Ι'm gσηηα rυίη γσυ

NYOLC

Erősen 🔞 tartalom! Csak saját felelősségre!

Fogalmam sem volt, mi fog most történni velem, csak kapaszkodtam belé és hagytam, hogy vigyen.

Végighaladtunk a sötét folyosón, aztán megállt egy ajtó előtt. Könyökével lenyomta a kilincset, utána óvatosan belépett velem a szobába. Villanyt se kapcsolt, csak átvágott a szobán, majd lerakott a kanapéra és fölém tornyosult.

- Uram, mi...? - próbáltam elnyomni őt magamtól.
- Nem ellenkezel, Iseul! Tán elfelejtetted, ki vagyok neked? - tette mutató ujját a számra.

Rémült szemekkel néztem rá, ahogy ráült a csípőmre és elkezdte lebontani nyakkendőjét. Amint a kezébe hullott a selymes anyag, vissza hajolt hozzám és a szememre tette. Azonnal oda kaptam a kezeimet.

- Mit mondtam neked? - mennydörögte mély, ijesztő hangon.
- Bocsánat, uram! - feleltem a sírás határán.

Sok hatása azonban már nem volt ennek a bocsánatkérésnek. Letette mellém a nyakkendőt, vissza egyensedett, ezúttal pedig a nadrágjához nyúlt. Kipattintotta a drágának tűnő, bőr övet, aztán elkezdte kihúzni az anyagból.

- A kezeidet kérem! - nyújtotta ki az övet, hogy tegyem rá a kezeimet.

Rettegve nyeltem egyet. Kezeimet nem tudtam megmozdítani, leblokkolt az agyam.

- A kezeidet, Iseul! - emelte fel a hangját, ami kirángatott a sokkból, így végre a kívánt helyre tettem a kezeimet.

Összekötötte őket, majd utána a szememet is lefedte. Teljesen tehetetlen voltam. Nem láttam és nem tudtam tenni semmit.

Éreztem, ahogy súlya eltűnik rólam, amint befejezte a műveleteket. Lépteket hallottam és kulcsok csörgését.

-Nehogy megmozdulj! - csendült fel parancsoló hangja.

Ügyes kislányként megvártam, amíg csörtet pár percet, aztán vissza tér hozzám. Felkapott az ölébe és elindult velem valahova. Egy ajtó csukódásra lettem figyelmes, ami után Kim úr is lelassult.

Megálltunk, majd én valami bőr tapintású dologban landoltam. Nagyon megijedtem mikor az a valami elkezdett mozogni alattam, mint egy hinta, el se tudtam képzelni, mi történhet velem. Kezeimet kieengedte, majd kétoldalra egyenként neki kötötte őket valaminek, aztán a lábaim egy-egy hurok szerű valamiben landoltak, amiket aztán ugyanúgy megkötött. A fejemet fennebb éreztem valamivel, majd fokozatosan lejtett kicsit az a valami amint feküdtem.

Ismét otthagyott pár pillanatra, s a következő, amit éreztem egy éles, hideg penge volt, amint elkezdi szétszelni a ruháimat.

- Uram...! - nyöszörögtem fel.
- Sttt! Nem foglak bántani!- kezdte el lehámozni rólam a szétszaggatott cafatokat. Minden egyes érintése a csupasz bőrömet is érte, ami szenzációs érzés volt.

Kirázott a hideg, amikor a szoba hűvös levegője megcsapta immár csupasz testemet. Csak a fehérneműt éreztem magamon.

Aztán a kezét, ami a hasamra simult. Jólesően sóhajtottam fel, ahogy a bőrömmel játszadozott. Feljátszadozta ujjait a melltartómhoz, amiből kicsalta a melleimet és kemény mellbimbóimmal kezdett el foglalkozni. Hátam alá nyúlt, kipattintotta a kapcsot, aztán az előző tárgy segítségével levette a melltartómat.

Hangosan visítottam fel, mikor szája a mellemhez ért. Azonnal beleharapott a bőrömbe nemtetszése jeléül.

- U...uram!- szólítottam őt.
- Viselkedj... - suttogta a mellemre, mielőtt ismét rá tapadt.

Ezúttal kezeit is csatolta, s miközben masszírozta a melleimet, ajkai nedves csókokat hintettek rájuk. Akaratlanul is fennebb nyomtam a mellkasom, egyszerűen nem tudtam betelni az érzéssel. Aztán már nem csak csókokat kaptam és simogatást. A kellemes érzés fájdalommal vegyült össze. Fogai kegyetlenül csíptek a bőrömre, miközben kezei összeszorították azt.