A titokzatos megmentő - [Befejezett]

18.rész

Betty szemszög.

A maradék pár nap nagyon boldogan telt. Aldo és Mary, James és én. Minden tökéletes volt. Sőt... Még annál is jobb, mivel kiderült, hogy amúgy Aldo is New Yorkban lakik. Egy olasz pizzázót vezet. Ennél jobb már nem is lehetne. James nagyon aranyos és tényleg tetszik, de félek, hogy nem éléggé. Mivel többször is azon kaptam magam, hogy Tonyról ábrándozok, miközben elvileg van barátom. Ez egy reménytelen szerelem. Már csak egy nap maradt hátra. Vagyis igazából már csak egy fél, mivel este akartunk indulni, hogy elkerüljük a nagy forgalmat. Szegény Aldonak kell majd egyedül utaznia, mivel két kocsi van és a másik kocsi ugyebár Maryé. Tehát a felosztás szerint Mary, James és én utazunk együtt, Aldo pedig egyedül.

Miután elköszöntünk a háztól és még utoljára lesétáltunk a tengerpartra, délután ötkor bevágtuk magunkat a kocsikba és útnak indultunk. Említettem Jamesnek, hogy ismerem vasembert, mire ő mondta, hogy ő meg egy videóst ismer. Egész idő alatt ment a veszekedés, hogy akkor most mit hallgassunk. Végül minden mindegy alapon bekapcsoltuk a rádiót. Kár volt. Olyan rossz slágerek mentek, hogy fájt hallgatni.                                                                                                                             -Na jó! Ebből elég. - elégelte meg James az örökös civódásunkat. - Mary válassz egy számot. Végig hallgatjuk. Ez után Betty választ, utána pedig Kowalskyt fogunk hallgatni. Tudtommal azt mindketten szeretitek. - mondta. Maryvel összenéztünk, majd egyszerre nevettünk fel. hát igen... Van aki tud gondolkodni, és van aki nem...                                                                                                                                         -Figyi Betty, hogy legyen? Eléggé fáradt vagyok már. Téged kiraklak nálad, de nem akarom még Jamest is hazavinni. - mondta Mary.                                                                                                                                                  -Jó, jó persze! Majd ő is kiszáll nálam és onnan hazabuszozik. - mondtam, és bár nem tetszett az ötlet, azért belementem. Mary önként bevállalta, hogy végigvezeti az egész utat, úgyhogy teljesen megértem, hogy elfáradt. - Jó lesz így? - fordultam hátra Jameshez. Ő csak bólintott. Az út iszonyú hosszúra nyúlt, ugyanis, nem elég, hogy a létező összes sorompó pont előttünk ereszkedett le, még el is tévedtünk, és így kábé 50-60 kilométerrel többet mentünk. Annak a hülye GPS-nek is pont most kellett elromlania. Este értünk haza. És nem, ez nem azt jelenti, hogy egy napig tartott az út, csak más időzóna van. Nagyon más. amikor elindultunk délután öt óra volt, amikor megérkeztünk akkor pedig este hét.                                                     

-Jó éjt Betty! - köszönt el Mary. - Köszönöm, hogy eljöttél velem. - nézett rám.                                          -Ugyan már! - legyintettem. - Én köszönöm, hogy elmehettem. - mondtam és megöleltem Maryt. - Vezess óvatosan! - suttogtam. Mary viszonozta az ölelésem, majd elhajtott. Hosszasan néztem utána, egészen addig amíg teljesen el nem tűnt a kis kocsija.      -Khm... - hallottam a hátam mögül. Ja persze James. Róla egészen meg is feledkeztem. James az ajtómban állt. Kinyitottam a kiskapum és mentem volna be amikor Bella rám ugrott. Alig kaptam levegőt úgy össze nyaldosott.                                                                                          -Jól van kiskutyám! Te is hiányoztál nekem. - mondtam és szorosan átöleltem Bella nyakát, miközben ő hozzám bújt. Ez után bementem a házba. - James. Most már késő van. Szerintem jobb lenne ha haza mennél.                    -És mi van ha én nem akarok hazamenni? - kérdezte James. Tekintete tűzzel és vadsággal lett tele. Egyáltalán nem hasonlított arra a Jamesre akit eddig megismertem. - Mi van ha én itt akarok maradni veled. - mondta azzal megragadta a csuklómat és vadul követelőzve megcsókolt. Nagyon nem tetszett ez nekem.                                                                                                             -James kérlek menj haza. Én ez nem akarom. - kérleltem de esélytelen volt. Meg se hallotta amit mondtam. Amikor el akartam menni csak szorosabban fogta meg a karom és minduntalan visszalökött a falnak. Nagyon fájt már a kezem, de bár ez lett volna a legnagyobb bajom...