxist ábrázolt. - Itt valahol. - mutatott egy helyre.

-Én tudom hol van ez a hely. - szólalt meg hirtelen Thor, mire mindenki odakapta a fejét. - Itt. - mutatott a térképre. - Ez itt Azgard.

-És mégis, hogy kerülne Betty Azgardba? - kérdezte Bruce.

-Magától sehogy. - mondta Thor. - Oda csak egyetlen út vezet. Csak Heimdall tudja megnyitni az Azgardba vezető kaput. És Heimdallnak csak az azgardiak tudnak felszólni...

-Ezek szerint az ostoba öcséd vitte magával! - akadt ki Tony.

-Hé! Loki beszámíthatatlan épp ezért nem tudja mit cselekszik, de bármit is mondasz vedd figyelembe, hogy ő a testvérem. - monda fenyegetően.

-Emlékeztesselek rá, hogy sorozatgyilkosság miatt volt egy évig hozzád kötve... - mondta Nat.

-És arra, hogy a szabadulása után fél órával elrabolta Bettyt... - mondta Bruce.

-Adoptáltuk. -javította ki magát gyorsan Thor, mire az abszurd helyzet ellenére halkan felnevettem.

-Jarvis! Kérem a T7 - es terv tökéletesítését és ellenőrzését. És készítsd az M26-os páncélt. - adta az utasításokat Tony.

-Értettem uram! - szólt egy robotikus hang.

-Bosszúállók! A következő állomás Azgard! Készüljetek! - kiáltotta Steve.

Betty szemszög

-Elmondod még egyszer, hogy is van ez az Azgard nem egy hely duma? - kérleltem.

-Mit csinálsz? - kérdezte furán Loki.

-Próbálok beszélgetni. - feleltem vidáman. - Na?

-Jó. Azgard nem egy hely, hanem az emberek akik lakják. - mondta.

-Ez olyan bölcsen hangzik.

-Apánk tanította nekünk. - kis csöndet tartott. - Amikor Stark... Azaz Tony képében megjelentem, miért voltál olyan rideg? - kérdezte egy idő után.

-Csak egy kicsit összevesztünk... De nem szeretnék erről beszélni. - mondtam és Tony neve hallatán összerándult a gyomrom. Nagyon hiányzott, még a bunkó beszólásait is hiányoltam.

-Értem. Csak azt akartam mondani, hogy felismerted, hogy nem ő áll előtted pedig tökéletes mása voltam. Ehhez pedig nem elég az, hogy látjuk az embert. Ismernünk is kell. És te már úgy látszik tökéletesen kiismerted Tonyt. De most én vagyok itt és nem ő. - mondta és egy sátáni vigyor jelent meg az arcán.

-Loki nagyon kérlek, hogy ne ijesztgess! - kértem. - Tulajdonképpen miért hoztál ide? Úgy értem mi vezetett rá, hogy ezt tedd? - kérdeztem.

-Tudod azért, mert... Hogy is mondjam. Én vagyok Loki. A csínytevés istene és nem fogok hazudni, kifejezetten gonosz vagyok. És az anyámon kívül senki nem szeret. Apánk mindig is Thort tartotta jobbnak, engem csak akkor szeretett amikor még kicsi voltam, de azóta annyi rosszaságot okoztam neki, hogy rám se tud nézni. Szóval ez egy kicsit az én hibám is de mindegy. És akkor jöttél te... - nézett rám. - Amikor elsőnek találkoztunk már akkor nagyon meglepődtem. Nem ijedtél meg tőlem és nem ítéltél el. Olyat érezhettem a közeledben amit már nagyon rég nem éreztem. Azt, hogy törődnek és foglalkoznak velem. - mondta és mélyen a szemembe nézett. Lassan felém hajolt, nem tudom miért de nem hajoltam el. Most már tudtam mit érez Loki és azt is tudtam mit érzek én. Loki szeretett engem és én is őt csak máshogy. És az se biztos, hogy ő úgy szeret mint, ahogy elsőre gondolta... Nem volt időm továbbvezetni a gondolatmenetem, mivel Loki a következő pillanatba megcsókolt. Nem húzódtam el. Túlságosan szerettem és sajnáltam ahhoz, hogy megbántsam. Szerettem de nem úgy, ahogy ti gondoljátok, úgy szerettem mint egy barátot csak valamivel talán még jobban. És talán ő is így érez csak még nem tudja...