Ι'm gσηηα rυίη γσυ

HÁROM

Végig sétáltunk a járdán, fellépcsőztünk a bejárathoz, amit azonnal kinyitottak nekünk. Odabent szobalányok és komornyikok jelentek meg a segítségünkre. Elvették Seokjin kabátját tőlem, valamint megszabadították a két segédjét a csomagjainktól.

- Kisasszony, ha nem gond, a szobalányait elvezetnénk a szállásukra. Esetleg szüksége van még valamire? - fordult felém az egyik komornyik.
- Nyugodtan mehetnek. Kérem, viseljék gondjukat! - bicentettem felé.
- Természetesen - hajolt meg ő.
-Jó éjszakát, kisasszony! - köszöntek el a lányok, mielőtt elindultak befelé pár szobalány és a komornyik kíséretében.

-Menjünk mi is! - mutatta az utat Seokjin.

Jobbra indultunk el. Átszeltük a bejárat szárnyát, a következő szárny volt az, ahol tértünk ide-oda, lépcsőztünk kettőt, fel a másodikra, ott elmentünk a folyosó végére, aztán megálltunk.

- Ez itt az ön szobája, a folyosó másik végén pedig , a forduló után, ott van Kim úr szobája is - beszélt halkan. Óvatosan lökte be az ajtómat és bevezetett a hatalmas szobába.

Bordó, bézs és fehér uralkodott a szobában. Ahogy beléptem, velem szembe, a szoba jobb részében pillantottam meg az ágyat. A jobb oldali falnak volt az ágy támlája taszítva egy kisebb beugrásban. Gyönyörű minták voltak kifaragva a támlán, valamint bézs párnázást kapott, vörös és bézs ágynemű volt rajta, rengeteg párnával. Az ágy lábánál egy kisebb, szintén párnázott lábtartó szerűség volt, csak magasabb volt annál, azon újabb takarók és párnák. Az ágy két oldalán fa éjjeli szekrények helyezkedztek el, gyönyörű, fehér, csipke búrás lámpákkal. A földet fehér csempe borította. A szoba bal felében oszlopok választottak el egy kisebb szobarészt. Egy kanapé, két fotel és egy dohányzó asztal volt itt. A kanapé ugyanúgy bézs színben pompázott, nem meglepő módon vörös-bézs párnákkal, valamint két vörös fotel volt a két oldalán. Az asztal szerkezete fa volt, akár az éjjeli szekrények, lapja pedig sötét üveg. Fölöttük egy díszes csillár lógott. A szoba többi részében a világítás a plafonba beépített, kitapétázott részekben elhelyezett, kerek lámpácskák által volt biztosítva. A hatalmas ablakokat, melyek a kanapé mögött húzódtak, vörös függöny borította.A kanapéval ellátott részt visszább, felém esően volt a fürdőajtó. Jobb oldalon ennek tükörképeként a fésülködő asztalom. Az ágy mellett, a hátsó falhoz közel, egy hatalmas bézs alapon vörös függönyökkel borított átjáró vezetett a ruhatáramba. Az is tágas volt és fel volt töltve szebbnél szebb darabokkal.

- Azta... - ámultam el.
- Örülök, hogy tetszik - szólalt fel egy mély hang mögülem.

A hideg futkosott a hátamon tőle, úgy éreztem, az édes, mély hang teljesen körbe ölelte a testem és megbabonázott azonnal.

Lassan fordultam meg, mert tudtam, hogy szembe fogom találni magam egy idegennel.

Sokkal magasabb volt, mint én. Vörös hálóköppenyt viselt, melyen arany betűkkel a K.T. monogram díszelgett. A köpeny a földig ért majdnem, csak egy pár papucs látszott ki alóla. Felfelé a hanyag összekötés miatt kockák teteje villant ki, valamint egy izmos mellkas és lélegzetelállító kulccsontok.

Forróság öntötte el a testem, akaratlanul is égni kezdett az arcom, és éreztem, hogy elájulok. Ez csak egyre fokozódott, ahogy fennebb és fennebb néztem. Az az arc. Te jó ég!

Az első, amit észre vettem a gyönyörű, ívelt csokibarna szemek, azokkal a megmagyarázhatatlan, szaggatott aranykarikákkal a pupillája körül. Szimmetrikus arca volt, ragyogó, hibátlan bőrrel, pisze orral, melynek hegyén egy édes anyajegy volt, májva színű, csillogó ajkak, férfias arc, éles arccél. Homlokát selymes, hullámos hajszálak takarták, az egész haja össze - vissza állt, de ez csak hozzá tett a megjelenéséhez. Gyönyörű férfi volt.

