Ι'm gσηηα rυίη γσυ

HUSZONÖT

Három hét telt el, mióta Hye In felajánlotta nekem a kiutat Kim úr birodalmából. És a mai napon megtörténik majd a nagy találkozás a leendő férjemmel. Mondanom sem kell, mennyire félek és mennyire rosszul érzem magam.

Kim úr már két napja nincsen itthon. Valami üzleti útra utazott el, ahova persze, Lee Na kísérte el őt, így tökéletes volt minden arra, hogy megtegyünk pár nagyobb lépést az ügyben.

Reggel hamarabb felkeltem, mint az ébresztő, ugyanis rosszul éreztem magam. Hányingerem volt és szédültem. Az elmúlt időszakban többször előfordult ilyen, úgyhogy fogalmam sincs mire gondoljak. Ha valami rosszat ettem volna, annak már rég el kellett volna múlnia. De ez a rosszullét folyton visszatért, amitől kellemetlenül éreztem magam.

Átvonultam a fürdőbe és alaposan megmostam az arcomat hideg vízzel, majd vissza mentem a szobába és ittam is egy pohár vizet. Ám pár korty után éreztem a torkomba kúszni a folytogató érzést és rohantam is vissza a fürdőbe. Kiadtam magamból a tegnap esti vacsorát egy lendületre. Fáradtan dőltem neki a WC-nek pár pillanatra, azt érzékelve, hogy a hányinger lassacskán elmúlik.

Végül egy nagy levegővétellel vettem erőt magamon és feltápászkodtam. Ismét arcot mostam, majd fogat is, csak utána hagytam el a helyiséget.

Reggelire nem tudtam sokat enni, mert a gyomromat még nem éreztem stabilnak, így eléggé rosz közérzettel öltöztem fel.

Nagyon nagyon stresszeltem, mert ez egy fontos nap volt számomra és zavart, hogy pont ma kell ennyire rossz passzban lennem.

Átsétáltam Hye Inék szárnyába, majd a megfelelő ajtót kerestem meg, ami maga mögött rejtette a leendő férjemet. Az ajtó előtt már hallatszott tisztán a kiszűrődő nevetés és beszélgetés.

Mély levegőt vettem, megigazítottam magamon a bordó ruhát, amit Seo In vett nekem kimondottan erre az alkalomra, aztán óvatosan lenyomtan a kilincset.

Mi vár rám, te jó ég?

A legszebb mosolyomat és minden bájomat elővéve léptem be a helyiségbe. Minden szempár azonnal rám szegeződött, én viszont egy arcot kerestem izgatottan. A leendő férjemét. Amikor megláttam a sötét barna hajú, csokibarna szemű, gyönyörű fiatal férfit Seo Innal szemben ülni egy idős férfi mellett, aki valószínűleg az apja volt, szótlanul maradtam. Elképesztően jól nézett ki. Sötétbarna hajában aranybarna tincsek sokasága varázsolta különlegessé az összhatást, pisze orra, gyönyörű, vágott szemei és rózsaszín ajkai voltak. Széles vállai, és izmos lábai, melyeket kihangsúlyozott az öltöny szűk fazona,amit viselt.

Tekinteteink össze találkoztak és hirtelen izgalom és öröm járt át, felváltva az eddig bennem uralkodó félelmet.

Minden a legnagyobb rendben haladt, Jungkook, mert így hívták a vőlegényemet, egy szörnyen illedelmes, okos, kedves férfi volt, ahogy az apja is, így nagy izgalommal és örömmel beszéltem velük az esküvőhöz kapcsolódó dolgokról. Jungkook nemrég vette át apja autóvállalatát, így az esküvőt el kell tolni egy-két hónappal és előtte szeretne hivatalos eljegyzést és eljegyzési partit, mivel ez az ismert kereskedők és vállalkozók köreiben így szokás. Nekem nem volt semmi ellenvetésem, így abban egyeztünk meg, hogy egy hét múlva értem jönnek és hozzájuk költözöm, hogy utána megtörténhessen az eljegyzés.

A megbeszélést ebéddel zártunk, melyre a növényházban került sor. Ám azonban, ahogy én megláttam a teli rakott asztalt, azonnal hányingerem lett és egy gyors bocsánatkérés után elrohantam a mosdóba.

Nagyon nem volt, ami kijöjjön belőlem, de azért mégis kiadtam, azt a keveset, ami bennem volt, párat köhögve a folytogató érzés miatt.

-Iseul, kedvesem! Minden rendben? - hallottam még Seo In hangját.

