Ι'm gσηηα rυίη γσυ

TIZENEGY

Taehyung szemszöge

Meg sem álltam a szobámig, de ahogy beléptem széthullott az összeszedett énem. Fújtatva dobtam le magam az ágyamra.

Fogalmam sem volt, mi történt az elmúlt órákban. Hogy jutottunk el egyáltalán addig a szobáig. Nem állt még készen rá és ez hatott is rá, ahogy az várható volt. Nem tudtam kiverni a fejemből ijedt, reszkető lényét, amint azt mondta, fél, mert ijesztő vagyok.

Elvesztettem az önuralmamat, erre pedig egyáltalán nem voltam büszke. Egyszerűen nem voltam képes ellen állni a kiszolgáltatott kislánynak a folyosón. Muszáj volt tennem vele valamit. És az, ami odabent történt, talán hosszú idő óta a legintenzívebb élményem volt.

Pontosan úgy éreztem magam, mint amikor Lee Nat vittem le először oda, talán az közelítette meg ezt az intenzivitást, de az már jó pár éve történt. Nem is emlékszem pontosan.

Nem tudom, hogy válthatott ki belőlem ilyesmit, hiszen mondhatni hozzá se értem. Csak a kezeim érintették a testét, mégis úgy éreztem felrobban az egész testem tőle. Az a látvány, ahogy ott fekszik előttem kikötve és verejtékcseppekkel díszített teste ívben feszül az élvezettől, ijedt tekintete, kivörösödött arca, puha ajkai, ahogy utánam kiállt.

Az látvány egyszerűen belém égett és már csak az emlegetése is libabőrössé tett.

Gyorsan töltöttem magamnak egy pohár vizet és elmentem zuhanyozni. A hideg zuhany segített kicsit és kitisztult a fejem tőle.

Ám hiába minden, aludni csak nem tudtam. Ha nem a szobában történeteken agyaltam, akkor azon, ami nála történt.

A fürdőben, ahogy ült a kádban és teljesen máshol járt az esze. Ahogy csak meredt maga elé azokkal a gyönyörű barna szemekkel, ahogy ajkai óvatosan elnyíltak egymástól, feszes melleivel díszített mellkasa, úgy kapkodta a levegőt, mintha teljesen ki lenne fulladva. Úgy nézett ki, mintha hipnózisba esett volna.

Aztán a kellemes emlékeket felváltották a veszekedésünk képsorai. Egyszerűen nem tudtam felfogni, miért sértette meg őt annyira, hogy ártatlannak neveztem. Nem, az sértette meg, hogy kislánynak neveztem. De miért? Hiszen pont ezért imádtam őt. Ő volt az én szemem fénye, akire mindennél jobban vigyázni akartam. Mint egy gondviselő, csak egy kicsit betegesebb volt, hiszen egy gondviselő valószínűleg sosem tenne olyasmit, amit én tettem Iseullal.

Teljesen elment az eszem.

Én akartam birtokolni minden egyes porcikáját, öltöztetni akartam, azokba az édes, hercegnős ruhákba, én akartam megbüntetni őt, ha rosszalkodni mer, én akartam belerontani ártatlanságába, én akartam lenni az egyetlen személy, akit ő lát ezen a világon. A mindene akartam lenni, az levegője, ami nélkül megfullad, hogy úgy kövesse minden szavam, ahogy levegőt vesz minden pillanatban.

Az én hercegnőmmé akartam tenni és meg akartam teremteni neki az egész világot. A tökéletesen elrontott világot, amibe annyira be akartam zárni.

- Francba! - kaptam a hajamba idegesen.

Miről beszélek? Hiszen ott van nekem Lee Na.

Lee Na tipikusan az a rosszvérű nő volt. Egy igazi szerető, a legkimagaslóbb mind közül. Benne minden rossz és tiltott megvolt, amit kerestem az ágyasaimban. Ezért is volt talán ő a legközelebb hozzám. De ő betegesen élvezett minden egyes gusztustalan, kegyetlen dolgot amit vele tettem. Ő élvezettel nyögött ha megvertem, a legnagyobb örömmel vetette magát alá a legperverzebb fantáziálásaimnak is. Sokszor ő provokálta ki belőlem az állatot, hogy minél jobban tönkre tegyem őt. Pont olyan beteges, mint én. De akkor miért nem csigáz fel most, ha rá gondolok?

Ez pedig hirtelen megijesztett engem.

Pofán vágott a felismerés és egyszerűen nem tudtam tovább gondokodni. Nem láttam kiutat se menedéket, csak azt, mennyire el van rontva ez az egész.

