Ι'm gσηηα rυίη γσυ

ÖT

Reggel, amikor jöttek a lányok, hogy felköltsenek egyszerűen nem tudtam felkelni. Legalább tíz percig csak kérleltek, és utána majdnem elaludtam fogmosás közben. Öltözésnél egy ujjamat se mozdítottam, mikor pedig a hajam csinálták és a arcomat tették rendbe, folyton ejtettem előre a fejem.

- Kiasszony, kérem figyeljen ide! - jajdult fel az egyikőjük, mikor ismét elejtettem a fejem.
- Bocsánat - rezzentem fel.
- Mondja csak, mit csinált az éjjel hogy ilyen fáradt? Nem aludt? - nézett rám rosszalóan.

Ettől persze azonnal felébredtem, mintha leöntöttek volna egy vödör hideg vízzel. Eszembe jutott Kim úr, és az, amit csinált velem az éjjel. Pír öntötte el az arcomat, és tördelni kezdtem az ujjaimat zavaromban.

- Hozzuk a reggelijét. Kérem, ne aludjon addig el! - indult el kifelé a társával együtt.

Amint rám csukták az ajtót, kifújtam a levegőmet és elterültem a széken. Minnél több dolog jutott eszembe, annál jobban szégyelltem magam és annál éberebb lettem.

A testem bizseregni kezdett már csak a férfi gondolatára is, ahogy félidéztem, mikor hozzám ért. Azonnal lángolni kezdett a bőröm, s valósággal éreztem a kezét rajtam. Hogy történhetett ilyesmi már első éjszaka? Seokjin azt mondta ébren se lesz már, ezért csak reggel találkozunk. Akkor mégis mit keresett itt és miért történt meg mindez? Jól van, persze, tudom, hogy azért jöttem ide, hogy az övé legyek, de nem gondoltam, hogy egyből ilyesmivel kezdi.

- Reggeli! - nyílt ki ismét az ajtó.

A szobalányaim mögött azonban Seokjin is megérkezett és egyből elkezdett vizslatni.

- Tényleg nagyon kialvatlannak tűnik, kisasszony. Minden rendben volt az éjszaka? - nézett rám aggódva.
- Természetesen, csak az új hely miatt nehézkesen aludtam el. Elnézést - mosolyodtam el halványan.
- Nos a legjobb lesz, ha szólok Kim úrnak, hogy csak délután tud meglejeni a hivatalos bemutatkozásra, addig pihenje ki magát, rendben? - indult el az ajtó felé.
- Úgy lesz, köszönöm! - sóhajtottam nagyot és bedőltem az ágyamba.

Abszolút nem érdekel semmilyen reggeli, se a ruha, ami rajtam volt, se a hajam, hogy esetleg tönkre megy. Csak ki akartam pihenni az éjszakát, a hosszú utat, és a felettébb szokatlan ismerkedést Kim úrral. Ugyanis hajnal volt, mire elment innen, én pedig hiába feküdtem le egy gyors zuhany után azonnal, csak pár órát tudtam aludni, ami abszolút nem volt elég. Ahogy párnát ért a fejem, édes álomba zuhantam tüstént.

Taehyung szemszöge

- Jó reggelt mindenkinek! - nyitottam be az étkezőbe.
-Jó reggelt, uram! - köszöntek a lányok kórusban.

- A híres neves, éhenkorász Kim Taehyung késett a reggeliről. Ilyen is egy évben egyszer van! - nevetett a nővérem, mikor puszit nyomtam az arcára.
- Nagyon vicces vagy! - mosolyogtam rá.

- Minden rendben, fiam? Fáradtnak nézel ki- ölelt meg anyám, mikor hozzá értem.
- Minden rendben, csak kicsit későn feküdtem le. Ne aggódj! - adtam neki is egy puszit.
- Csak nem megvártad Song kisasszony érkezését? - csillant fel a szeme.
- De igen - mondtam sejtelmesen.

A szemei azonnal felcsillantak és izgatottan felém fordult. Tudtam, hogy ez lesz a reakciója.

-Na és milyen? - mosolygott.
- Gyönyörű és a legaranyosabb teremtmény, akit valaha láttam. Imádni fogod őt- biztosítottam neki.
- Tudtam! Jaj, alig várom, hogy megismerjem! - tapsolt anyám boldogan.

- Mond, Taehyung, miért nincs itt? Neki is reggeliznie kéne, nem? - ivott a kávéjába a nővérem.
-De igen, de neki egy különleges időbeosztása van, ezért csak az ebédet fogja velünk tölteni - láttam neki én is a reggelimnek.
- Akkor ebédig nem is fogom látni? - szomorodott el anya.
- Megkértem Seokjint, hogy hívja meg egy teára reggeli után-avattam be.
- Jaj, de jó! A kedvenc teámat kell készítenünk! Azt biztos imádni fogja! - nézett rám izgatottan.
-Úgy lesz - hagytam rá.

