Ι'm gσηηα rυίη γσυ

HAT

Izgultam. Lüktetett a fejem, zsibbadtak a lábaim, és görcsbe rándult a gyomrom.

Az étkező felé tartottam, előttem Seokjin ballagott nyugodtan, mutatta az utat. Éppen ebédelni készültem Kim úrral, az anyjával, a nővérével és a lányokkal. Remek.

Idegesen igazgattam a ruhámat vagy a hajamat, amelyiket hamarabb elkaptam. Próbáltam mélyeket szuszogni, nem stresszelni.

A fejemben legalább százszor eljátszodtam mit fogok mondani az édesanyjának, a nővérének, vagy a lányoknak, ha esetleg olyan helyzetbe kerülök. Próbáltam a lehető legilledelmesebb mondatokat összerakni fejben és minden eshetőségre kitalálni egy válasz.

- Megérkeztünk! - állt meg az ajtó előtt egy percre Seokjin.

Zavartan néztem fel rá. Gondolom megerősítésre várt, hogy bevihessen. Beharaptam a szám, majd pár másodperc múlva bólintottam egyet.

- El fogja bűvölni őket, csak legyen magabiztos és önmaga - mosolyodott el biztatóan.
- Köszönöm, igyekszem - erőltettem én is mosolyt magamra.
-Húzza ki magát, fejet fel és csak ügyesen! - biccentett egyet.

Gyorsan tettem, amit kért, majd kinyílt a nagy ajtó előttünk. A halk moraj azonnal abba maradt, mindenki az ajtót leste.

Szembe velem,  a hatalmas asztal főjén Kim úr ült, tőle  jobbra egy idősebb és egy középkorú nő, balra pedig szebbnél szebb lányok. Úgy éreztem menten elájulok.

A két nő a jobbján valószínűleg az édesanyja és a nővére lehetett, akikről már hallottam. Ők izgatottan és hatalmas mosollyal figyeltek engem. Ehhez képest a lányok a lehető legzavaróbb módon vizslattak. Volt, aki szemében lenézést láttam, míg mások fintorogtak vagy éppen gondolatban hordtak le engem.

A legijesztőbb az a lány volt, aki közvetlenül mellette ült balra. Jóval idősebb lehetett, mint én, csinos, nőies arca, fénylő haja és formád mellei voltak, ahogy így első látásra megpillantottam. Tekintette perzselő volt. Tiszteletet követelt, jéghideg és kegyetlen, állandó fenyegetést éreztem benne. Tartottam tőle.

Mindezek ellenére próbáltam továbbra is kihúzni magam, kecsesen járni és elrejteni a félelmemet előlük. Nem fogok gyengének tűnni.

- Uram, asszonyaim, fogadják sok szeretettel Song kisasszonyt! - hajolt meg Jin, majd arrébb állt, helyet adva nekem.

-Jó napot kívánok! Song Iseul vagyok - hajoltam meg jó mélyen.
- Csak hogy itt vagy, Iseul, kedves! - állt fel azonnal az idősebbik nő, aki nem lehetett más, mint az anyja.

Láttam a meglepődést valamennyi személy arcán, amikor az édesanyja felszólalt. Egyedül Kim úr, a másik hölgy mellette és Seokjin nem lepődött meg. A szolgálók és a lányok mind tátott szájjal maradtak.

- Hadd öleljelek meg! Annyira vártunk már! - borult a nyakamba.
- Köszönöm szépen, Kim asszony! - öleltem vissza finoman, próbálva leplezni a zavaromat.
-Ugyan ugyan! Hye In, kedvesem! Szólíts csak Hye Innek! - legyintett csillogó szemekkel, mire újabb csodálkozás következett.
-Köszönöm szépen, Hye In! - mosolyogtam rá bátortalanul.
- Milyen gyönyörű vagy és bájos. Hihetetlen! - simított végig a karomon. Éreztem a lányok irigy, elszörnyedt tekinteteit magamon. Mostmár biztos voltam, hogy mind meg akarnak ölni engem.
- Köszönöm! Hye In, ön is csodálatos, ragyog és gyönyörű, mintha csak a húszas éveiben lenne! - mutattam rá.
- Messze van az már, kedvesem! - nevetett fel. - De igyekszem, köszönöm! - mosolygott tovább.