Frusztráltan sírni kezdtem, majd kinyitottam az ajtót és gyorsan megmostam az arcomat.

-Mi történt? - simított a hátamra Seo In.
- Nem tudom. Fogalmam sincs, mi történik, de hetek óta ez megy! Hányingerem van, hányok, rosszul vagyok mindentől, szédülök.... Mi a baj velem, Seo In? - néztem rá kétségbeesetten.
-Iseul , te.... - kerekedtek el a szemei ijedten.
- Mi a baj? - suttogtam pánikolva.
- Ne mozdulj sehova! Azonnal jövök! - mutatott rám szigorúan, majd kirohant a fürdőből.

Hosszú, idegtépő percekig járkáltam fel-alá, mire Seo In visszatért.

- Gyorsan! - mondta, majd elkezdett valamit kicsomagolni, amit magával hozott.
- Ez mi? - vizslattam a tárgyat.
- Még sosem láttál ilyet? - lepődött meg.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Ez egy terhességi teszt, Iseul - jelentette ki aggódva.
- Tessék? - kiáltottam fel.
- Tudom, hogy Taehyung mit művel veled, és a tünetek amiket felsoroltál általában a terhesség tünetei. Nem tudod, Taehyung védekezett-e, amikor veled feküdt le? - hadarta idegesen.
- Nem... nem tudom...- motyogtam sokkolva.
- Mind egy! - legyintett. - Gyorsan! El kell végeznünk ezt a tesztet, mert ha igazam van, akkor te terhes vagy Taehyungtól! - hessegtetett a fürdő felé.
-Micsoda?!-torpantam meg. - Mihez kezdek, ha tényleg terhes vagyok? - kiáltottam bepánikolva.
- Sttt! Előbb gyorsan a tesztet! - csitított le.
- Seo In! - néztem rá könnyes szemekkel.
- Vegyél mély levegőt, Iseul! - fogta meg a vállaimat. - Nem lesz semmi baj! Megoldjuk! Itt vagyunk veled! - nyugtatott.
- Kim úr nem tudhat róla! - mondtam hirtelen.
- Nem fog! Megoldjuk, csak nyugodj meg és végezd el a tesztet kérlek!

Nagy nehezen bólintottam és Seo In utasításai szerint elvégeztem a terhességi tesztet. Az a három perc, amíg várni kellett, életem három legkínzóbb perce volt. Akkora zűrzavar volt a fejemben, hogy még levegőt venni is nehezemre esett. Annyi kérdés, annyi félelem, aggodalom, pánik, sokk, összezavarodottság. Éreztem, hogy megőrülök.

-Lejárt! - törte meg a fájdalmas csendet Seo In.
- Nézd meg te! Én nem vagyok képes rá - suttogtam a torkomban dobogó szívvel.

Seo In hatalmas levegőt vett, majd a tesztet vizslatva óvatosan felemelte. Láttam, ahogy a szeme leolvassa az eredményt, de ő nem szólalt meg. Tudtam ezt mit jelent...

- Seo In? - kérdeztem félénken.
- Ez... pozitív... - suttogta a szájára kapva a kezét.

Hangos zokogásba törtem ki és erőtlenül a földre rogytam.

- Nem! Nem ez nem történhet meg! Ez nem igaz! Nem! - zokogtam úgy, ahogy a torkomon kifért.

Seo In szótlanul állt mellettem. Látszott rajta, hogy ledöbbentette őt is a hír és nem tudott mit reagálni rá.

- Iseul, kedvesem, miért sírsz idebent? Jungkook és Jeon úr aggódnak érted! - nyitott ránk Hye In.

Mikor meglátta a lányát, szomorú arccal rá nézni, majd engem a földön teljesen össze törve, az ő arcáról is lehervadt a mosoly.

-Mi folyik itt? - kérdezte szigorúan.

Nem tudtunk mit mondani, egyikünk se merte kimondani. Ekkora bűnt, ekkora szerencsétlenséget! Hogy is mondhattuk volna el neki.

- Valamelyikőtök azonnal mondja el mi folyik itt! - dobanott idegesen Hye In.

Ekkor Seo In csak csendben felé nyújtotta a tesztet. Hye In először le se reagálta. Aztán pár pillanattal később szemei elkerekedtek és óvatosan rám nézett. Én még hangosabban kezdtem sírni, szégyenkezve lehajtva a fejemet.

- Iseul te az unokámat hordod a hasadban? - suttogta Hye In óvatosan.

Na hát, khm.
Mit is mondjak? Szeretem a drámát.🫣
Remélem, jól vagytok, puszi nektek!😙❤️