-Uram! - jelent meg mellettem Seokjin.
- Áh, Seokjin! Hogy van a mi Song kisasszonyunk? - támadta őt le anya.
- Song kisasszony elnézést szeretne kérni, de nem tud rész venni a délelőtti teázáson, ugyanis az éjjel rosszul aludt a környezetváltozás miatt és nagyon fáradt. Nagyon sajnálja és azt kérdezteti esetleg sorra kerülhet-e ebéd után a teázásra? - hajolt meg felém, majd a nővérem és anyám felé a férfi.
- Ó, szegény! Kérdezted tőle, nincs semmire szüksége? Egy kis nyugatató teára vagy egy masszázsra? Szegénykém mennyire megviselt lehet! - fogta a fejét aggódva anya.
- A kisasszony azt mondta, csak egy kiadós alvásra van szüksége és rendben lesz, csak elnézést szeretne kérni, amiért nem tudsz részt venni - nyugtatta meg anyámat Seokjin.
- Mond meg neki, hogy ne aggódjon, pihenje nyugodtan ki magát! Az a tea ráér délután! - legyintett anyám.
- Igenis, asszonyom! A kisasszony nevében is köszönöm! - hajolt meg Seokjin felé. - Uram - fordult felém.
-Minden rendben, nem haragszunk! Gondoksodj ról, hogy kipihenje magát és mindene meglegyen, amire szüksége van- engedtem útjára őt.

A reggeli további része csendben telt. Anyám a nővéremmel beszélgetett, mint mindig, a lányok pedig élénken beszélgettek egymással és velem. Jó hangulat volt ma reggel is.

- Uram! - fordult felém a balomon ülő lány.
- Mond csak, Lee Na - biccentettem felé.

Lee Na nagyon közel állt hozzám. Vele töltöttem a legtöbb időt, benne leltem a legtöbb örömemet. Gyönyörű volt, okos és bátor, ugyanakkor engedelmes és vad az ágyban, pont ahogy szeretem. Már hosszú hónapok óta ő vezeti a lányok listáját, senki nem tudja lekörözni őt nálam, Lee Na pedig boldogan élvezni a jutalmakat, amiket ezért kap. Ezek közül egy, például az, hogy mellettem ülhet az asztalnál.

-Bocsánat, nem akartam bele hallgatni a családjával folytatott beszélgetésbe, de meghallottam, hogy valaki érkezett a rezidenciára. Ki az? - vizslatta az arcom.
-Song kisasszony egy régen várt vendég, aki tegnap éjszaka érkezett meg. Ezentúl itt fog lakni velünk - válaszoltam neki.
- És hol van ő most? - nézett körbe a teremben.
- Song kisasszony különleges szükségletei miatt külön reggelizik és vacsorázik, majd ebédnél találkoztok vele - vettem a számba egy újabb falatot.
- Alig várom, hogy megismerhessem, biztos elbűvölő lány, ha uram megengedte, hogy itt lakhasson - mosolyodott el.
- Olyan elbűvölő, akárcsak ti- simítottam az arcára, mielőtt folytattam az evést.

Lee Na úgy tűnt elégedett volt, ugyanis büszke mosollyal az arcán fordult vissza.

Persze, hogy tudtam, mire megy ki a játék, ezért nem mondtam igazából semmit neki Iseulról. Tudtam, mik a szándékai. Meg akarta nézni, hogy reagálok a lányra, esetleg fenyegetést jelent-e rá nézve vagy sem. Mivel közömbös maradtam a témával kapcsolatban, most azt hiszi minden a legnagyobb rendben és nincs mitől tartania. És ez valamilyen szinten így is van. Senkivel nem fogok tudni olyan kapcsolatot ápolni, mint Lee Naval. Ő az egyetlen, aki lelkileg is mellettem van, akár egy társ. És ezt senki nem fogja lekörözni. Ezért nem is zavar, hogy nem mondtam el neki a kis ismerkedésünket Iseulal. Egy angyal az a teremtés, de rá sosem tudnék úgy nézni, mint Lee Nara. Majdnem kétszer annyi vagyok, mint ő, az apja lehetnék lassan. Az egész szituáció vele kapcsolatban egy őrület.

És ezen az sem segített, hogy az első pillanattól fogva azt érzem, birtokolni akarom, szép ruhákba öltöztetni, megadni neki mindent, szabályokat szabni neki és megbüntetni, ha rossz.

Úgy tűnik Taehyungnak vannak sötét gondolatai bőven. Ti mit gondoltok róla?
Találkozunk a következő részben. Köszönöm a támogatást ebben az új könyvben! Remélem, elnyeri a tetszéseteket! ❤️