Idegesen pattantam fel, belemásztam a papucsaimba és egyenesen a ő szobája felé vettem az irányt.

Szélsebesen szeltem át a folyosókat, hogy elérjem azt a bizonyos ajtót.

Mikor szemem elé került az ajtó légzésem felgyorsult és felforrósodott a testem. Kopogás nélkül rántottam fel az ajtót.

Ő köntösben ült a vörös ágynemű között és éppen olvasott.

- Uram? - csukta be a könyvet meglepetten.
- Lee Na! - indultam meg felé.

Reggel nyúzottan ébredtem fel. Az ébresztőm most még idegesítőbben hatott mint eddig. Gyorsan zuhanyoztam egyet, felöltöztem és elindultam a kert felé.

A közös reggelit kihagytam, inkább Lee Naval reggeliztem a hátsó udvar filegóriájában.

Az éjszaka Lee Nanak sikerült kitisztítania a fejem, így újra önmagamnak éreztem magam.

Az a sok minden, ami bennem kavargott előző este, elcsendesedett és újra tisztán láttam a dolgokat. A kétségeim Lee Na felől eltűntek és a megszállott gondolataim Iseullal szemben lecsillapodtak.

Nem engedhetek meg magamnak ilyesmit. Nem veszíthetem el a fejem egy kislány miatt. Nekem egy érett nő kell, amilyen Lee Na. Iseul képtelen lenne megbírkózni velem. Ő csak a titkos kis fantáziálásaimban lehet az enyém, igazán soha.

Úgy döntöttem egy ideig távol kell maradnom tőle és ideje komoly dolgokba fogni, mielőtt valamit elszúrok.

- Minek köszönhetem ezt a reggelit? - ült le velem szembe mosolyogva Lee Na.
- Beszélni szeretnék veled - vallottam be neki.
- Beszélni? - próbálta leplezni az izgalmat a hangjában.
- Igen, beszélni egy nagyon fontos dolgokról - tartottam vissza kikívánkozó mosolyomat.

Tudtam mát egy jó ideje, hogy feleségre van szükségem és egy utódra, viszont anyám mindig meggátolt, emlékeztetve engem az ígéretet, amit tettem. Ám nem tudok tovább hallgatni rá, nem kérhet számon egy olyan fogadalomért, amit egy naív kisfiúként ígértem meg. Már egy ideje folyamatosan azon gondolkodom, hogy is oldhatnám meg a helyzetet, de most végre meghoztam a döntést és igenis Lee Na lesz az, aki utódot fog szülni nekem. Ahogy ragyogó szemeibe néztem és láttam izgatott arckifejezését, tudtam, nem hibázok. Lee Na kell, hogy legyen az.

A délelőttömet Lee Nara fordítottam, sétálgattunk a kertben és átbeszéltünk minden fontos dolgot, többet között azt is, hogy a házasságuk ellenére, továbbra is velünk fognak lakni a lányok, és ugyanúgy ápolom majd a kapcsolatomat velük is, ahogy eddig is. Lee Na gond nélkül megértette a dolgot, okos nő.

Csak ebédidőre értünk vissza a házba. Már majdnem mindenki ott volt, amikor együtt beléptünk. Soha senkivel nem érkeztem együtt enni, így minden jelenlevő teljesen meglepődött, amikor megláttak minket. Nagyon jól tudták mind, mit jelent ez a gesztus. Lee Na helye megpecsételődött mellettem.

Anyám komoly arccal követte végig az érkezésünket, a nővérem pedig egyenesen undorodva fordult el tőlünk. Nem vettem tudomást róluk.

Amikor leültünk, körbe néztem és egyedül egy személyt nem láttam. Iseul. Düh kezdett forrni az ereimben, erős kéztetést éreztem, hogy olyan büntetést adjak neki, amit örök életében megemleget. Izgalom áramlott végig a testemben, ahogy végig futott az agyamon, hogy talán nem jelenik meg én pedig rá tehetem a mocskos kezeimet ártatlan testére. Meg akartam leckéztetni a tegnap este miatt, amit abban a gyenge pillanatomban elszalasztottam.

Ám tovább nem fantáziálhattam ugyanis hatalmas mosollyal az arcán lépett be az ebédlőbe.

Bonyodalmak a láthatáron.👀
Milyen ígéretről beszél Taehyung? Vajon tényleg el fogja venni Lee Nat?
Maradjatok velem és megtudjuk!😉
Szép hétvégét mindenkinek!🥰

Ui: Bocsánat a késésért, személyes okok miatt, sajnos, nem tudtam kedden posztolni.