- Anya, ne sajátítsd ki a kisasszonyt, én is beszélni akarok vele! - tette csípőre a kezeit a fiatalabb nő végül.
- Gyere csak, gyere! - hívta őt oda izgatottan Hye In.
-  Alig vártam, hogy megérkezz, Iseul! Ugye nem baj, ha tegezlek? - szorította meg a kezeimet.
- Dehogy is! Sőt, megkérem önt, Kim kisasszony! Köszönöm a szívéjes fogadtatást! - hajoltam meg.
- Jaj ne! Nem vagyok én olyan öreg, mint anya! Ne magázz! - nézett rám tetetett haraggal.
- Hallom ám! - nézett rá az anyja felháborodva.
- Még szerencse - felelte nevetve anyjának.
-Rosszabb vagy, mint egy kisgyerek - csóválta a fejét Hye In.
-Tegezz kérlek, Iseul! Szólíts nyugodtan Seo Innak,  és tegezz, kérlek! - biztatott.
-Ahogy szeretnéd, Seo In. Köszönöm - mosolyodtam el.
- Máris jobb- helyeselt vidáman.

Halk moraj csendült fel, a lányok azonnal összesúgtak, ahogy a személyzet tagjai is, miközben a két nő pár szót váltott még velem. Aztán egyszer csak megszólalt Kim úr.

- Remélem jól van, kisasszony. Sajnálom, hogy nem tudta magát sikeresen kipihenni az éjjel - tette le a kávéját.

Szemei pajkosan vizslattak, szája sarkában apró félmosoly ült.  Azonnal elvörösödtem, mikor az éjszakát emlegette. Zavartan fordultam felé, tekintete égetett.

-Jó reggel, Kim úr! - hajoltam meg neki. - Kérem, ne aggódjon, mostmár teljesen kipihentem magam, köszönöm! - biccentettem egyet hálám jeléül.

- Jaj, te jó ég, Taehyung! Tényleg rajta is alkalmaznod kell a nevetséges szabályaidat? - sóhajtott fel az anyja.

Kíváncsian álltam félre, hogy láthassák egymást.

- A szabály az szabály, anya. Rajtatok kívül mindenkinek be kell tartania- fordult vissza a kávéja felé ő.

Látszólag nem tetszett neki az anyja megjegyzése, szemei sötétek lettek, arca kemény és a hangja is parancsoló lett.

- Iseul is hozzánk tartozik mostmár, a család része! - érvelt tovább a nő.
- Folytassuk a reggelit, anya! - fordult el tőle Kim úr.
- Ugyan már, Taehyung! Ezt nem engedem meg! Őt nem kezelheted így! - háboroditt fel Hye In.
- Úgy kezelem, ahogy akarom. Az én házam, az én szabályjaim! - nézett az anyjára parancsolóan.

Mindenki lélegzetvisszafolytva figyelte, ahogy anya és fia harcoltak egymással. A lányok is mind nagy, kerek szemekkel bámultak, a személyzet  meghúzta magát, Seo In, pedig fáradt arckifejezéssel fogta a fejét.

- Kérem, Hye In, ne zavartassa magát! Tiszteletben szeretném tartani a szabályokat, és szeretném úgy hívni Kim urat, ahogy ő szereti. Egyáltalán nincs semmi ellenvetésem! - szóltam az anyjához finoman, mert nem akartam, hogy miattam veszekedjenek.

Még egy pár röpke pillanatig szemeztek egymással, majd Hye In felsóhajtott és leült.

- Foglalj helyett, kedves Iseul! - intett egy halvány mosoly kíséretében a közte és Seo In között lévő üres helyre.
-Köszönöm! - siettem gyorsan a helyemre.

A reggeli további része elég feszült hangulatú volt. A lányok sem beszélgettek, Hye In és Seo In sem szólt hozzám többet, csak Kim úr váltott pár szót a közvetlenül mellette ülő hölggyel, de ennyi.

Amint a férfi befejezte a részét, azonnal elhagyta a helyét és a nővel az oldalán kisétáltak a teremből.

- Ne haragudj, kedves! Kérlek ne érezd rosszul magad emiatt a kis vita miatt - mosolygott rám halványan Hye In.
- Elnézést, ha valamit rosszul csináltam! - néztem rá bátortalanul.
- Te csodálatos voltál, kedvesem! Én vesztettem el a fejem, mert ezzel a fiatalemberrel nem lehet bírni! - sziszegte a végét.
- Ne idegesítsd fel magad, anya! - fordult felénk Seo In.
- Igen, igen. Tudom - vett egy mély levegőt.
- Ha befejezted, Iseul, meg szeretnénk hívni egy teára. Gondoltuk, jó lenne egy-két dolgot megbeszélni, és időt tölteni együtt - fordult felém Seo In.
- Szívesen elfogadom a meghívást, köszönöm - mosolyogtam.
- Akkor induljunk is! - állt fel Hye In, s el is indult kifelé.
- Erre gyere - állt fel mosolyogva Seo In.
-Köszönöm - léptem mellé.

Sziasztoook!
Kellemes Húsvétot mindenkinek, remélem, jól vagytok.
Mivel most van egy kis időm, úgy gondoltam megleplek titeket egy- két résszel.
Gyönyörű napot nektek! Puszi!❤️🐰