Akaratlanul is elnyíló ajkakkal kezdtem el bámulni őt, s végül ő is a szemembe nézett. Hiába jöttem zavarba, egyszerűen nem tudtam elnézni.

- Áh! Kim úr! Elnézést, hogy nem szóltunk Song kisasszony érkezéséről, csak nem gondoltam, hogy ilyen későn ébren lesz még - hajolt meg neki Seokjin.
- Semmi baj, csak úgy történt, hogy ébren vagyok - felelt nyugodtan, még mindig engem nézve. - Nagyon örülök, hogy megérkezett, kisasszony! - nyúlt a kezem után és egy finom puszit lehelt rá.
-Αh, részemről a megtiszteltetés, Kim úr! Köszönöm a helyet! - hajoltam meg mélyen.
-A legnagyobb örömmel. Érezze otthon magát, kérem, és keressen nyugodtan, ha bármi probléma akadna. Személyesen kezeskedem az ügyről - fogott meg a vállaimtól és felemelt.

Belenéztem ismét a gyönyörű szemeibe és levegőt se tudtam venni. Ő egy lépéssel közelebb lépett hozzám. Ujjaival apró köröket rajzolt a vállamra, amitől teljesen ellazult a testem, közben szemeivel szégyen nélkül végigmért engem. De én még akkor is csak az arcát tudtam nézni, mikor ő már valahol a melleim környékét vizslatta.

-Elmehetsz, Seokjin. Innen én átveszem a kisasszonyt ma estére - vitte lennebb a szemeit.
-Igenis, uram! Jó éjszakát! - hajolt meg felénk, majd ránk csukta az ajtót.

Kim úr azonnal cselekedni kezdett. Még egy lépést tett felém, s kezei a hátamra siklottak a hálóing gombjaihoz. Elkerekedtek a szemeim. Már ma le fog feküdni velem?

A mellkasom szabálytalan mozgásba kezdett, ahogy elkezdte kigombolni a ruhát. Gyengén köpenye derekába kapaszkodtam, mert biztos voltam benne, el fogok ájulni menten.

Megállt. Én is megfagytam.

-Ugye nem baj, ha egy kicsit szemügyre veszem, kisasszony? Nagyon régóta vártam erre a pillanatra - suttogta a fülembe.
- Azt tesz velem, amit csak akar, uram - suttogtam remegő hangon.
-Micsoda engedelmes fiatal hölgy. Ezt már szeretem - hallatszott a hangján, hogy mosolyog.

Folytatta a gombolgatás, én pedig a mellkasának dőlve szorítottam a köpenyét, mint egy rossz kisgyerek.

- Ne féljen úgy, nem eszem meg azonnal. Ma csak barátkozunk. Rendben? - simított a hátamra.
- Bocsánat! - engedtem el azonnal, de megállított.
- Ne félj, Iseul! - suttogta a számra, tekintetét enyémbe láncolva.

A szemeire koncentrálva hagytam, hogy lesimítsa a vállamról az anyagot, ami ezután teljesen lehullott rólam, a falatka csipkékben hagyva. Összerezzentem. Ösztönösen kaptam oda a kezeimet magam elé és szorítottam össze a lábaimat. Az ő szemei elsötétedtek erre.

- Kedves, Iseul... - ért a karomhoz, miközben vészesen közeledett hozzám. - Az enyém vagy. Az enyém a tested, a lelked, minden egyes apró porcikád. Mégis miért rejtegeted előlem? - vette el a kezeimet.
-Bocsánat, uram! - feleltem sírós hangon.
-Kis, ártatlan, Iseul! Miért akarsz sírni? - nevetett fel halkan.
- Nem tudom, uram - sütöttem le a szemeimet.
- Nézz a szemembe! - parancsolt rám.

Lassan felemeltem a fejem és tüzes szemeibe néztem. Ő a nyakamra csúsztatta kezeit és ajkaimra nyomta övéit. Még közelebb rántott magához, én pedig a mellkasán támaszkodtam meg, hogy ne essek el. Először csak óvatosan cuppantott egy-egy puszit a számra, majd egyre hosszabb puszikat kaptam, közben a számmal játszadozott. Aztán egyszer csak megállt. Elengedett és elsétált mellettem. Értetlenül álltam félre az útjából és próbáltam megkeresni az egyensúlyomat. Nehéz szuszogással küzködve álltam pár pillanatig, majd utána fordultam.

Sziasztok, kedvesek!
Ahogy megígértem, beindulnak a dolgok és rohamos iramban vesszük fel a tempót a ház urának játékával.😉
Milyen volt számotokra ez az első találkozás? Milyennek látjátok Kim urat?
Remélem, tetszik nektek ez az új könyv, találkozunk jövő héten! Vigyázzatok magatokra, millió puszi!💋